Meg kellene vadítani valamivel egy kicsit a jól bevált receptet - gondolhatták a Square Enix fejesei, amikor a Dragon Quest Builders ötlete először felmerült bennük. A nyugati piacra is jó lenne betörni, nézzük hát meg, mivel nyomulnak a kerek szemű gaidzsinok az Óperenciás tenger túloldalán. Mi az a Minecraft? Mindegy, jó lesz, gyerünk srácok, oldjátok meg. A végeredmény pedig - meglepő módon - szinte hibátlan lett. A Dragon Quest Builders egy nagyon szerethető kis alkotás volt, és teljesen egyedi a maga nemében. Persze a spanyolviaszt nem találta fel, de a fiatalabb generációt azonnal meghódította, és néha még a csak japán hangsávval játszó keményvonalas rajongók is betöltögették a játékot suttyomban. Nem is volt kérdéses hát, hogy érkezik a folytatás, ami a keresztségben az innovatív Dragon Quest Builders 2 nevet kapta.
Mi ez a valami?
Miről is van szó, kérem szépen? A Dragon Quest Builders 2 egy vérbeli JRPG, van tehát csavaros, érzelgős sztorija, érdekesebbnél érdekesebb karakterek szerepelnek benne, helyszíne pedig egy hatalmas, nem annyira szabadon bejárható világ. Miközben azonban a küldetésekkel szenvedünk, bármit - na jó, majdnem bármit - összetákolhatunk à la Minecraft. A harc tehát nemcsak a zsákmányért folyik, hanem az újabbnál újabb receptekért (jobb híján nevezzük így a tervrajzokat is), amelyek alapján aztán még tutibb építményeket alkothatunk. Bevallom hősiesen, hogy bár anno elég sokat elszórakoztam az első résszel, a sztori nem nagyon maradt meg az emlékeimben. No, nem azért, mert nem kapott elég hangsúlyt, hanem mert a viszonylag rövid történet után sokkal tovább tevékenykedtem a szabad módban, ahol tényleg csak a fantázia szab határt a létrehozható építményeknek.
A Square a jól bevált formulát - sajnos - több helyen is megvariálta a folytatásban. Igaz, hogy mindenből többet kapunk első ránézésre, ám a nézőpontváltás miatt egy kicsit a saját fontosságunk is csökken. A történet amúgy kapcsolódik a Dragon Quest 2 sztorijához, így aki a széria rajongója, az sok ismerős karakterrel találkozik majd, sőt újsütetű barátunk neve is iszonyat spoiler lesz, ami nagyjából előre is vetíti a végjáték néhány meglepetését. A Dragon Quest Builders 2 világa jóval nagyobb lett, mint elődjéé volt, ami a szabad módnak mindenképpen jót tett, viszont a sztori kissé megsínylette. Torland világa lesz az új játszóterünk, ahol bizony nem tombol a boldogság. A Démonkirály, Malroth és az őrült pap, Hargon tetteinek - amelyeknek az első részt játszva lehettünk tanúi - bizony következményei vannak. A végtelenül gonosz szekta - a fantáziadús Haron Gyermekei névre hallgatnak amúgy - összefogdosta Torland összes építőjét, és minden alkotással kapcsolatos dolgot, legyen az főzés vagy építkezés, törvényen kívül helyezett. Nagy mázli, hogy zöldfülű hősünknek sikerül olajra lépnie, és innen már kezdődhet is a mese: hogyan mentsük meg a világot egy böszme fakalapáccsal, avagy farmolj és pofozkodj okosan. Szerencsére azért ennél kicsit jobban van prezentálva a sztori, hiszen mégiscsak JRPG-ről beszélünk, vagy mi.
Abban a várban ki lakik?
