Ronda Rousey egy elismert, brutális és verhetetlen sportoló volt, aztán hirtelen celebbé vált. Showműsorokban szerepelt, filmekhez kérték fel, újságokban pózolt. Öt éves eddigi pályafutása alatt 13 mérkőzéséből egyetlen egyszer kapott ki: pont azután, hogy az EA bejelentette, ő kerül az EA Sports UFC 2 borítójára. Nem tudni, van-e összefüggés aközött, hogy a UFC legismertebb, legnépszerűbb női harcosa lett (minek következtében talán picit el is bízta magát), és hogy Holly Holm novemberben a második menetben egy nyakon rúgással elintézte, de az, hogy a hölgy ennyire előtérbe került (több mint tízmillió követője van a Facebookon, ha valaki esetleg ebben méri a népszerűséget), egy dologban biztosan segített: szélesebb közönséggel ismertette meg a sportágat. Érdekes egyébként, hogy Conor McGregor José Aldo legyőzésével érdemelte ki a borítón szereplést, viszont következő meccsén, most márciusban ő is kikapott.
Új edzésterv
Közel két évvel ezelőtt az EA Canada először bizonyította be, hogy jó kezekbe kerültek a néhai THQ-tól megszerzett jogok. Az első EA Sports UFC játék messze nem volt tökéletes, hemzsegett a bugoktól, nehézkes volt az irányítás, és nem vitték túlzásba a játékmódok számát sem, viszont alapnak tökéletesen megfelelt. Mivel egyelőre még nem évenként visszatérő franchise-ról beszélünk, a csapat elég időt kapott, hogy dolgozzon egy kicsit a játékmeneten, és bővítse a lehetőségeket is.
Viszonylag kevésbé érdekes, hogy a játék szebb lett. Jobban csillog a verejték a harcosok bőrén, életszerűbbek, és ha nem is mindenki száz százalékban olyan, amilyen a valóságban, azért felismerhetőek. Ennél fontosabbak az új és finomított animációk, különösen az, ahogy egy kiütésnél az ellenfél összecsuklik. Ezelőtt nem volt folyamatos a mozdulatsor, most viszont ha valakit például egy horoggal tarkón vágunk, az azzal a lendülettel előre fog bukni, ha pedig szemből arcon rúgjuk, nemcsak hátradől, hanem egy kicsit a vízszintes tengelye körül is elfordul. Nehéz ezt leírni, a lényeg, hogy nagyon valósághűnek tűnik… amikor összejön. Nem minden végzetes ütésnél vagy rúgásnál sikerült a szükséges animációnak bekapcsolódnia, de amikor ment, akkor nagyon látványos volt.
Átdolgozták egy kicsit az irányítást is, hogy egyértelműbb legyen, melyik gomb lenyomása mit eredményez. Az LB-vel vagy L1-gyel például ahogy eddig, most is erősebb, több energiabefektetést igénylő mozdulatokat hajthatunk végre, és míg korábban az R1 vagy RB is hasonló célt szolgált, most ezt lenyomva a fejünket védhetjük, a jobb ravasz meghúzásával pedig a testre vagy a lábra érkező támadásokat háríthatjuk el. Birkózás közbeni pozícióváltáshoz nem negyed köröket kell leírnunk a jobb analóggal, hanem elég csak egy irányba húzni, és mindig egy egyszerű ábra mutatja, hogy melyik irány mit eredményez. Felállni nem a bal analóg kattogtatásával tudunk, hanem a jobb analóg felfelé tolásával. Ha valami komplexebb mozdulat hajtható végre, azt az LB vagy L1 nyomva tartása mellett végezhetjük el, ha pedig kényszeríteni akarunk (kart kicsavarni, fojtogatni, bármit, amivel ellenfelünket megadásra bírhatjuk), a bal ravaszt kell szorítanunk. A kényszerítés az előző játékban is az egyik legtöbbet kritizált elem volt, lévén csak nagyon nehezen lehetett sikert elérni, és hiába alakították át egy kicsit, most sem lett könnyebb. Ha elkezdjük, négy irány valamelyikébe kell húzni a jobb analógot, hogy a megjelenő csík ne érje el az ábra szélét. Amikor megjelenik az L-es jelzés, a bal analóggal kell pöccinteni valamerre. Sokszor már a felénél járt a mérő, mikor egyáltalán megjelent az ábra, és gyakran olyan hirtelen váltott, hogy nem tudtam rá reagálni - függetlenül attól, én vagy az ellenfelem mennyire volt fáradt.
