A fejlesztő Paradox és a kiadó Strategy First együttműködése számtalan kellemes hetet, hónapot szerzett már a birodalomépítős stratégia szerelmeseinek. A 2000-es évek elején ez a páros felváltva dobálta ki az Europa Universalis és az azonos engine-t használó, a II. világháború poklát megelevenítő Hearts of Iron epizódjait.
Az állam igazgatása megfontolt, előrelátó lépésekben, átfogó és igen összetett diplomáciai kapcsolatok közepette történik. Ugyanúgy ügyelnünk kell az érzékeny gazdasági egyensúly megteremtésére mint a gyors fejlődés fenntartására - és persze az ütőképes hadsereg felállítására. Mindazonáltal a hadviselést vajmi egyszerűen oldották meg. A csatározást két, térképen hadonászó figura szimbolizálta, s az alattuk futó sávok jelezték nekünk a szemben álló seregek morálját, amelynek alapján az ütközet kimenetele is eldőlt. A metódus működni látszott, és ezt nemcsak a sietősen érkezett folytatás, de a játékosok közvélemény-visszajelzései is bizonyítják.
Stratégia a javából
A 250 állam egyikét majd 350 éven át igazgathatjuk, napról napra, hónapról hónapra, évtizedről évtizedre, mégpedig az államélet minden fontosabb ügyére kiterjedően.
Az Europa Universalis III ugyan tartalmaz újdonságokat az eddigi részekhez képest, a veteránok számára mégis több lesz, mint ismerős. Némi csinosítás itt meg ott, egy kis egyszerűsítés a kezelőfelületben, első ránézésre pusztán ennyi a különbség. Az újoncot persze az egy fokkal barátságosabb kezelőfelület ellenére sokkolhatja az a töméntelen opció, ikon, adat, ablak, amelyet először megpillant a képernyőn. Fokozottan tanácsos tehát nekiugrani az oktatópályáknak, amely az alapokon tisztességesen végigvezet bennünket, bár egy rakás fontos információt véka alá rejt, így szép számban vannak olyan praktikák, amelyek elsajátítását magunknak kell kisilabizálni. Tíz percig szórakozhatunk például, míg kiderül, hogy a hajóval ki kell állni a kikötőből, ha sereget akarunk pakolni bele...
Egyetemes Európa?
A játék helyszíne nem korlátozódik Európára. Tulajdonképpen a földgolyó akkor élt népeinek bármelyikét irányíthatjuk, s ez még azokra is igaz, amelyek a mai értelemben vett állammal sem rendelkeztek. Magyarul simán keresztülvihetjük három és fél évszázad történelmét a huron indiánokkal vagy éppen a közép-afrikai utapa törzzsel. Sőt, eljuttathatjuk őket a törzsi demokráciától az alkotmányos monarchia berendezkedésének szépségeihez. Ez az Europa Universalis egyik lenyűgöző szépsége.
Természetesen csakúgy, ahogy a helyszínt, a megadott intervallumon belül a történelmi periódust is kedvünkre megválaszthatjuk. A XV. század közepétől kezdődően a XVIII. század legvégéig, bekapcsolódhatunk az egyes korszakok legfontosabb valós eseményeibe, úgymint a spanyol örökösödési háború vagy éppen az amerikai államok függetlenségi harca. Bármely időszakot választjuk is, a politikai helyzetet meghökkentő pontossággal igazítják a valós eseményekhez. Sőt! Mivel akár egy konkrét évszámot is beállíthatunk a játék kezdetének, a fejlesztők évről évre elkészítették a világ politikai térképét, vagyis igyekeztek maximálisan igazodni a történelem nagykönyvének néha igen nehezen olvasható lapjaihoz. Derék munka.
A játék továbbra is belecsöppent minket bizonyos váratlan helyzetekbe, amelyek felett kényszerű döntéseket kell hoznunk. Előfordulnak random parasztlázadások, amelyek felett nincs kontroll, illetve néhány esetben az államéletet mélyebben is befolyásoló események kapcsán kell súlyos döntéseket hoznunk. Ilyenek például a nemesek által kikényszerített királyi bullák. S hogy mennyiben hatnak ezek birodalmunk, országunk vagy akár csak szeretett kis államocskánk működésére?
