Joseph Seednek igaza volt. Nagyon nehéz ezt beismerni, de ha utólag visszagondolunk, akkor a Far Cry 5-ben tulajdonképpen mi álltunk a rossz oldalon. Joseph Seed nem volt más, mint egy villogó szemű, karizmatikus vidéki prédikátor, aki megkérdőjelezhető módszerekkel ugyan, de azon fáradozott évek óta, hogy felkészítse a hitközösségét a közelgő atomkatasztrófára. Bunkereket épített, készleteket halmozott fel és igyekezett minél több embert meggyőzni arról, hogy apokalipszis közelít. Ebbe a helyzetbe tenyereltünk bele jó alaposan öntudatos jenki állampolgárként. Felrobbantottuk a menedéket jelentő óvóhelyeket, felperzseltük a készleteket, jól utánaszámolva több ember halála száradt a lelkünkön, mint a négy Seed testvérén együttvéve. Szép teljesítmény, férfi munka volt.
A nagy bumm
Az atomháború után járunk közel 20 évvel. Isteni csoda, hogy a sugárzás megkímélte Montana állam egy nagyon kis részét, sőt még jót is tett a természetnek a civilizáció összeomlása. A völgyben burjánzik az élet, a vegetáció színpompásabb mint valaha, a folyókban újra elszaporodtak a halak és a vadállatokat sem taszítják a kihalás szélére a hobbivadászok. A sugárzás hatására létrejött néhány új mutáció, de semmi olyan, amivel ne tudnának együtt élni a földalatti bunkerekből előmerészkedő túlélők. Megkezdődik az újjáépítés, de mindig akadnak olyanok, akik a kemény munka helyett inkább elveszik mások megtermelt javait. Mick és Lou útonálló bandája is ilyen, rettegésben tartják a környéket, terrorizálják a lakosságot, igazi rosszlányok a szó rosszabbik értelmében. Kell megint valaki, aki önjelölt igazságosztóként kézbe veszi az M1-es gépkarabélyt és golyót röpít mindenki fejébe, akik a normától eltérő módon akar gondolkodni és élni.
A New Dawn messze nem olyan hosszú, mint az előző rész volt, senkit se tévesszen meg, hogy három fejezetre van osztva. Sztoriküldetésekből 22 darab van, ezeket olyan 10-15 óra alatt végig lehet darálni. A befejezés után szokás szerint megint szabadon kószálhatunk, felfedezhetjük a világot és megcsinálhatjuk az elmaradt küldetéseket. Igazán nagy újdonságot ne várjunk, aki szerette a Far Cry 5-öt az most is megtalálja a számítását, de ennél több nincs az új epizódban. A vadon azonban most is veszedelmes hely, a vadállatok és a fosztogatók nem teszik lehetővé, hogy békésen pecázgassunk, akit ez zavart a Far Cry 5-ben az bizony most is készüljön fel erre. A főhadiszállásunk neve Prosperity, ezt fogjuk menet közben építeni és szépíteni. Minden egyes fejlesztéshez szükségünk lesz azonban etanolra, ez az új kor üzemanyaga.
A szokásos tennivalók világvége után is
Etanolt főként az ellenséges bázisok elfoglalásával, a fosztogatók utánpótlásának megdézsmálása vagy az etanolt szállító kamionok ellopásával szerezhetünk. Újdonságként jelenik meg az elfoglalt bázisok teljes lerablása. Ilyenkor minden mozdíthatót elhozunk (ez 50 egység etanolt jelent) majd hagyjuk, hogy a banditák visszafoglalják az épületeket. Ebben az esetben extra védelemmel látják el a helyet, dupla annyi riasztóval és erősebb őrökkel biztosítják be magukat. Az erősebb ellenfelek ellen erősebb fegyverek kellenek, de azokat csak úgy gyárthatunk, ha a fegyverműhelyünket is továbbfejlesztjük. Okosan van kitalálva a rendszer, elég sok bázist fel kell szabadítanunk (akár többször is), hogy eljussunk az elit fegyverekhez. A fegyverek mellett tuningolhatjuk az életerőnket, gyógynövényeket termeszthetünk, spéci lőszer és robbanóanyag műhelyt üzemeltethetünk, kiképzőközpontot nyithatunk a társaink erőnlétének fokozására, a kommunikációs központban hasznos térképeket szerezhetünk be, sőt lesz még egy külön bejáratú garázsunk is.
Akinek ez nem lenne elég annak ott vannak az expedíciók: ezek teljesen különálló egyedi missziók, ahová helikopterrel szállítanak el bennünket. Egy partra sodródott repülőgéphordozó, egy lepusztult vidámpark vagy egy összeomlott híd ideális terep egy kis extra küldetésre, ahol a cél az, hogy egy csomagot megszerezzünk és biztonságban kimenekítsük a helikopterrel, miközben a banditák a nyomunkban loholnak. Kimondottan izgalmas és pörgős missziók ezek, ráadásul újakat is fognak belőlük a fejlesztők időnként betenni a játékba. Bővítették kicsit a perk rendszert is: új képességeket szerezhetünk meg és erősíthetünk fel, attól függően, hogy milyen harcmodort preferálunk. Általánosságban elmondható, hogy a lopakodás még mindig a legjobb opció, a bázisok elfoglalásánál extra etanolt kapunk, ha nem kapcsolják be a riasztót és mindenkit lesből intézünk el.
Haverok, buli, világvége
A karakterek mindig is erősek voltak a Far Cry játékokban, itt sincs ez másként. Nyolc egymástól teljesen eltérő segítőt szedhetünk össze. Köztük van Hurk, aki mostanában egyetlen Far Cry játékból sem maradhatott ki, de itt van Hurk felesége Gina is akit egy roncsderbin szedtünk össze, sőt találkozunk egy, a hetvenes éveit taposó mesterlövész mamókával is, aki csak akkor csatlakozik hozzánk, ha beállítjuk a rekordját egy lövészversenyen. Kétféle állat is társunk lesz az úton, Timber a kutya az egyik legjobb segítőnk, de imádtam Horatiot, a túlsúlyos kandisznót is, aki röfögve gázolt át a banditákon. Ezek a segítők is szintet léphetnek (a már említett kiképzőtábor segítségével), érdemes őket minél előbb felfejleszteni. Mindenkinek van három egyedi képessége, de az utolsó kettőt csak akkor oldhatjuk fel, ha elég ellenfelet intéztünk el közösen. Menet közben számos olyan karakterrel összefuthatunk, akit a Far Cry 5-ben megismertünk, de az események akkor pörögnek fel igazán, amikor színre lép az öreg Joseph Seed. Onnantól kezdve kezd igazán izgalmas lenni a sztori (nélküle gyorsan unalomba fullad az egész).
A Far Cry New Dawn jó játék, de nem ettől fogják megszeretni a sorozatot azok, akik eddig elkerülték. Ez inkább a rajongóknak szól, még egy kis Far Cry mielőtt a sorozat elmegy egy hosszabb pihenőre, ami már nagyon hiányzik neki. Jó lenne egy hasonló megújulás, mint amit az Assassin's Creed játékoknál behoztak, mert így ebben a formában vészesen közeledik a Far Cry sorozat a kiégés felé. Ettől függetlenül az alapok jók, a sztori a játék második felétől egészen érdekes és még a természetfeletti szál behozatala sem zavart annyira, mint ahogy azt elsőre gondoltam. Leginkább a Far Cry Primalhöz tudnám hasonlítani, azt az élményt hozza, se többet, se kevesebbet.
Mocsy hosszabb, belemenősebb tesztjét a márciusi GameStar magazinban olvashatjátok.
