Van egy különleges bája annak, ha 35 fokban hajókázunk az óceánon, és roppant hajónk méretes hullámokat keltve szeli a vizet. Recsegnek az árbocok, dagadnak a vitorlák, a távoli horizonton pedig pálmafás szigetek halvány kontúrja tűnik fel. Van ennek egy atmoszférája, na! Hát még akkor, ha megszólalnak az ágyúk is!
Ezt az érzést próbálja felidézni a Tortuga, melynek története szerint egy kalandort, nevezetesen Thomas „Hawk” Blythe-t alakítjuk, aki a neves kalóz, Blackbeard védence, és egyben jobb keze is.
Piros kalózok vs. Fekete kalózok
A játék elindításakor a menü egyszerűsége, kellemes színvilága mellett számomra először a fényképről átfestett, de viszonylag hangulatos grafikák tűntek fel. Modell lányok pózolnak kalózruhában, középen egy srác teszi ugyanezt. A grafikai beállítások lehetősége a minimumra korlátozódik, profilt és hasonló ínyencségeket pedig nem kreálhatunk. Ne is időzzünk sokat a menüben, kezdjük inkább a játékot!
Amit a Tortuga művel, az „in medias res” mintapéldája. Minden komoly felvezetés nélkül megpillantjuk hajónkat a végtelen tengeren, tőlünk 50 méterre pedig ott cirkál egy ellenséges kalózhajó. Mint kiderül, ennek kapitánya egy Grinning George nevű gazfickó, akit azonnal semlegesítenünk kell. Tekergünk, kanyarodunk, ágyúzunk, akár másodpercenként hármat, és röviddel ezután az ellenség vitorlása már lángokban áll. Vagyis elsőre szembetűnő, hogy a játék a legapróbb mértékben sem törekszik a valósághűség látszatát fenntartani, és a lövöldözés szimplán egy ügyességi játék.
Kincs ami nincs
A játék persze gyönyörű. A távoli szigetek szépek, az óceán vize csak úgy csillog, tükröződik, a habok alatt cápák várják a lövöldözésben vízbe hulló kalózokat. A gépigényről egyelőre annyit merek mondani, hogy a tesztgép 256 Mbyte-os VGA-ja, 1 GB memóriája, és 3200-as procija a legnagyobb részletességen is simán viszi az anyagot. Ez nem csak a vízi ütközetekre igaz, hanem a harmadik személyű, kardozós jelenetekre is. Ugyanis amikor hajókat kell elfoglalnunk, vagy a szárazföldön van elintéznivalónk, akkor karakterünket személyesen vezérelhetjük a feladat abszolválásában. Ezek az akciók is legalább olyan egyszerűek, mint a hajócsaták. Van egy szúrás/vágás gomb, illetve egy védekezés (jobb klikk), melyeket nem túl kreatívan kell kombinálnunk a győzelemhez.
Tortúra
A játék első ránézésre – sajnos – nem próbálja követni az első Pirates of the Caribbean hagyományait, és nem igyekszik egy árnyalatnyival sem életszerűbben ábrázolni a tengeri ütközeteket. A hajótest mozgása valószerűtlenül gyors, nem érezzük a monstrum tömegét, s ( bár látjuk a fedélzeten rohangáló matrózokat) méretét sem. Olyan hatása van, mintha a fürdőkádban játszanánk le a hajócsatát kicsiny makettekkel. Persze legkevésbé sem akarjuk elvenni senki kedvét a játéktól, főleg nem az első néhány pillantás után. Bővebb kritika a Tortugáról jövő hónapban az újságárusoknál!
