RG - Mivel a szakmámat szerencsére nem érintette a vírushelyzet, így nem kényszerültem a négy fal közé, tehát nem lett több időm játszani sem. Viszont volt néhány olyan cím, aminek örültem, hogy szembe jött, és ha éppen engedte az idő, szívesen huppantam le eléjük, hogy kicsit kiragadjanak ebből az egyre furcsább világból, amit valóságnak nevezünk. Az idei év legjobb játékai között számomra a dobogó harmadik fokán a WRC 9 tanyázik, mert bár korábban folyamatosan azt kívántam a Kylotonn csapatának, hogy görbe bottal ballagjanak a Tejúton, most aztán tényleg odatették magukat, és olyan játékot készítettek, ami valóban megállja a helyét. Hozzá kell tenni, a nyolcadik részen is látszott, hogy már nem gyakornokokkal végeztetik a melót.
Második helyre a Mafia: Definitive Editiont tenném, ami egy nagyon érdekes címe volt az évnek. Az előzetesben úgy morogtam, mint egy rigolyás vénember, akinek a szomszédságába életvidám egyetemisták költöztek, aztán végigtoltam a teljes verziót, felálltam a gép elől, kimentem a teraszra, megsimogattam Popcorn kutyánkat, és azt mondtam a lemenő nap fényébe bámulva, hogy "kedves Hangar 13, messze nincs minden megbocsátva, de ez most tényleg jó volt.".
2020 első helyét pedig egyértelműen a Microsoft Flight Simulator 2020 foglalja el, ami olyan látványt és hangulatot hozott a nappaliba, amire eddig nem volt példa. Az a tény, hogy megkeresve a házunkat, láttam, hogy ott az a fehér folt a hátsó kertben, ami egyébként a csővázas medence alapozásához használt zúzottkő miatt volt jelen idén júniusban, és az, hogy egyébként is ismerem az országot a levegőből, és tényleg minden ott van a játékban, aminek ott kell lennie, egyértelműen 2020 legjobb címévé teszi. A Microsoft megalkotta azt a csodát, amire egy repülő érzelmű ember vágyhat. Nem mondom, hogy hiba nélkül, mert nem így van, de ha belegondolok, hogy 20 000 körül adnak félkész játékokat, és a Flight Simulator pedig mindenestől valahol 36 000 forint környékén tanyázik, de úgy, hogy akkor szó szerint miénk az egész világ, nem kérdés, hogy a redmondi cég valamit most nagyon jól csinált.
mazur - Idén többet tudtam játszani, mint tavaly (cserébe húsz-harminc sorozatról vezetek listát, amiket nagyon szívesen néznék, ha nyernék néhány hetet az időlottón), úgyhogy nem könnyű néhányat kiemelni közülük, de a legnagyobb idei élményem a The Last of Us Part II volt: nem ismétlem magamat, részletesen leírtam már, hogy mi minden tetszett benne. Ettől nem sokkal maradt el most év vége felé a PS5-ös Demon's Souls, amit évek óta titkon reméltem, hogy sok év után újrajátszhatok - de hogy ilyen gyönyörűen kicsinosított formában, azt nem is gondoltam volna. És ha már látvány: a legemlékezetesebb, leglenyűgözőbb képeket a Ghost of Tsushimának köszönhetem, szinte bárhol tudtam volna olyan screenshotot lőni belőle, amit szívem szerint bekeretezve tennék ki a falra.
A közös családi játszós délutánok sztárja idén a Minecraft Dungeons volt (némiképp háttérbe szorítva, de semmiképp sem száműzve a programból az Overcooked 2-t és az Animal Crossing: New Horizont) amit két kisebbik gyerekemmel vállvetve daráltunk sok-sok órán át. És bár főként konzolon játszok, a Hadesbe azért belekukkantottam PC-n - vesztemre, mert aztán napokon át alig tudtam leszakadni róla. Sorolhatnám még hosszasan, de a lényeg, hogy legalább ennyi jó játékot kérek jövőre is, és akkor nagy baj már nem lehet.
