A Far Cry sorozat mindig is a Ubisoft jobban teljesítő franchise-ai közé tartozott, az elmúlt 14 évben több tízmillió darabot értékesítettek belőle világszerte. Évről évre egyre nagyobb várakozás előzi meg az új rész megjelenését, nem volt ez másként a Far Cry 5 esetében sem. Afrika, a csendes-óceáni szigetvilág és Ázsia után újabb helyszínen, az észak-amerikai Montana államban kell az éppen aktuális főhőst életben tartanunk.
A Szentlélek nevében
Vaas és Pagan Min után nagyon fel kellett kötni a fehérneműt a Ubisoft kreatívjainak, hogy egy hasonló kaliberű főgonoszt hozzanak létre. Egyetlen karakter talán kevés is lett volna az üdvösséghez, így rögtön egy négyfős, vallási tébolyban tobzódó családot állítottak a főhős célkeresztjébe. A cselekmény nincs túlbonyolítva, mégis szórakoztató: rég merültem bele ilyen szinten egy játékba, aminek ennyire faék egyszerűségű az alaptörténete. Adva van ez a Joseph Seed, aki önjelölt prófétaként irányítja a csapzott szakállú, állig felfegyverzett nyáját. Ez a viselkedés nem tetszik a szövetségi hatóságoknak, ezért odaküldenek egy maroknyi bátor, de nem túl sok ésszel megáldott ügynököt, hogy tartóztassák le a vezért. Menet közben azonban az isteni gondviselés megsegítette az őrülteket, a helikopter lezuhant és a rendfenntartók fogságba estek. Egyedül nekünk sikerült egérutat nyerni, innen indul az igazi játék, melynek során három hatalmas területet kell felszabadítanunk a szektások rémuralma alól.
A remény hal meg utoljára
Nehéz lenne pontosan megsaccolni, hogy mekkora az új térkép, a készítők elmondása szerint ez az eddigi legnagyobb és legkidolgozottabb terület, amit Far Cry játékban bejárhattunk. Az biztos, hogy még helikopterrel vagy légcsavaros vadászgéppel is több percig tart átrepülni a megye felett. Jó néhány Far Cry játékkal volt szerencsém már játszani, de ennyi járművet még egyikben sem láttam: quadok, terepjárók, teherautók, csónakok, hidroplánok, vadászrepülők és harci helikopterek segítenek abban, hogy gyorsan és hatékonyan eljussunk az aktuális küldetés helyszínére. A járművezetés még mindig roppant szórakoztató, de nem árt tudatosítani magunkban, hogy ez nem egy szimulátor, így nem szabad csodát várni ettől a résztől. Visszatért az ejtőernyő és a wingsuit is, nekem személy szerint ez utóbbi irányítását volt a legnehezebb megszoknom.
Maga a játékmenet igazából nem sokat változott az előző részekhez képest. Ezúttal is szinte teljes szabadságot kapunk: oda megyünk ahová akarunk és úgy oldjuk meg a feladatokat, ahogy nekünk tetszik. Lesz olyan, aki ajtóstul ront be a templomba és a rajtaütés szabályaira fittyet hányva rongyol be az ellenséges bázisokra, hogy gépfegyverrel mindenkit lekaszáljon. Jómagam inkább a lopakodós íjász taktikát választottam, ez valahogy több élvezetet jelentett. Ismét fontos része lett a játéknak a bázisfelszabadítás, ez azonban végre jóval változatosabb, mint a korábbi részekben: nem volt két egyforma bázis, amit megtámadhattam. Egyszer egy régi szeszfőzdét kellett kipucolni, máskor meg egy elhagyatott obszervatóriumban kellett rendet tennünk. Na, ilyenekből kell elképzelni vagy harmincat, szerencsére azonban nem kötelező mindet felszabadítani, ránk van bízva, mennyire vagyunk segítőkészek.
Minden területen meghatározott mennyiségű küldetést kell teljesítenünk, ezekért kapunk tapasztalati pontot és pénzt. A pénzből új felszereléseket és járműveket, lőszert, kötszert és golyóálló mellényeket vehetünk. Tapasztalati pontot a mezei ellenfelek leöléséért nem kapunk, ez nem is olyan nagy baj, hiszen bőven akad tennivaló, amivel a térségben működő ellenállás tagjait támogathatjuk. Elegendő mennyiségű küldetés végrehajtása után következhet az adott terület fináléja, az éppen aktuális Seed testvér elleni harc. Minden egyes főellenség egyedi és jól kitalált végső összecsapást kapott, már csak ezekért is érdemes felszabadítani a területeket. Északon Jacob, az öbölháborút megjárt veterán az úr, ő felel a félkatonai szervezet kiépítéséért. Ez a régió igazi vadregényes hegyvidék, tele veszélyes fenevadakkal és kemény hegyi emberekkel. Keleten Faith, az egyetlen lánytestvér az "úr", ő felügyeli a spirituális megtisztulást és jólétet megalapozó kábítószer termesztést. Hiába még egy ilyen nagy hatalmú családnak is szüksége van bevételre, amiből fizetik a fegyvereket és a járműveket. A keleti régió a legszárazabb: félsivatagos beütéssel, rengeteg elszáradt fűvel és sziklákkal. A nyugati rész ura a legfiatalabb testvér, John, aki a vallási továbbképzésért felel, és nem mellesleg egy szadista vadállat. Errefelé szépen megművelt szántóföldek, almaültetvények és farmok váltják egymást, tipikus közép-nyugati táj.
