Japánban már tavasszal megjelent, nyugatra azonban csak október elején érkezett meg a Hokuto no Ken című manga alapján készült Fist of the North Star: Lost Paradise. A posztapokaliptikus világban játszódó történet középpontjában egy Kensiro nevű fickó áll, aki egy nagyon különleges harcművészet, a hokuto sinken segítségével veri péppé az életére törő rosszfiúkat. Röviden ennyit érdemes tudni a körítésről, mielőtt belevágnánk a SEGA alkotásába.
Csapj oda!
A kaland elején Kensiro épp arra készül, hogy leszámoljon Sinnel, aki korábban annyira ellátta hősünk baját, hogy azóta is látszik a nyoma. Az pedig csak hab a tortán, hogy a főszereplő kedvesét, Juriát is megszerezte magának ez a gazfickó, tehát igazán kijár már neki egy kiadós verés. Az irányítás és az egyes mozdulatok megtanulása után pedig rögtön meg is küzdhetünk Sinnel, ám a valódi kaland csak azután veszi kezdetét, hogy legyőztük őt. De nem szeretném lelőni a poént, szóval térjünk is át a játék egy másik fontos aspektusára, a verekedésre. Viszonylag gyakran előfordul majd, hogy nem értünk szót a pusztaság banditáival, és emiatt pofonokkal és rúgásokkal kell meggyőznünk őket. A harc egyébként szórakoztató és pörgős, az időnként előhozható quick time eventek pedig színesítik egy kicsit a küzdelmeket. Az ilyen QTE-k során a hokuto sinken harcművészet különleges támadásait vethetjük be, amelyek jól jönnek egy-egy keményebb összecsapás közben, hiszen általában azonnal végeznek az adott ellenféllel. Eleinte túl könnyűnek is tűnhetnek az összecsapások, de később bővül a repertoár, új arcokkal fogunk összefutni, és a nagydarab banditák, valamint a bossok eléggé megizzaszthatnak minket. Szerencsére a szintlépések után újabb és újabb képességeket, illetve passzív tulajdonságokat oldhatunk fel Kensiro számára, aki így folyamatosan erősebbé válik. Különféle tárgyakat is magunkkal cipelhetünk, amelyek értelemszerűen jól jönnek bizonyos helyzetekben. Ha például fogytán az életerőnk, csak elnassolunk valamit, és máris újult erővel indulhatunk harcba. Gyakran előfordul az is, hogy egy-egy szituáció során a játék felkínál döntési lehetőségeket, így csak rajtunk múlik, hogy például megmentünk-e valakit a rosszfiúk karmai közül, vagy nem avatkozunk bele a dologba, és egyszerűen továbbállunk. Ügyesen összerakott játékmenete van a Fist of the North Star: Lost Paradise-nak, ráadásul ha valaki szusszanna egyet két bunyó között, az különféle minijátékokkal is kikapcsolódhat. Egy másik brigád alkotásában biztosan furán festene, ahogy a brutális harcművész pihenteti egy kicsit az ökleit, és italkeveréssel üti el az időt, de a Yakuza fejlesztőitől ez egy teljesen megszokott dolog.
Megütöttük a főnyereményt?
Egyértelmű, hogy ez a játék azoknak készült, akik kedvelik a japán alkotásokat, illetve konkrétan a játék alapjául szolgáló mangát, ugyanakkor azok is érdekesnek találhatják a kalandot, akik rajonganak a Yakuza sorozatért, hiszen nagyon sok a hasonlóság a kettő között. Akár azt is lehetne mondani, hogy egy Hokuto no Ken köntösbe bújtatott Yakuzáról beszélünk, de ez valójában nem is akkora probléma, hiszen jól bejáratott, szórakoztató játékmechanikákat hasznosított újra a csapat. Tesztelés közben egyébként szépen futott a játék, tehát a motorháztető alatt is minden rendben van. A történet kissé klisés, és Kensirónak nagyjából egyetlen, elég morcos arckifejezése van, de ezt leszámítva hozza az elvárt szintet a Fist of the North Star: Lost Paradise. Nem mindenkinek tetszik majd a harcművész véres kalandja, de aki fogékony erre a stílusra, az nyugodtan tegyen vele egy próbát, valószínűleg nem fog csalódni.
