Az elmúlt években rengeteg kiváló remake érkezett, melyek látszólagos könnyedséggel modernizáltak klasszikusokat egy új közönség számára. Ez azonban olykor azzal járt együtt, hogy az eredeti verziók szerelmesei vagy nem kaptak semmit az új kiadástól a látvány felfrissítésén kívül, vagy a változtatások miatt teljesen elidegenedtek kedvencüktől. A Dragon Quest III HD-2D egyszerre pátyolgatja mind a veterán kalandozókat, mind az új érdeklődőket.
Egy egyszerű mese
A Dragon Quest III alapvetően egy pofonegyszerű, klasszikus japán szerepjáték. A főszereplőnk édesapja eltűnik, és a királyság megmentő nélkül marad. Közben egy gaztevő fenyegeti a birodalom békéjét, sötét erők járják a vidéket, és nincs senki, akire számíthatna a köznép. Ránk hárul hát a feladat, hogy összeszedjünk egy tökéletes brigádot, és kiálljunk a gonoszság ellen. A játék nagyjából 10 perc alatt lefekteti az alapokat, majd elengedi a kezünket: vár ránk a nagyvilág, nincs vesztegetni való időnk. Aki a Persona 5-höz vagy a későbbi Final Fantasy játékokhoz van szokva, az meglepően tapasztalja majd, hogy a prológus 5 órás mozi helyett itt egy nagyon rövid ismertető.
A Dragon Quest széria egyébként is híres a lazább hangvételéről (legalábbis a játékok elején még ez jellemző), valamint klasszikus, nyugati szerepjátékok ihlette ízesítéséről. Az ilyen könnyed indításnak persze megvan az a hátránya, hogy a játékos összezavarodhat, és nem feltétlenül tudja majd, hogy hogyan és merre induljon. Szerencsére a Dragon Quest III először csak egy nagyon szűkös homokozóban enged el bennünket, így túl sok opciónk nincs: irány a kocsma csapattársakat találni, aztán a világtérkép, ahol elbaktatunk a legközelebbi falu felé. Azok az utak és helyszínek, amerre nem kellene mennünk, zárva lesznek előttünk, tehát a világ szépen apránként nyílik meg, ahogy haladunk a sztorival és daráljuk a mellékküldetéseket.
A világmegmentés persze rengeteg akcióval is társul, és a Dragon Quest III ebben is egyszerűbb megoldást képvisel. Körökre osztott harcrendszerről van szó, ahol kiadjuk az utasításokat a saját és a többi karakterünknek, majd nézzük, ahogy a dolgok mennek maguktól. Ha akarjuk, akkor teljesen automatára is kapcsolhatjuk az egészet, és (nehézségi szinttől függően azért, de többnyire) biztosak lehetünk abban, hogy nem fogunk kinyúlni a kazamata padlóján. Az imént leírtak azonban mind az eredeti, '88-as klasszikus érdemei. A remake szerencsére az alapokon nem rontott semmit, sőt!
Remake élmény
A HD-2D egy teljes értékű remake, ami az Octopath Traveler stílusában építette újjá a Dragon Quest 3 világát. A karakterek és a szörnyek minden más fontos elemhez hasonlóan megtartották régimódi, pixelartos küllemüket, míg a világ és a háttér teljes 3D-s tatarozáson esett át. A modern és a retró stílusok találkozása kifejezetten jól állt az Octopathnek, és a Square Enix mesterien vette kölcsön ezt a megoldást a Dragon Quest 3 felfrissítéséhez. A vizuális tálalás lenyűgöző: a napfény melege érezhetően járja be a fantasyvilág minden sarkát, miközben a fák és épületek árnyékai csalóka mélységet adnak a pixelfigurák otthonának. A háttérben felfedezetlen erődöket, sűrű erdőségeket és tátongó barlangokat látunk, melyek újabb és újabb kalandokra csábítanak minket.
Nem csak a körítés sikerült elsőrangúra, de a HD-2D minden eleme arra szolgál, hogy bevonzza azokat is, akik életükben nem indítottak még el egyetlen JRPG-vel sem. A nehézségi szintek közé bekerült egy sztori mód, ami lehetetlenné teszi a vereséget, és térképsegédleteket is kérhetünk, melyek egyértelműen megmutatják, hogy mikor hova kell mennünk. Mindezek mellett a menüben találunk egy hatalmas segédszekciót, ami részletes ismertetőt ad minden egyes mechanikáról. Akár a csapattársak menedzseléséről, legyen szó akár a karakterszerepekről, akár a személyiségek jelentőségéről, mindenről születtek leírások és segédanyagok.
Kizárólag rajtunk áll, hogy mennyi és milyen mankóra támaszkodunk, tehát a keményvonalas Dragon Quest-rajongók ezeket nyugodtan ignorálhatják. A visszatérő hősök egy ismerős világban és sztoriban fogják találni magukat, de hamar rájönnek majd, hogy nem minden ládában van az, amire számítottak, és nem minden dungeon kijárata került oda, ahol utoljára látták azt. A játék alapjai nem változtak, de a Square Enix megkavarta annyira a dolgot, hogy a veteránoknak is új élményt nyújthasson a HD-2D. A Dragon Quest III ezekkel ugyanakkor nem veszített semmit a korábbi lényegéből. A játék szíve még mindig úgy dobog, mint 1988-ban.
Összegezve ez egy igencsak kellemes fantasy utazás, amelyen 2 óra után máris otthon érzed magad, pedig ekkor még a kalandod ötödénél sem fogsz tartani. A Dragon Quest III HD-2D tárt karokkal várja az újoncokat, és egy meleg öleléssel fogadja a visszatérő veteránokat. Ennél többre pedig nem is vágyhatnánk egy remake-től. Mondjuk egy fokkal barátibb árcímkét azért díjaztunk volna.