Az Úr adta, az Úr elveszi...
A küldetések számára és azok változatosságára nem lehet egy rossz szavunk sem. Mindhárom területen olyan negyven fő és mellékküldetést találunk, ezek között lesz fogolyszöktetés, szektaritkítás, lopakodás, vadászat és hasonló nyalánkságok. Az igazi ínyencséget azonban a mellékszereplők jelentik: ritkán látunk akciójátékban ennyire jól kidolgozott NPC-ket. Hurk a Far Cry sorozat egyik visszatérő karaktere, így a rajongóknak nem lesz meglepetés, hogy nem ő a legfényesebb izzó a csillárban. Az ötödik részben immár nemcsak ő, hanem az egész Hurk család megbíz különféle feladatokkal. Az apa például tipikus republikánus baromarc: istenadta jogának tekinti a fegyvertartást és már azért is szívességet kér, hogy nem puffantott le helyben, amikor beléptem a birtokára.
Már a játék elejétől tudunk társakat felfogadni, akik segítenek bizonyos küldetésekben. Lesz azonban köztük kilenc specialista, ezek mindegyikéhez egyedi küldetéslánc tartozik, melyeket teljesítve bármikor előhívhatjuk őket. Alapból egy ilyen segítő küzdhet mellettünk, de később már hármasban is oldhatunk meg feladatokat. A kutya, a barátságos szürkemedve és egy játékos puma mellett összebarátkozhatunk íjászlánnyal, robbantási szakértővel, helikoptervezetővel, sőt még egy mesterlövészt is az oldalunkon tudhatunk. Ezek a karakterek egyébként egészen jól dolgoznak önállóan is: azt talán túlzás lenne állítani, hogy ők képviselik a jelenlegi mesterséges intelligencia csúcsát, de azért elfogadható a teljesítményük. A hagyományos és eddig kötelező toronymászást most megússzuk: lesznek rádiótornyok, melyekre felmászhatunk, de ez szigorúan a saját döntésünk lesz. Lesz viszont helyette jó pár fejtörő, ahol meg kell találnunk a térképen elrejtett készleteket. Ezek teljesítéséhez nem kapunk túl sok támpontot, éppen ezért megy élményszámba, amikor végre rájövünk, miként is lehet bejutni az adott területre, ahol egy csomó pénz, perk-pont és felszerelés vár minket. A halászat az egyik új elfoglaltság, amit űzhetünk szabadidőnkben, ráadásul egy halom pénzt is kereshetünk a halak eladásából. Van abban valami megnyugtató, amikor egy akciódús nap után leállunk a kedvenc stégünknél és kifogunk egy méretes lazacot.
PC, Xbox, PS: a Szentháromság
A tesztet egy sima PS4-es gépen végeztük, és alapvetően meg voltunk elégedve a teljesítménnyel és a látvánnyal. Grafikailag lenyűgöző a játék, nyitott világban ilyen szépet ritkán látni. Többnyire stabilan megvolt a harminc képkocka másodpercenként, egyetlen egyszer találkoztam csak drasztikus belassulással. Azt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy a teszt még a kötelező Day 1 patch előtt készült, egészen biztos vagyok benne, hogy a teljesítmény javulni fog és az apró hibák is eltűnnek. Eddig olyan harminc órát sikerült belepakolni a játékba, két nagy területet szabadítottam fel, de messze nem sikerült az összes mellékküldetést megcsinálni. Úgy saccolom, hogy összesen 40-50 óra lesz a hadjárat végigjátszása, de ez persze függ attól is, hogy mennyire vagyunk maximalisták. 30 óra után azt kell mondanom, hogy ez az eddigi legjobb Far Cry játék. Nem akarta megreformálni a sorozatot, követte a jól ismert formulát, a rajongók nem fognak benne csalatkozni. Tény és való, hogy kevés benne az újdonság, így aki az összes résszel játszott, annak nem nagyon tudnak új dolgokat mutatni, nagyhirtelen a horgászatot és a kaszkadőr küldetéseket lehetne kiemelni, mint friss tartalom.
Ennek ellenére borzasztóan élvezem a kalandot, és gyanítom, hogy az egyjátékos hadjárat végigjátszása után rengeteg órát eltöltök a co-op missziókban, a játékosok által létrehozott eszement küldetésekben és a multiplayerben is. A beharangozott Arcade mód mód egyelőre még csak részleteiben működik, van benne néhány dögnehéz pálya, amit a játékosok raktak össze, de a multiplayer rész egyáltalán nem működött, nem elérhetőek a Live eventek, szóval egy csomó jó dolog vár még a játékosokra a közeli és a távoli jövőben. Aki szeretne saját tartalmat létrehozni, annak ott a pályaszerkesztő, melyben kilencezer tárgy közül válogathatunk. Ezek között ott lesznek a Watch Dogs és az Assassin's Creed Origins pályaelemei is, szóval aki ügyes és elhivatott, az akár egy ókori egyiptomi Far Cry térképet is készíthet.
Természetesen érkeznek majd a DLC-k is: a vietnami háború, a zombiapokalipszis és az idegen rovarinvázió egyaránt remek alapanyag, kíváncsian várjuk, mit hoznak ki ebből a készítők. A Far Cry 5 kifejezetten jó játék, mely forradalmat ugyan nem robbantott ki, de hosszan tartó és igényes szórakozást nyújt.
A Far Cry 5 belemenősebb, fejlesztői interjúval kiegészített tesztjét megtaláljátok majd az áprilisi GameStar magazinban.
