Kaci - Hosszú évekig csak távolról, szemforgatva néztem azokat, akik teljesen rá vannak gyógyulva a FIFA Ultimate Team módjára, és komoly pénzeket költenek virtuális kártyákra évről évre. De mivel a tradicionális multiplayerben mindenki a Real Madriddal játszik, egy gyenge pillanatomban beléptem a FUT-ba, és azonnal beszippantott a dolog. Tudom, nevetséges, hogy a Black Myth: Wukong, az Indiana Jones and the Great Circle, az Astro Bot, a Frostpunk 2 és a Helldivers 2 évében én pont arra az EA FC-re gyógyulok rá, aminek a tesztjében pont én magam írtam le, hogy tavalyhoz képest semmi igazán izgalmas újítást nem villantott. És mégis.
Mentségemre szóljon, ha nem kap el a gépszíj, valószínűleg még a WC-n ülve is a kombókat grindelném a Balatróban. És nyugi, még egy fillért sem költöttem a kártyákra, free-to-play módban is bőven van még hová fejlődni.
Szada - Hatalmas elmaradásaim vannak játékfronton. Míg a többiek valószínűleg lelkesen sorolják azokat a kiemelt címeket, amik idén taroltak a díjátadókon vagy éppen a fél világ játszott velük, engem - jó szokásomhoz híven - azok a gyöngyszemek vonzottak leginkább, amik radar alatt maradtak. Az idei kedvencem egyértelműen egy hazai alkotás, a Chicken Police: Into the HIVE! lett, amely megmutatta, hogy milyen szórakoztató játékokat vagyunk képesek összehozni, de ezen kívül különleges helyet foglalt el a szívemben két másik cím is. A Frostpunk 2 egy remek játékot tudott hatásosan folytatni, és elkerülte a folytatások azon gyermekbetegségét, hogy belebuknak a minél többet-minél jobbat törekvésbe. Az Age of Mythology: Retold pedig egy igazi klasszikust tudott feltámasztani, méghozzá jól, értő módon.
Az idei év egyik szenzációja, a The Game Awardson is több trófeát bezsebelő Balatro engem sem kerülhetett el, és irgalmatlanul sok időmet vette el, de nem ez volt az egyetlen indie mű, ami így tett, ugyanis a Pacific Drive hangulata is nagyon tetszett. Tudom, hogy nem idei, viszont a Baldur's Gate 3 a frissítéseinek köszönhetően folyamatosan visszarántott, az évet pedig az Indiana Jones and the Great Circle koronázta meg, amely visszahozta azt az atmoszférát, amit a filmek nézése közben éreztem, Troy Baker pedig zseniálisan hozta Harrison Ford legendás karakterét. Persze van számos cím (Astro Bot, Like a Dragon: Infinite Wealth, Silent Hill 2, Neva, Life is Strange: Double Exposure, Star Wars Outlaws, Prince of Persia: The Lost Crown, Dragon Age: The Veilguard, Animal Well - hogy csak néhányat említsek) amiket még pótolni szeretnék, de úgy érzem, hogy a korábbi bekezdésekben említett kedvencek is kitesznek egy olyan színes és kiváló felhozatalt, aminek megtapasztalásáért hálás lehetek.
RG - Eszembe jutott egy halom játék, amit fel tudnék sorolni, de mindegyiknél rájöttem, hogy bizony egyik sem idei. Ez van, ha az ember onnan veszi észre az idő múlását, hogy újra itt a karácsony. Ezért aztán arra jutottam, hogy egyet emelek ki, ami a Microsoft Flight Simulator 2024. Nem más ő, mint a videójátékok József Attilája, mert csak azt tudom mondani, amit a neves költő egykoron az Ódában: "szeretlek, te édes mostoha". Hiszen játékosok százezreinek okozott komoly fájdalmakat induláskor azzal, hogy a szerverek letérdeltek.
Hozzá kell tenni, még most sem az igazi, mert országtól függően vagy lehet vele gondtalanul játszani, vagy csak akkor, ha ezen államok szerencsés játékosai alszanak, és jut nekünk is sávszél. Ám, amikor a MSFS 2024 beenged magához, és teljes pompáját mutatja, az egészen lenyűgöző, és azonnal elfelejti az ember a sérelmeit.
TÁ - Az idei év végül úgy alakult, hogy a korábbiakhoz képest elég keveset játszottam, és akkor is inkább az elmúlt években a backlogomra került játékok voltak terítéken. Egy kivétel azért akadt: mivel az utóbbi években az abszolút kedvenc játékom a Hollow Knight volt, a Prince of Persia: The Lost Crown azonnal felkeltette az érdeklődésem azzal, hogy a metroidvania műfaj irányába vitte el a szériát. A demót letöltve beigazolódtak a reményeim, Mount Qaf felfedezése hasonló élményt nyújtott, mint néhány éve Hallownest elátkozott királysága, úgyhogy lecsaptam a teljes verzióra is.
Nagyon vonzott továbbá a Warhammer 40,000: Space Marine II, és már be is került egyszer a digitális kosaramba, de végül meggondoltam magam. Azért tettem fel végül Titus kalandját a később sorra kerülő játékok listájára, mert úgy érzem, hogy a Saber játékának az egyik csúcspontja a grafikai színvonal, amit a gépemben jelenleg pörgő GeForce 1660Ti nem tudna kellően támogatni. Így majd akkor tervezem, hogy nekiesek a tiranidák hadainak, ha lesz lehetőségem lecserélni a GPU-mat egy erősebb darabra.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Tonight - Tavaly év végén a Baldur's Gate 3 olyan elementáris erővel csapott le rám, hogy bizonytalanná váltam azzal kapcsolatban, hogy a Larian alkotására idén bármi rá tud majd kontrázni és míg sajnos ki kell tartanom amellett, hogy ez így is lett, szerencsére azért erre az évre is jutottak kiemelkedő megjelenések. Már a 2011-es Warhammer 40,000: Space Marine is kellemes meglepetés volt azok számára, akik szeretik az egyszerű, lényegre törő kikapcsolódást, az idei folytatással a Saber Interactive kétségbevonhatatlanul szintet lépett, és a jövőben olyan stúdióként kell tekinteni rá, amely igen is képes letenni az asztalra egy grandiózus AAA kampányt, ami felveszi a versenyt a nagyokkal.
