A 2021-es év szava ugyan végül az NFT lett, de igazából simán lehetett volna a hiány is: chiphiány, GPU-hiány, konzolhiány, "mindenhiány". A szűkös kínálat kellemetlen velejárói a nyerészkedők, akik sokszor botokkal vásárolják fel a kapósabb termékeket, majd komoly hasznot húznak az eladásukon, alaposan felhajtva az árakat.
A jelenség miatt Nagy Britanniában már a parlamentben is felvetődött, hogy törvényileg próbálják betiltani az algoritmusokkal vezérelt kalmárkodást. Ennek kapcsán készített interjút a Sky News a 24 éves Jack Bayliss-szel, aki degeszre kereste magát egy olyan előfizetős szolgáltatással, amely értesíti az embereket a friss készletek beérkezéséről. Az Aftermarket Abritrage néven futó biznisze akár a hétköznapi vásárlókat is segíthetné, ügyfelei többsége viszont bevallottan nyerészkedő, akik sikereivel rendszeresen kérkedik a szolgáltatás Instagramján is.
Bayliss véleménye sokaknál kiverhette a biztosítékot, ő ugyanis teljes mellszélességgel kiállt az efféle gyakorlat mellett: a kapós készletek elhappolása szerinte semmiben sem különbözik a tőzsdétől, ahol a szemfüles kereskedők is haszonnal adják el az olcsón vett részvényeket. Szerinte ezzel a vásárlók sem járnak olyan rosszul, mint ahogy a média és a közvélemény tartja, mivel ha megvan a pénzünk egy PS5-re, akkor már a felár kicsengetése sem okozhat gondot:
"Számomra a PS5 vagy az Xbox birtoklása nem szükségszerűség, hanem luxus, oké? Ha megengedheted magadnak, hogy 450 fontot költs, akkor a plusz 100 fontnak már elég marginálisnak kell lennie, ha egyébként is megvan a készpénzed, amit ki tudsz rá szórni. […] Igen, néhány családnak további 100 fontot kell majd fizetnie, de amire nem gondolsz, az az, hogy a tagjainknak 30 konzoljuk van, és mindegyikből 100 fontot keresnek. És néhány nap alatt összehoznak egy jó havi fizetést."
A brit férfi úgy gondolja, hogy a nyerészkedők valójában vállalkozók, akik hajlandók egy olyan lehetőségbe ölni az energiájukat, amivel a népesség 90%-a nem óhajt fáradozni.
Bayliss nem állt meg itt, s még némi szimpátiát is megpróbált kicsikarni a nyerészkedők számára. Felhozta például, hogy a készletvadász szolgáltatásának előfizetői között akadnak családos emberek és olyanok is, akiknek nagy szükségük van a pénzre.
"Több időt töltenek a családjukkal, a gyerekeikkel. Voltak olyanok, akik felújították a házukat, mászókát vettek a gyerekeknek, új autót vásároltak a feleségüknek vagy maguknak. […] Az egyik tagunknak 20 ezer font szerencsejáték adóssága volt. És bevettük őt is. Egy évig volt velünk, már tiszta, és azt hiszem, hogy jelentős összeget keresett."
Bayliss összességében úgy véli, hogy a kapitalizmusban semmit sem adnak bekerülési áron, az ellátási lánc minden szereplője learatja a maga hasznát. Azt viszont sajnos nem részletezte, hogy egyébként mi is az a hozzáadott érték, amivel a nyerészkedők erősítik ezt a láncot. Hiszen amíg egy gyártó, egy fuvarozócég vagy egy importőr fontos elemei a kereskedelemnek, addig a nyerészkedő csak egy plusz lépcsőfok, akinek a "feladatát" az eredeti eladó bolt már el is végezte, extra felár nélkül.