Államigazgatási alapok
Nagyban. Az Europa Universalis ugyanis nem egy szimpla háborús birodalommenedzselés. Komplett hatalmi berendezkedésünket, államunk legmagasabb szintű intézményrendszerét átalakíthatjuk, s ezen átalakítások szükségszerűen nem hirtelen döntéseket, hanem átgondolt tervezést igényelnek. Elsősorban azért, mert egyéb stratégiai játékokkal ellentétben itt a legapróbb machinációk is elképesztően sok időt vesznek igénybe, ezért muszáj előrelátó, következetes politikát folytatnunk. A játékban magunk dönthetünk arról, hogy mennyire kívánjuk egy kézben összpontosítani az államhatalmat, milyen szerepet szánunk a gazdaságban az innovációnak, seregünket inkább a kvalitásai, vagy inkább mérete révén próbáljuk-e ütőképessé tenni, a kereskedelemben inkább a merkantilizmus, vagy a szabad kereskedelem hívei vagyunk-e, és így tovább. Mindez pedig komolyan kihat pénzügyi helyzetünkre is, melyet értelemszerűen szintén nekünk kell menedzselnünk. Ennek kapcsán eldönthetjük, hogy mennyit invesztálunk az államigazgatás, a kereskedelem, a termelés, vagy éppen a haderő fejlesztésébe, és persze mennyit hagyunk bent az államkasszában szabadon felhasználható forrásként. Mindezt persze úgy, hogy az inflációt folyamatosan egy elfogadható szinten tartsuk.
Az állam Te vagy
Mindez nemcsak hangzásában bonyolult, de a gyakorlatban is az. Persze ha kifinomultan szeretnék ábrázolni egy állam működését, ennél jobban nemigen butíthatják le azt.
Ez a játékrendszer pedig lehetőséget nyújt számunkra, hogy érezzük a pénz valódi súlyát, mikor épp belerokkanunk egy újabb hadtestre elegendő pénz előteremtésébe.
A nehézséget illetően egyébként meglehetősen árnyalt a helyzet. Bizonyos aspektusait tekintve a játék valóban nehéz. Leggyakrabban a problémás gazdasági helyzet okoz gondot, de az összetett diplomáciai kapcsolatok áttekintése, vagy a költséges haderő felállítása és fenntartása is gyakran zavarba hozza az embert. Mégis elmondható, hogy némi tapasztalattal a hátunk mögött, kellő előrelátással és türelemmel az EUIII természete igen gyorsan kiismerhető, és a nehézségek hamarjában legyőzhetők.
A magyarokkal például egy igen kedvezőtlen anyagi helyzetből indulva is elég volt egyetlen évtized, hogy kvázi letoljam a térképről az osztrákokat, egészen Tirolig birtokba véve földjeiket, vazallussá kényszerítve egyetlen megmaradt tartományukat, Bécset. Röviddel ezután a bajorok következtek, akik egy diplomáciai inzultust követően szenvedték a magyarok nyilait, s fél éven belül már ők is csatlósként nyomták, minden területüket elveszítve. Mindez egy nagyon egyszerű kombinációval sikerült. Az államháztartás egyensúlyban tartásával, egyetlen, nagy létszámú hadsereg felállításával, valamint egy kiváló hadvezér, Hunyadi János képességeivel...
Csattog a kard
Hadseregünk állapota értelemszerűen kulcsfontosságú lesz tehát kalandjaink során, bár a korábbiakhoz hasonlóan a játék ezen része igen egyszerű. Van gyalogság, van lovasság, no meg tüzérség. A felszerelés, és ezzel együtt a figurák külseje persze idővel változik, de a szemben álló hadak továbbra is ugyanerre a sémára épülnek, s hasonlóan nem változtak a hadviselés alapvető szabályai sem. Így célszerű síkvidéki hadakozáshoz nagy számú lovasságot, ostromokhoz sok gyalogost használni, s érdemes szem előtt tartani olyan szempontokat is, hogy folyón kelünk-e át támadáskor, vagy éppen kedvezőek-e a terepviszonyok a seregünk számára. Az egyik kulcskérdés emellett a komoly pénzekért kitermelt tábornokaink harctéri teljesítménye. Mivel az ütközetek során az egységek száma mellett még mindig a morál a döntő faktor, célszerű ügyelni arra, hogy a katonák élete jó kezekbe kerüljön. Szárazföldi csapatainkhoz hasonlóan hajóhadunk irányítását is érdemes emberre bízhatjuk, admirálisunk személyében. Az új területek feltörésének módja további vezetők kiképzését igényli, úgymint a conquistador, aki megszálló seregeinket vezeti, valamint a felfedező, aki hajóhadunk kapitányaként képes a Terra Incognita, tehát a számunkra ismeretlen földek feltérképezésére. S ha az új világot megpillantottuk, már nincs is más hátra, mint telepeseket küldeni az addig ismeretlen területekre, s ha szükséges, csapatainkkal megtépázni a lázongásra hajlamos őslakosok önbizalmát.