A multiplayer fronton is voltak érdekes meglepetések, ugyanis míg az Overwatch 2 főleg stagnálással és múltba révedéssel töltötte az évet, a Concordnak pedig már a rajtrácson sikerült hasra esnie, addig a Marvel Rivals váratlanul jött, látott és győzött.
Kivi - Erős évet zárunk, rengeteg kiemelkedő játék jelent meg, így nem könnyű csak néhányat kiemelni. Nem hittem volna annak idején, hogy ennyire be fog rántani a soulslike stílus, de az Elder Ring egyszerűen zseniális - a Shadow of the Erdtree pedig nem különálló játék, de ha a The Game Awards megtehette, én is 2024 egyik legjobbjának jelölöm. A képzeletbeli listámon szorosan mögötte a Stellar Blade, az Astro Bot és a Black Myth: Wukong szerepelnek. Különböző stílust és hangulatot képviselnek, mindháromnak rengeteg maradandó kellemes vagy kissé frusztráló kihívásokkal teli élményt köszönhetek.
Tavaly év végén említettem a Tekken 8-at, amiben ignorálom a Fight Passt és a mikrotranzakciókat, így csak a bunyókra és a kissé bugyuta, de látványos történetre fókuszálva nagyon jól fogok szórakozni még egy darabig. Hasonlóan, minden hibái és hiányosságai ellenére rengeteg időt töltöttem a College Football 25 dinasztiáimmal. Hiánypótló és rétegjáték, bízom benne, hogy jövőre minőségi folytatást kap (a nagy testvér Maddennel együtt). Dota 2-rajongóként a még mindig csak alfa verzióban zakatoló Deadlockot sem hagyhatom le, rengeteg a potenciál a MOBA-FPS-ben, beleértve a játékmechanikákat és a háttérsztorit is. Az évet és a felsorolást pedig zárjuk egy igazán elvont, de kiváló játékkal - a Caves of Qud sok év early access után végre 1.0 verzióban is megjelent december elején.
Szabi - Az idei évemet jórészt a tavaly kimaradt játékok bepótlásával töltöttem. Ilyen volt például a Star Wars Jedi: Survivor. Már a Fallen Ordert is nagyon kedveltem, de a második rész még inkább magához láncolt a remek harcaival, mélyebb karaktereivel és történetével, valamint a sok helyen kifejezetten erős fejtörőivel. Tudom, hogy sokan az Elden Ring Shadow of the Erdtree DLC-jével töltötték a nyarat, de én most az alapjátékba kezdtem bele, ami megjelenés óta itt figyel a polcon, de mindig halogattam a telepítését. Továbbra sem vagyok a soulslike játékok rajongója, de abszolút megértem, hogy miért lett az Elden Ring az elmúlt évek egyik legkiemelkedőbb címe. Nagy elánnal vetettem bele magam az Assassin's Creed Mirage-ba, mivel nagyon érdekelt, hogy sikerül-e a régebbi játékok hangulatát megidézni. Bár nagyon örültem, hogy végre nem kellett 130 óra a végigjátszáshoz, mint az előző három rész esetében, de sajnos nem tudott annyira behúzni Basim kalandja, mint reméltem, ami valószínűleg a felszínes karaktereknek és a klisés történetnek köszönhető. Az idei játékélményeim közül kiemelkedett a Hogwarts Legacy, ami messze nem egy tökéletes játék, de a Roxfort és környékének felfedezése egész egyszerűen magával ragadott. Emellett néhány pajtással a Remnant II-be pakoltunk jó pár olyan órát, amit alvással kellett volna tölteni, de nem bántuk meg, hogy végül a gaming mellett döntöttünk.
Azért így év végére csak becsúszott egy idei cím is a korai hozzáférésből végre kikerült Sons of the Forest képében. Az első részben több órám van, mint amennyit be mernék vallani, és már érzem, hogy ez a második résszel sem lesz majd másképp. Nagyon élvezem a küzdelmet az életben maradásért a szigeten, az építkezést és kraftolgatást, miközben mindenféle mutáns rettenet veszélyezteti az életemet. Idén jelent meg az Enshrouded is, amit szintén komákkal pörgettünk ki. Bár a története egy hatalmas katyvasz, a harcok, az építkezés és a felfedezés kifejezetten élvezetes, pláne sokadmagunkban, úgyhogy mindenképp ajánlom azoknak, akik jó kooperatív élményt keresnek. Amivel viszont tényleg a legtöbb időt töltöttem, az a D&D volt, aminek idén szintén új kiadása jelent meg, én pedig azonnal elkezdtem beépíteni az izgalmasabb új mechanikákat a játékaimba. Év elején útjára indítottam egy kampányt a saját világomban, amit sokkal jobban élvezek, mint az eddigi modulokból mesélt kalandjaimat. Emellett év végére összeállt egy második csapatom is, akiknek az általam megszállottsággal határos mértékig rajongott Witcher univerzumban mesélek majd. Már túl vagyunk az előkészítő alkalmon, és tűkön ülök, hogy elindulhasson a közös vaják történetünk.
