Egy rejtélyekkel teli, filmszerű élménybe csomagolt történetnek ágyaznak meg Norvégia gyönyörű fjordjai, amit a kalandjátékok egyik legfrissebb képviselője, a Draugen mesél el nekünk. A Red Thread Games fejlesztése a műfaj klasszikusait idéző, ám játékmenetében jóval egyszerűbb, 1920-as évekbeli kalandra invitál minket egy idilli szigetre, ahol főhősünk, Edward Charles Harden sok éve eltűnt húgát keresve köt ki. A belsőnézetes, noir stílusjegyekkel megfűszerezett játékban nem leszünk egyedül, hiszen Edward fiatal segédje, Lissie energikus, élettel teli jelleme feldobja a sokszor kifejezetten nyomasztó hangulatot. Elsősorban a két karakter közti állandó dialógusok viszik előbbre a történetet, mialatt mi bejárjuk a nem túl nagy, de legalább annyira festői szigetet. Graavik olyan titkokat rejt magában, amelyekhez foghatóra a békés nyitóképsorok után talán nem sokan számítottak volna. A gyanúsan csendes és elhagyatott földdarab múltját egy tragikus kimenetelű családi viszály és egy darabjaira hulló közösség árnyékolja be - ha mindez pedig nem lenne elég, akkor még egy átkot is kapunk a nyakunkba.
Inkább film, mint játék
A Draugen talán sosem jöhetett volna létre a Norvég Filmintézet támogatása nélkül, ami elöljáróban is arra enged következtetni, hogy Edward és Lissie misztikus nyomozása egy erősen filmszerű élmény lehet. Ez a sejtés pedig hamar beigazolódik, már csak azért is, mert a játék kényelmesen teljesíthető három óra alatt, a 20 eurós árcédulát figyelembe véve ez elég borsos óradíjat jelent. Persze maga az élmény lehet annyira erős, hogy mindezt elfelejtsük, a Draugen viszont inkább egy hihetetlenül hangulatos sétálószimulátor, mintsem klasszikus értelemben vett kalandjáték. A környezetül szolgáló kis sziget ugyan végig szabadon bejárható a játék napokra osztott története során, ám interakcióba lépni gyakorlatilag semmivel sem tudunk. Felvehető, esetleg kombinálható tárgyak nincsenek, de még egyszerűbb logikai feladványokat sem kapnak az arra éhesek. Helyettük választható párbeszédopciók útján ismerjük meg jobban a két főhőst és Graavik szigetének múltját, a cselekményre vagy a játékmenetre azonban semmilyen hatással nincsenek.
Egy emlékezetes páros
Ha elfogadjuk, hogy mi pusztán csak szemlélői leszünk egy erősen áramvonalasított kalandnak, akkor a Draugen atmoszférája abszolút képes beszippantani a játékost. A skandináv thrillerek és mitológia szeretete sem hátrány, a sziget szemkápráztató látványvilága és a minden játékbeli napon más arcát megmutató környezet végig álomszerű élményt nyújt. A fény-árnyék játék egyértelműen a cím legerősebb vizuális eszköze, még úgy is, hogy ennek ára egy fenemód ingadozó képkockaszám a legmagasabb beállítások mellett. Az atmoszféra mit sem érne, vagy talán meg sem születne Edward és Lissie párosa nélkül, akik egyaránt parádés szinkront kaptak. A cselekményt végig a férfi szemszögéből vizsgálhatjuk, így nem meglepő, hogy Lissie játékos, egyben határozott személyisége közelebb kerül hozzánk - még úgy is, hogy sokszor picit túljátssza a szerepét, Edward zavarodott, néha kifejezetten ijesztő megnyilvánulásait viszont így is kellően ellensúlyozza. Az elveszett húg története és az izolált sziget komor múltja - a cselekmény áramvonalas jellegéből is adódóan - egy izgalmas, néhány váratlanul erős pillanattal megtoldott utazást nyújt.
A történet maga sajnos felemás konklúziót kapott, a lezárás inkább érzelmi jellegű, mintsem tartalmi, ami sokaknak talán nem lesz szimpatikus. Ezzel együtt is különös, kifejezetten hangulatos élmény a Draugen, de a moziban sem fizetnénk egykönnyen hatezer forintot egy filmért.