Miután főszereplőnk hősiesen partra vetődik az Isle of Awakeningen, találkozik egy fiatal gyerkőccel, aki a társunkká szegődik, bár múltjából éppen nem emlékszik semmire. Ahogy nekiállunk kalandozni, mindjárt fel is tűnhet néhány változás, amit a Square kezdeményezett. Páncélzatunk például immáron nem rongyolódik le rólunk. Szerszámaink most már külön felszerelésslotban kaptak helyet, ahogy pöpec kesztyűnk is. Van egy új csodamozdulatunk is, amelynek segítségével nagyon cukin szaladgálhatunk villámgyorsan, legalábbis addig, amíg a szintén most bemutatkozó stamina bírja. Lesz egy szép - és hasznos - köpönyegünk is, ennek hála repkedhetünk is egy kicsit. Csupa aranyos kis apróság, amelyek azonban mind könnyebbé tették életünket.
A küldetésrendszer is ismerős lehet az első részt kipipáló játékosok számára, ám most már vannak jóval hosszabb láncok. Ezek általában több, kisebb-nagyobb alküldetésből állnak, de a végén a kapott jutalom is sokkal jobb lesz. Sajnos a küldetésekhez segítséget adó rendszer elég pontatlanul működik, így könnyen előfordulhat, hogy nem az adott feladat nehézsége lesz a gond, hanem odatalálni az adott területre. Mivel a Builders 2 világa jóval nagyobb lett, mint az első részé, az első részben jól működött rendszereken kicsit csiszolni kellett, és sajnos ebből következik a játék egyik legnagyobb negatívuma. Bár elsőre aranyosak a mellénk szegődő falusiak, sőt állandó társunk is jópofa, egy idő után nem érezzük majd magunkat hősnek. Az általunk megálmodott csodapalotákat ugyanis egyedül nem építjük fel, kell hozzá a nép segítsége, viszont így már a sikerélmény is kisebb. A végére jóval több időt töltünk majd questelgetéssel, mint építgetéssel, ez pedig szerintem szomorú.
A harcrendszer szintén nem túl erős, ráadásul az idő előrehaladtával itt is a társak segítségére szorulunk majd. A későbbi szigeteken már akkora csatákban vehetünk részt, ami egy Total War játéknak is javára válna, viszont hősünk léte itt már konkrétan szinte felesleges. Arctalan Jóskaként szaladgál a tower defense-re hajazó harctereken, nem is látjuk, éppen hol vagyunk a tömegben, de mindegy is, mert se egy szupertámadás, se egy értelmes tulajdonság, amivel segíthetnénk csapatainkat.
Legalább a néha-néha feltűnő bossok között van pár ötletes. Ezeket a fontosabb ellenfeleket amúgy érdemes megkeresni, hiszen belőlük potyognak az igazán értékes fegyver- és páncélreceptek. A Dragon Quest Builders 2 világa hatalmas, viszont egy idő után kissé unalmas lesz, és a nem túl jól sikerült harcrendszernek köszönhetően néha igencsak frusztráló tud lenni. Az amúgy jól kinéző terepen sok csodát találhatunk, néhol rejtvényeket oldhatunk meg, amelyek medálokkal jutalmaznak meg, amelyeket aztán különféle fejlesztésekre költhetünk. Alapvetően jó a rendszer, de valahogy most úgy érzem, hogy a kevesebb egy kicsit több lehetett volna.
Mállik a vakolat
A Dragon Quest Builders 2 egy szép játék. A technikai oldalról eddig nem esett szó, pedig néhányat azért megérdemel. Tény, hogy nem ezzel a játékkal fogják a PS4 Pro grafikáját reklámozni, noha a grafikusok jó munkát végeztek. A végeredmény hangulatos, aprólékos és bájos. A hangok inkább az erős középmezőnyt képviselik, azaz nem kell éppen idegrohamot kapni egyik-másik szinkronhangtól, de díjat sem kap egyik színész sem ezért a performanszért. A zenékkel is hasonló a helyzet, sajnos. Akad néhány valóban fülbemászó dallam, de a készítők nem törték össze magukat, leginkább a felejthető kategóriában indulhat az OST. A teljesítménnyel nem volt semmi gond, a PS4 Pro szépen megbirkózott a hatalmas területekkel is, ám a netes fórumokon azt olvastam, hogy a Switch-verzió szeret szaggatni. Remélhetőleg majd valami patch gatyába rázza azt a verziót is, és akkor semmi sem állhat útjába egy alapvetően nagyszerű kalandnak, még ha nem is lesz annyira emlékezetes, mint az elődje.