Csirke - 2020-ban már két gyerek mellé kellett besűrítenem a játékkal eltölthető órácskákat, és mivel továbbra is a nyílt világú, hatalmas játékteret és temérdek kalandot biztosító, cseppet sem rövid címek a kedvenceim, gyakorlatilag az alvással eltölthető órákat próbáltam meg minimalizálni. Ez többé-kevésbé sikerült, így nagyon sok kiváló játék esetében volt szerencsém idén is megnézni a stáblistát. Számomra a The Last of Us Part II jelentette az abszolút csúcsot, és nagyon nehezen tudnám eldönteni, hogy őt, vagy a 2018-as God of Wart szerettem a legjobban ebben a generációban. Talán egy hajszállal Kratos nyer, de így is maradandó élményekkel tett gazdagabbá a Naughty Dog.
Azok közé tartozom, akik kifejezetten kedvelik az Assassin's Creed széria új irányát, így a Valhalla is csont nélkül betalált nálam, az pedig külön tetszett, hogy ismét érdekes elemekkel bővült a lore, érdemes tényleg végigjátszani Eivor történetét, hogy mindent megértsünk. Kezdetben kicsit tartottam a Ghost of Tsushimától, nem értettem, HP miért van érte annyira oda, de végül csak beszippantott engem is a játék, utána pedig előszeretettel pörgettük közösen az ingyenes Legends DLC-t is.
Nagyon szerettem a Nioh 2-t, az Immortals Fenyx Risingot, a Spider-Man: Miles Moralest, vagy épp a Demon's Soulst, de a Cyberpunk 2077 az a cím, amit még mindenképp kiemelnék. Xbox Series X-en játszom vele, és tökéletesen megértem, miért vannak felháborodva azok, akik sima Xbox One-on vagy PS4-en estek neki, de a next-gen konzolok is tapasztalható (jóval kevesebb) technikai hiba ellenére is imádom a játékot, és több tucat játékórával a hátam mögött pontosan tudom, még legalább ugyanennyit pakolok majd bele, ha nem többet.
Chava - Kicsit unom már, hogy minden évben ugyanaz a forgatókönyv érvényesül: az elején elhatározom magam, hogy most aztán villámgyorsan pótolom az összes elmaradásomat, befejezem a félbehagyott játékokat, és az aktuális megjelenések közül egyet sem hagyok ki, ami érdekel. Aztán persze hamar utolér a valóság kijózanító pofonja, és örülök, ha legalább egy-két címmel sikerül érdemben foglalkoznom azok mellett, amelyeket mondhatni, munkaköri kötelességből abszolválok.
Természetesen arról csakis én tehetek, hogy a kis adagokban is fogyasztható élmények helyett leginkább a jóval időigényesebb műfajok képviselői csavarják el a fejem, így aztán 2020-at is jórészt szerepjátékok társaságában töltöttem a konzolosított Pillars of Eternity II és Pathfinder: Kingmaker párostól a korai hozzáférésben megjelent Baldur's Gate III-on át a Wasteland 3-ig. És ne feledjük a Cyberpunk 2077-et se, ami miatt - szó szerint - napokig nem aludtam. Szóval lehet, hogy egy klón is jól jönne az említett időgép mellé. Nem állítok fel sorrendet, mindnek megvannak a maga erényei és hiányosságai, egyiket sem esik nehezemre szeretni, sőt éppen ellenkezőleg, talán túlzottan elnéző is vagyok velük.
De nem csak RPG-kkel múlattam az időt, kijutott bőven jófajta taktikai játékokból is nekem, közülük elsősorban a Gears Tactics az, amit érdemes kiemelni. Csodásan működik az XCOM-ba oltott Gears of War, és nagyon remélem, hogy a sorozat fősodra mellett ezt is folytatni fogják. Ha sikerülne megfejelni egy jól átgondolt menedzsment résszel is, az maga volna a tökély, mivel a harcrendszer úgy jó, ahogy van.
Most ti következtek. Ti melyik játékra emlékeztek vissza szívesen 2020-ból?