A személyi kérdések egyébként nem csak hadügyi téren fontosak. A király mögé beültetett tanácsadók az igazgatás minden területén segítségünkre lehetnek. Ezen tisztviselők kilétét (mivel korlátozott számban nevezhetjük ki őket) érdemes alaposan megfontolni, hiszen leigazolásuk mellett rendszeres juttatásokkal is tartozunk nekik, ami egy jobb szakember esetén igen borsos összeget jelent. A befektetés persze megéri, hisz ők hatékony segítséget nyújtanak az egyes ágazatok koordinálásában, vagy éppen szakembereink (ügynökök) gyorsabb kiképzésében.
Ezek az urak tehát nem keverendők össze a korábbi részekből is ismert ügynökökkel, mint a diplomata, a kereskedő vagy a kém, akiket továbbra is automatikusan kapunk, intézményrendszerünk jellegének megfelelő arányban.
Nagypolitika
Funkciójukat tekintve utóbbiak ugyanazt teszik, mint az előző részekben, de mivel szintén korlátozott számban állnak rendelkezésre, minden egyes kiküldetést érdemes kétszer is meggondolni. Leggyakrabban használt emberünk feltehetően a diplomata lesz. A diplomáciai rendszer kapcsán az Europa Universalis eddigi részeit sem érhette súlyos kritika, és ez a sorozat harmadik epizódjára is igaz. Eszközeink között szerepel az ajándékok küldése, a kereskedelmi egyezmények megkötése, a függetlenség garantálása vagy akár a casus belli nélküli hadüzenet. Persze vannak egyéb ínyencségek, mint a legyőzött ellenség vazallussá kényszerítése, valamint az annektálás, melyet 10 évnyi hűbéri viszony és kiváló diplomáciai kapcsolat mellett kérhetünk az adott államtól.
Jegyezzük meg, hogy a kedvező békefeltételek kikényszerítéséhez nem elég megvernünk az ellenséget egy-két ütközetben, muszáj a területeit is birtokba vennünk. Az ehhez szükséges ostrom tekintetében nem sok minden változott. Ha megfelelő számú gyalogságunk van, akkor a védők moráljának süllyedésével érdemes megkísérelnünk rohamot az erődítmény ellen, egyéb esetben akár éveket várhatunk az elfoglalásra.
Szintén fontos lehet a kém, mellyel komoly szabotázsakciókat kísérelhetünk meg egy-egy ellenséges tartományban, valamint a kereskedő, akit kereskedelmi központokba küldhetünk pénzt termelni. Ha nagy szerencsénk van, akár napokat is eltölthet ott, mielőtt kirakják a szűrét...
Az Europa Universalis a fentiek alapján tehát nem sokat egyszerűsödött a korábbi epizódokhoz képest, éppen ezért képtelenség lenne átfogóan elmagyarázni a teljes működését.
A korona legszebb gyémántja
A grafika nyilvánvalóan csak sokadlagos kérdés egy ilyen típusú játék esetében, s erre szemmel láthatóan nem is pazaroltak sokat a fejlesztésre szánt erőforrásokból. Emellett azért érdemes szót ejteni a grafikai motorban eszközölt kisebb változtatásokról. A katonai alakulatokat szimbolizáló figurák immár 3D-sek, a tartományokra kattintva pedig a fővárosról is kidob nekünk egy szegényes látványképet, de állítólag az egész játék egy új engine-re épül. Azért mondom, hogy állítólag, mert a fenti apróságoktól eltekintve ebből sokat nem veszünk észre.
Az atmoszféra megteremtésében viszont a Paradox gárdája igen sokat köszönhet annak az Andreas Waldetoftnak, aki néhol egészen felemelő zenével lehelt életet a néha kissé unalmas légkörbe.
Az Europa Universalis III tipikusan az a folytatás, mely maximálisan a várakozásoknak megfelelően teljesít. Annyit tettek hozzá az egyébként jól működő rendszerhez, amennyit muszáj volt, de ezzel együtt is egy remek játék alkottatott.
Nehéz eldönteni, hogy azok fogják-e szeretni, akiket eleve érdekel a politika és a gazdaság vagy épp a játék lesz-e, mely az embereket eme két tárgy megismerésére sarkallja. Az mindenesetre gyanítható, hogy a vásárlói kör nem a The Simszel vagy a S.T.A.L.K.E.R.-rel együtt teszi be a kosarába.
