Mikor a magyar vitorlások befutottak Hispaniola kikötőjébe, rájöttem, hogy olyat tettem, ami a valóságban nem lehetséges – megváltoztattam a történelmet. Olyan stratégiai játéknak, amely precíz pontossággal ábrázolja a történelmet, talán csak az oktatásban van értelme. Esetleg arra még jó lehet, hogy a nebulók pontosan átlássák az eseményeket, a történések menetét, a döntések következményeit. Sosem feledem, amikor egy C64-es normandiai partraszállásos játékban olyan zseniálisan manővereztem a védekező német erőkkel, hogy a hadműveletet tökéletesen sikerült meghiúsítani, pedig szegény program írogatta, hogy: „1944. augusztus. Párizs felszabadult.” Hát nem, a játékokban meg lehet változtatni a dolgokat.
Terra Incognita
Az Europa Universalis sorozat már egy ideje inkább globális, mint „európai”, hiszen fel kell fedezni a világot, gyarmatosítani annak részeit stb. Mivel gyakorlatilag bármelyik országgal játszhatunk, így nekünk, magyaroknak hamar feltűnik majd a térképen egy szép nagy paca, ami az első négy szcenárióban a Hungary nevet viseli, majd később (sajnálatosan) török és osztrák fennhatóság alá kerül.
Aki igazi kihívásokra vágyik, az az 1400-as évek vége felé (ne feledjük, ekkor uralkodott Mátyás királyunk) erősnek számító magyarokkal még kavarhatja az európai politikát, de aki Hispaniolára magyar zászlót tűz – na, az az igazi hardcore stratéga, hiszen sajnos nem mi vagyunk a legjobb helyen ahhoz, hogy felfedezzük az új világot, de aki elég ügyes, az elérhet idejében New York területére, és létrehozhatja Újbudát. Vagy Új Karakószörcsögöt. Vagy Új Rakezdhetit.
Persze Afrika és Ázsia is tele van meghódítandó területekkel, szóval ne ijedjünk meg attól, hogy a korai szcenáriókban csak a világ akkoriban ismert részét látjuk. Viszont amennyiben megtehetjük, igyekezzünk hódítani, így transzatlanti kereskedőutakon szép pénzek csoroghatnak be a kasszába. Apropó kereskedőutak: végre kis országok is meggazdagodhatnak mások kereskedelmén, főleg ha az rajtuk halad keresztül. Figyeljünk oda tehát a kereskedelmi csomópontokra (szerencsére az Europa Universalis IV térképein ez jól látszik).
A pontosság a királyok udvariassága
Nos, ez az érdekes mondás is jelzi, hogy itt nem csak egyszerű játékost alakítunk. Gyakorlatilag egy amolyan „mindenkire lefelé tekintő fő-monarcha” vagyunk, aki, bár befolyásolják az aktuális uralkodók képességei és lehetőségei, mégis félisteni magasságból osztogatja az észt. Nem nekünk kell nősülnünk, majd virtuális nemességünk megteszi számunkra ezt a szívességet stb. Ez így nagyon jól van.
Egyik kedvenc funkcióm, a diplomácia sokat fejlődött az előző rész óta. Habár már akkor rengeteg opcióval rendelkezett, ezek elérése rengeteg frusztráló kattintással volt csak elérhető. Mostanra, az Europa Universalis 4-ben nemcsak a funkciók bővültek, hanem ezek elérhetősége is „felhasználóbarát” lett. Össze-vissza kattintgatni azért most sem érdemes, viszont sokkal könnyebben fel tudjuk mérni, ki kivel van jóban, kihez érdemes csatlakozni, vagy esetleg kivel szemben kell szövetségeseket szerezni. Házasodni nem szégyen, sőt kell, hiszen fontos diplomáciai eszköz lehet egy-egy nemesi frigy, akárcsak annak idején. Ezt a funkciót sikerült nemcsak továbbfejleszteni, hanem elég jól ki is balanszolni.
Egy birodalomban nemcsak királyok és az ő híveik élnek, sokszor előfordul, hogy bizony ribillió támad, azaz felkelés tör ki. Ennek már a múltban is sok oka lehetett (éhség, vallási különbségek stb.), most azonban egy teljesen újfajta zendülés is megjelenik. A felkelés, melynek célja van. Ez azt jelenti, hogy nem valami ellen, hanem egy világnézet vagy szituáció mellett állást foglalva tör ki a felkelés. Például az etnikumok szélesebb körű autonómiát követelnek, vagy a protestánsok hasonló jogokat akarnak, mint a katolikusok. Persze diplomáciai eszközökkel mi is besegíthetünk, ha ezt kívánják érdekeink.
Nem civilizáció, hanem univerzális Európa
Nagyon sokan az Europa Universalis sorozatot a Civilization sorozathoz hasonlítják komplexitásban. Ez az összehasonlítás sokban sántít, hiszen a Civ-játékokban akár az űrbe is eljuthatunk, itt pedig erősen behatárolt a történelmi kor. S nem ez az egyetlen különbség. A Civilization szépen, fokozatosan vezet be az egyre komplikáltabb dolgokba, itt pedig egyből az arcunkba kapunk minden eszközt és minden lehetőséget, ami csak létezik. Egy dolog kétségtelen: az Europa Universalis is kezd lassan felzárkózni a Civ mellé felhasználóbarátságban. Még nincs egészen ott, de lassan-lassan halad, így talán az ötödik rész már olyan jól játszható lesz, mint a Civilization V.
Multimagyar vs. multiosztrák
A Paradox már jó ideje beépítette a multizás lehetőségét az Europa Universalisba, azonban a nem túl robusztus netkód miatt több baj volt vele, mint amennyi hasznot hajtott. Most azt ígérik, hogy az egyszerre 32 fős multi igencsak pöpec lesz, hiszen mennyire más az, ha országokat nem egy kitanulható MI, hanem egy hús-vér ember irányítja! Vagy ha pont a szomszéd asztalnál árulnak el, esetleg pont a szemben ülő segít ki a bajban…
Egy biztos: a játékosok nem fognak történelmileg maradandó döntéseket hozni, hiszen egyikük sem tanult hadvezér vagy államfő, de ettől még nagyon izgalmas lesz a játék a résztvevők kiszámíthatatlansága miatt. Szóval ha tehetjük, használjuk ki a multi kiszámíthatatlanságát – még ha le is vernek, az országunk magára találhat, és egyszer visszatérhetünk...
Mindent összefoglalva, a maga kategóriájában igen figyelemre méltó a Clausewitz engine által nyújtott látvány, a játékmeneten, a menük bonyolultságán sokat políroztak, több újdonság is bekerült, és a játék zenéje változatlanul fantasztikus.
