Megmosolyogtató visszagondolni azokra az időkre, amikor még azt hittük, hogy a Far Cry-nak fotorealisztikus grafikája van. Emlékszem, egy napon az egyik haverom suli után izgatottan mutatta egy magazin (talán a GameStar, talán…) lemezmellékletén a Far Cry videóját: nyálcsorgatva bámultuk a CRT-monitort, felpörögtünk, hogy ez igen, ez gyönyörű, és milyen szép a tenger, és nézd azt a pálmafát, és hú de király is lesz, jaj, mikor jelenik már meg? Aztán megjelent, kicsodálkoztuk magunkat, és a sztoriban lévő eszméletlen csavarhoz érve félre is tettük a játékot.
Wolfensteinen, Doomon, Soldier of Fortune-on (leszakadó végtagok!) edződött kisiskolásokként már akkor is éreztük, hogy a Far Cry akármennyire is szép, még az akkori sztenderdek szerint sem lehetett rá azt mondani, hogy hibátlan lett volna, ellenkezőleg. A járműveket nehéz volt irányítani, az ellenfelek meg állandóan a bokorból tüzeltek, vagy azt sem vették észre, ha tőlük egy méterre csárdásoztunk. Vagy észrevették, csak nem lőttek. Nem csak nekem jelentett szakadást a történet fordulata: sokan mondták azt ekkor, hogy köszönjük, ennyi elég is volt ebből.
Újra-újrakiadás
Most, tíz évvel később már tudjuk, hogy a Crytek még mindig a látvánnyal próbálja eladni játékait (ami a Crysisnál még csak-csak működött, de a Ryse: Son of Rome-nál már nem jött be igazán), a Far Cry sorozat pedig a Ubisoft kezében a harmadik résszel valami olyanná vált, amilyennek eredetileg is lennie kellett volna. Nyílt titok, hogy a kiadó már dolgozik a folytatáson, de még mielőtt odaérnénk, hogy felfrissítse az emlékezetünket, kiadta a The Wild Expedition nevű csomagot, ami az első rész némileg felturbózott változatától egészen a Far Cry 3: Blood Dragonig mindent tartalmaz, és mivel az első rész most debütál előző generációs konzolokon (ha nem számítjuk az Xbox 360-as, némileg lebutított Instincts kiadást), akinek csak az hiányzik a gyűjteményéből, az különálló címként digitálisan is megvásárolhatja.
Klasszikus, nem HD
Azért elemeztem ilyen részletesen a klasszikust, mert a Far Cry Classic nem a mostanában divatos hádésítási hullámon halad, hanem tényleg szinte egy az egyben maga az eredeti. Valamivel feljebb húzták a grafikát, de ez igazából csak a fegyvereken látszik, az ellenfelek mozgása és viselkedése nevetségesen ódivatú. Persze nem várjuk el egy… HD kiadástól (oké, hogy hivatalosan nem az, ugyanazokat a jellemzőket hordozza magán), hogy teljesen új motor fusson alatta, de azok, akik nem nosztalgiázni akarnak, hanem pótolni az elmaradást, nem fognak jól szórakozni. Továbbra is fájó pont, hogy míg az elején a hangulatos lopakodós elemekkel csábítanak, fél-egy óra játék után a sziget minden zsoldosa ránk vadászik, és a leglehetetlenebb helyekről kerülnek elő.
Viselkedésük szintén nevetséges, simán kilőttem egy katona mellől a beszélgetőtársát anélkül, hogy az életben maradt fickó bárhogy is reagált volna – ehhez közelebb kellett mennem. Egy akciójátékban hadd ne kelljen már csörgősipkát húzva, két serpenyőt csattogtatva jelezni, hogy hé, srácok, megjöttem, elkezdhetnénk a tűzpárbajt, ha ráértek. Először viccesnek találtam, amikor a játék a töltőképernyő alatt figyelmeztetett, hogy az életem nem töltődik újra, de ezt összekombinálva a nehézkes irányítással (van autoaim, de a célkereszt csak ráugrik az ellenfélre, nem marad rajta), már teljesen elszállt az élvezet.
A Far Cry Classickal az a legnagyobb baj, hogy ugyan próbálták korszerűsíteni, elődje hibáit nem javították ki. Lehet, hogy tíz éve még elsiklottunk egy ilyen dolog felett, de most már nem tudjuk megbocsájtani. Külön nem érdemes megvenni, viszont aki amúgy is beszerzi a The Wild Expeditiont, legalább egyszer próbálja ki.
