A Dying Light 2015 egyik legnagyobb pozitív meglepetése volt. A szakma és a vásárlók egyaránt imádták a lengyelek válaszát a zombiinvázióra. Tavaly folyamatosan bombáztak minket az apróbb tartalmi bővítésekkel, de ezek értelemszerűen nem tudták kielégíteni zombiszomjunkat. A The Following kiegészítő azonban bőven kárpótol minket a várakozásért; ritkán kapunk a pénzünkért ennyire tartalmas DLC-t. Bárcsak minden kiadó így állna hozzá ehhez a kényes témához!
Harranban a helyzet változatlan
Az alapjáték vége óta kevés változás történt a török nagyvárosban: a zombivírus ellenszerét még mindig nem sikerült megtalálni, az oltóanyag fogytán, külső segítségre nem számíthatnak az egyre fogyatkozó túlélők. Egy haldokló utolsó szavai azonban reményt öntenek a városban rekedt civilekbe: állítólag létezik egy titokzatos szekta, melynek tagjai immúnisak a járványra. A jó öreg Kyle Crane feladata megtalálni őket, és a bizalmukba férkőzni. Egy titkos járaton keresztül ki is jut a városból, majd megdöbbenve tapasztalja, hogy a kór az ottani farmokat is tönkretette, és a környék hemzseg a húsimádó élőhalottaktól.
Kicsi kocsi újra száguld
A kiegészítő egyértelmű sztárja az apró, de strapabíró homokfutó, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy felaprítsuk vele a búzaföldön lófráló zombihordákat. Az első küldetések egyikében már megszerezhetjük a vidék egyetlen működőképes járgányát. A többi járművet hiába is próbáljuk meg életre kelteni, maximum pótalkatrészeket és benzint szedhetünk ki belőlük. Kár a kihagyott lehetőségért, hangulatos volna a nagy katonai teherautókkal csapatni a szántóföldeken. A fegyverekhez hasonlóan négykerekűnk is fejleszthető: tuningolhatjuk például a felfüggesztést, a motort vagy a fékeket. Értelemszerűen minél jobb alkatrészekkel dolgozunk, annál jobb autót irányíthatunk.
Ütközéskor azonban amortizálódik a kasztni, extrém esetben pedig az is előfordulhat, hogy minden alkatrész tropára megy. Ilyenkor is gurul még a kocsi, de kínszenvedés vele haladni, és még a csigalassú zombik is utolérik. Javítani úgy tudjuk, ha az út szélén parkoló járgányok motorházából kiszedjük a szükséges alkatrészeket. A motor beindításához azonban üzemanyag is kell, amit szintén az útszélen parkoló gépjárművek tankjából vagy a még működő benzinkutakról szerezhetünk. A vezetés roppant élvezetes; az utakat időnként ugyan eltorlaszolják az autók vagy a rendőrségi kordonok, de kis terepjárónknak nem gond, ha lehajtunk az aszfaltról. Az olaj- és savfoltokat kerülni kell, mert ezeken áthaladva rövid időre elveszítjük uralmunkat a jármű felett.
A mozgékony zombik akár fel is ugorhatnak a verda tetejére, de csak akkor, ha lassan megyünk, szóval érdemes folyamatosan taposni a gázt.
Időnként előfordul, hogy a buggy beszorul valahová, és nem tudjuk kihozni, ilyenkor el kell baktatni a legközelebbi menedékhez, és az ott található rádióadóval visszahívni a kocsit, amely azonnal megjelenik a ház mellett. A jármű megtalálásával egy időben megjelenik egy új képességfa is. Az itt található lehetőségeket úgy tudjuk feloldani, ha sokat autókázunk, és közben tetemes mennyiségű zombit miszlikbe vágunk. De sofőrpontokat kapunk azért is, ha gyorsan megyünk huzamosabb ideig, sőt még az ugratásokat is díjazza a játék. Éjszaka mindenért dupla pont jár, mert ilyenkor a szabadban járőröznek az éjszakai ragadozók, szóval veszélyes a vezetés.
Legenda vagyok
Elméletileg a prológus lejátszása után bármikor bekapcsolódhatunk a The Following történetébe, de azt azért nem árt tudni, hogy nem lesz egyszerű dolgunk. 12-es túlélőszinten kapjuk meg a csáklyát, amivel egyetlen mozdulattal fellendülhetünk a házak tetejére; e nélkül elég kínkeserves lesz a játék. Aki végigjátszotta a Dying Lightot, annak ez persze nem gond, mentésünkkel bármikor bekapcsolódhatunk a történetbe. A dolog érdekessége az, hogy ez visszafelé is működik: a Following eseményeiből bármikor visszatérhetünk Harranba, és elvarrhatjuk a befejezetlen szálakat (csak akkor tudunk visszatérni, ha már befejeztük a főszálat az alapjátékban).
A lengyel fejlesztők gondoltak azokra is, akik kimaxolták a skilleket a Dying Lightban, nekik találták ki a legendaszinteket. Ez borzasztó egyszerű, minden, már kimaxolt cselekedetünk legendapontjainkat növeli. Kétszázötven ilyen szintet pakolhatunk magunkra, de arra azért érdemes felkészülni, hogy ez borzasztó sok időt vesz el az életünkből. Összehasonlításként elmondanám, hogy maximálisra fejlesztett karakterrel vágtam neki a kiegészítőnek, és így 15 óra alatt fejeztem be a főszálat, valamint az érdekesebb mellékküldetéseket (normál fokozaton). Ez idő alatt mindössze négy legendaszintet léptem; ki lehet számolni, mennyi zombifejet kell szétütnöm ahhoz, hogy összekaparjam mind a 250-et. Az volt az érzésem, hogy normál szinten megnövelték a játék nehézségét; a Dying Light végén a kiglancolt karakter egy katanasuhintással két-három zombit is félbevágott, a The Followingban meg alig akartak meghalni. Hiába, a vidéki zombilegények keményebbek a nyápic városi ficsúroknál.
Még ilyet
A The Following példaértékű DLC: új terület, új fegyverek, új ellenfelek és egy egészen korrekt történet vár minket három különböző befejezéssel. A Dying Light azon ritka játékok egyike, amelyekkel nem jártak rosszul a Season Passre beruházók, mert ingyen megkapták a kiegészítőt. Aki szerette a Dying Lightot, az ne habozzon egy pillanatig sem, bátran vegye meg a DLC-t, nem fog csalódni. Hibái persze akadnak: a főellenfelek mesterséges intelligenciája csapnivaló, a nevesített nagy szörnyek néhány apró trükkel egyedül is elintézhetők, pedig pont az lett volna ezeknek a lényege, hogy ránk erőltesse a coop csapatok megszervezését.
Az amúgy zseniális parkour rész most kicsit háttérbe szorult, köszönhetően a vezetés megjelenésének, de akinek nagyon hiányzik, az hanyagolhatja a kocsit, ráadásul vannak olyan, kordonnal lezárt kisvárosok, ahová képtelenek leszünk behajtani. Nagyon hiányzik a gyors utazás; értem a háttérben meghúzódó játéktervezői döntést, de akkor is el tudtam volna viselni ezt a kényelmi funkciót a menedékek között. Jó dolog autózni, de azért hosszú távon unalmassá válik. A lengyelek már most bejelentették, hogy még legalább egy évig még támogatják a játékot, valószínűleg ennyi idő kell, hogy befejezzék a Dying Light folytatását.
