Nincs túl jó híre a filmek alapján készült játékoknak, ez sok év keserű tapasztalatából kinőtt népi megfigyelés. Mint az, hogy korán jön a tavasz, ha csurog az eresz, meg Katalin kopog, karácsony locsog, és így tovább - és remélem, hogy jól adom a föld egyszerű gyermekét én, aki alapvetően a Facebookról tudom meg, ha esik a hó. A mesefilmek esetében még rosszabb a helyzet, hiszen mintha valami olyasmi lenne a széles körben elfogadott szakmai vélekedés, hogy a gyereknek egyrészt mindegy, mi az, úgyis kisírja, ha Elsa van a borítón, másrészt meg úgysem érdekli, hogy béna a játék, ha van benne Elsa. De kár ezen túl sokat rágódni. Let it go, let it go! Persze még ha akarna is valaki egy jó játékot csinálni mesefilm alapján, akkor is kevés rá az idő, kicsi a mozgástér a történetben és így tovább, úgyhogy az első biztató jel az Így neveld a sárkányodat filmek világában játszódó Dragons: Dawn of New Riders kapcsán mindenképp az volt, hogy nem kapcsolódik az épp mostanában mozikba kerülő How to Train Your Dragon: The Hidden World (magyarul rendkívül kreatívan Így neveld a sárkányodat 3.) filmhez, csupán a fel-felbukkanó vendégszereplőkön keresztül.
Kiméra, játék és muzsika tíz percben
Főhősünk új karakter, egy bizonyos Scribbler, aki elvesztette emlékezetét, úgyhogy valójában akár Darth Revan is lehet, illetve egy újszülött sárkány, Patch, akivel természetesen hamar oltári nagy cimborák lesznek. Utóbbi különlegessége, hogy afféle hibrid sárkány, vagy ahogy a játékban hívják, chimeragon, amilyet még senki sem látott - rejtélyes! Magunk közt szólva, csak egy ügyes húzás a fejlesztőktől, mert egyrészt így nem tűnik akkora hülyeségnek, hogy a többfajta előnyös tudást egyesítő kimérkány (vagy mi) jeget, villámot és tüzet is tud köpni, másrészt erre fogható, hogy szokatlanul gyorsan nő, és szinte szintenként gyűjti az új képességeket (tudom, őrület!). Az elementális támadások egyrészt harc közben jönnek jól, másrészt a fejtörőknél (a jéggel befagyaszthatjuk a vizet, a tűz elégeti a haladást gátló indákat… a szokásos trükkök), úgyhogy folyamatosan váltogatunk majd Scribbler és Patch között.
Dragonlanders
Három gyerekkel (ha a feleségemet kérdeznétek, ő velem együtt négyet mondana) rendkívül kiművelt vagyok mesefilmekből, de mint kiderült, a Dragons: Dawn of New Ridershez erre nem volt szükség. Önmagában is élvezhető, sőt meglepően élvezetes kis játék. Nem túl összetett, de kellőképp változatos, összhatásán a baltával faragott grafika még nem is rontana sokat (igaz, ez már a régi Skylandersek idején is az "aranyos, de inkább ronda" kategóriába esett), de a nehézkes, gyakran lagos irányítás frusztrálóvá tud tenni egy-egy összecsapást - például ütések elől elvetődni szinte teljesen értelmetlen, olyan lomha az animációja. A későbbi pályákon már meglepően komplex pályaszerkesztéssel és fejtörőkkel találkozni, ami kellemes meglepetés: klassz, hogy egy gyerekeknek szánt játék nem nézi hülyének a kisebbeket, akik egyébként, ha nem is minden segítség nélkül, de lelkesen átbumliznak a nehezebb szakaszokon is.
Szintén pozitívum, hogy a játék érezhetően nem AAA költségvetésből is megoldotta, hogy legyenek benne nyitott részek: a különféle szigetek között sárkányháton repkedhetünk, ami egyrészt önmagában is jó móka (nyilván központi eleme a filmeknek, úgyhogy innen sem maradhatott ki), másrészt ha épp elakadnánk, vagy megunnánk egy pályát, bármikor megpattanhatunk, hogy új helyen folytassuk, vagy hazaugorjunk fegyvereinket fejleszteni, új tárgyakat venni.
