Az idegenek nagy ellenségének eljövetele alatt egy komplett generáció nőtt fel, talán pontosan ez okozza azt, hogy egészen szélsőséges számok jellemzik az értékeléseket.
A xentax.com felmérése alapján azt láthatjuk, hogy 18 és 92 pont között szórnak az eredmények, ami igen eltérő benyomásokra utal, de a legtöbben 40 és 70 pont (százalék) körül véleményezték a játékot.
Egy egyszerűbb, tízes skálázású diagramon, melyen nem oszlanak úgy szét az értékelések, hasonló eredmény jön ki, de minimálisan eltolódik az irány a hetvenes érték felé.
Még jobban leegyszerűsítve a dolgokat, így néz ki a helyzet, bár ez a diagram már meglehetősen csalóka, hiszen az egyes oszlopok határértékei tágak, így nem adnak lehetőséget pontos értékelésre:
Láthatjuk tehát, hogy a Duke Nukem Forever megosztja a közönséget, de vasárnap lévén talán elnézitek nekem, ha személyes, szubjektív véleményemet is leírom, bátran szembe nézve azzal, hogy esetleg az árral szemben úszom (ohh, a bátor). A DNF a játéktörténelem első olyan címe, mely vegyes megítélését annak köszönheti, hogy egyszerűen túl sokat kellett várni a folytatásra, és időközben a célközönség kiöregedett, miközben tinédzser, vagy fiatal felnőtt korba léptek azok, akik nem igazán ismerik az első részét. Ez okozhatta azt, hogy itt a GSO-n is rengeteg olyan hozzászólás volt, amiben azt olvashattuk, hogy sokan nem ismerik az első részt, és egyébként is, 2011-ben ez a grafika egy halom trágya, és csak menni kell, meg lőni, nem történik közben semmi más. Sőt, voltak olyanok is, akik szerint humortalan a játék, és semmi értelme a főhős önteltségének, meg milyen már, hogy idióta fejtörők vannak, minek az egy ilyen játékba. Nos, pontosan ez utóbbi az, amiből egyértelműen látszik, hogy a Duke Nukem 3D nem ismerete mennyire befolyásolja a 3D Realms/Gearbox játékának megítélését.
19 voltam, amikor végignyomtam Duke kalandjait, kulcskeresgetésestől, eltévedésestől, így számomra a Duke Nukem Forever nem volt csalódás, mivel tökéletesen hozta az előző rész hangulatát. Talán ezért nem zavart a kopottas grafika sem, sőt, teljesen a a DN 3D-re emlékeztetett, csakúgy, mint az ellenfelek kinézete, vagy Duke beszólásai. Már akkor elégedett mosoly jelent meg az arcomon, mikor a játék elején a pályán kellett megküzdeni a földönkívüli monstrummal, hiszen a Duke Nukem 3D-ben ezzel zártuk a játékot. A DNF-ben fellelhető, és a fejlesztés extrém elhúzódására vonatkozó "önmarcangoló" beszólásokat is viccesnek találtam, illetve a folyamatos akciók is visszaadták a 15 évvel ezelőtti élményeket. Egyébiránt pedig a legelkötelezettebb köpködők is elismerhetik, hogy a játék tele van élvezetes játékelemekkel, mint például a törpe Duke, vagy a monster truckos száguldozások, és a helyszínek is változatosak, sőt, a fejtörők is jól kivitelezettek. Természetesen megértem, hogy sokan nem ismerik a "régi" időkben divatos játékmenetet, amikor az ember képes volt napokra elakadni az egyes helyeken, mert nem találta meg a harmadik kulcsot, és nem tudják azt sem, hogy akkoriban mekkora élmény volt egymás ellen játszani, ami ma már természetes. Sőt, manapság már az is természetes, hogy egy first person shooternek szépnek kell lenni, és ezen nem változtat az sem, hogy sokszor olvasni ennek ellenkezőjét, mert akik az egyik nap azt mondják, hogy számukra nem fontos a grafika, másnap már Duke bácsit fikázzák a nem megfelelő látványért (tisztelet a számos kivételnek). Duke tehát azzal rúgta magának a legnagyobb öngólt, hogy túl sokáig váratott magára, de részemről örülök, hogy olyan lett, amilyen, és nem érzem magam átverve azért, mert nem úgy néz ki, mint a Battlefield 3 PC-n. Hail to the king!