Harcolni sokféleképp lehet
Korábban sovány volt a játékmódok felhozatala, de most ezen is változtattak. Visszatért persze a Fight Now, illetve az online meccsek lehetősége, a karriermódot viszont átalakították, és amellett, hogy most már női játékossal is végigjátszhatjuk (akár általunk készítettel, akár egy meglévő sportolóval), egyszerűbb lett a koncepciója: a The Ultimate Fighter műsorban kezdünk, ahonnan pár meccs után felkerülünk a UFC-be. A mérkőzések között edzeni kell, és mindenféle random problémák adódhatnak (sérülés, nehezítés, kevesebb idő), de ha egyszer teljesítünk egy edzést, utána már bármikor átugorhatjuk.
Bekerült a hőn áhított Ultimate Team is, ami alapjaiban egy kicsit eltér a más játékokban látottaktól, de a lényege ugyanaz. Legfeljebb öt harcosból állíthatjuk össze csapatunkat, bármelyik tag lehet nő vagy férfi, bármilyen súlycsoportból. Mindegyikőjüket mi hozzuk létre, nekünk kell megszerkeszteni kinézetüket (az arcukat egyébként egy nagyon részletes szerkesztővel alkothatjuk meg). A csomagokban megvásárolható kártyákkal harcosainknak új mozdulatokat taníthatunk, növelhetjük képességeik fejlettségi szintjét, perkeket adhatunk nekik, amelyek különböző bónuszokkal teszik jobbá az egyes területeket (álló harc, földharc, fizikum), visszaállíthatjuk fittségüket (ami minden harc után csökken attól függően, hogy nyertünk-e vagy sem, illetve hogy milyen hosszú volt a mérkőzés), vagy ideiglenes bónuszt adhatunk nekik, hogy a gyakorlás során jobban bírják a gyűrődést, kisebb eséllyel sérülhessenek le. Tekintve, hogy az Electronic Arts bevételének tekintélyes hányadát a digitális eladásokból, azon belül is az EA Sports játékok Ultimate Team módjaiból szerzi, természetesen lehetőségünk van UFC-érméket vásárolni valódi pénzért, de most sem muszáj élni a lehetőséggel.
A Live Events módban közelgő eseményekre lehet fogadni (ki nyer, hogyan, melyik körben). Ha eltaláljuk, Ultimate Team-es kártyacsomagokra elkölthető pontokat kapunk. Én (és azok 81 százaléka, akik hozzám hasonlóan jóval a megjelenés előtt kapták meg a játékot) azt tippeltem, hogy a UFC 196-on Conor McGregor fog nyerni, viszont a meccs végül Diaz győzelmével zárult, így nem kaptam semmit. Aki kíváncsi rá, hogy a játék kit hozna ki győztesnek, szimulálhatja a meccset, amire fogad.
Szintén újdonság a saját események létrehozásának lehetősége. A Custom Events módban létrehozhatunk egy eseményt, melynek során legfeljebb 11 mérkőzést vívhatunk meg. Kiválaszthatjuk, mi legyen a helyszín, és még azt is beállíthatjuk, hogy minden cukrozás nélkül, csak konkrétan a küzdelmeket lássuk, ami akkor jön jól, ha nem akarjuk egyik harcost sem irányítani, csak megnézni, milyen, amikor mindkét felet a gép irányítja. Sajnos minden meccs előtt nekünk kell megadni, kik feszüljenek egymásnak, nincs olyan lehetőség, hogy a játék automatikusan, véletlenszerűen generálja össze a feleket. Ha egy haverunknak szeretnénk megmutatni a játékot, tökéletes erre a Knockout mód: nincs benne sem földharc, sem összekapaszkodás, csak ütni és rúgni lehet. Aki előbb visz be öt találatot, az győz.
Jövőre a bajnoki övért megyünk
Az EA Sports UFC 2-n látszik a fejlődés. A tartalom mennyisége teljesen kielégítő, az Ultimate Team ez alkalommal is addiktív, a látványosabb kiütések pedig tényleg sokat adnak az élményhez. Jó lett volna, ha az újdonságok mellett a bugok kigyomlálására, a bizarr anomáliák (mint a szó szerint önmagukba forduló karakterek) eltüntetésére is több időt fordítottak volna, de majd legközelebb. Ja, és kezdjenek valamit a kényszerítésekkel is, de komolyan.
