Régi vágyam, hogy egy olyan verekedős játék kerüljön a piacra, amelyben hétköznapi szereplők egy teljesen átlagos helyen gyurmázzák ki egymásból a lelket. Se fiktív univerzum, se nyolckarú fantázialény, csak egy pőre, sablonos hacacáré. Mondjuk egy tanyán történő tülekedést nagyon kultiválnék, ahol különböző állatok esnek egymásnak, és a végén a főellenségként fogpiszkálót rágcsáló gazdának mutatják meg, milyen mélyen tudják beleállítani az istálló mögötti trágyadombba. Bónusz karakterként pedig a farmer bögyös-faros nejét lehetne feloldani… Csak úgy pörögnek most az ötletek, de visszahuppanok a realitás talajára, és tovább nyammogom azt a tortát, amit újra kisütöttek nekünk.
Áll, mint Dermesztőben az ideg
A Dragon Ball franchise annyiszor adja el magát, ahányszor csak akarja. A rajongók még akkor is megvennék, ha eleve szétmosott, epeszínű bugyira nyomnák rá az ismert sorozat néhány híresebb sztárjának arcát. Végül is, ha belegondolok, egy ilyen alsóneműre még én is beruháznék, mert szerintem remekül állna. Egyszóval, a fanok gyomra mindent bevesz, de az előző részek csihi-puhija okozott némi görcsöt az éterben.
Magam is belebotlottam az elődökbe, és nem vettem észre, hogy önfeledten puszilgatnám közben a képernyőt, de mivel nagyon kedvelem az efféle románcot, kirúzsoztam a számat, és enyhe izgalommal indítottam útjára az újabb kalandot, ami visszatekeri a Dragon Ball univerzum óráját. A história szerint ugyanis valaki felzaklatottságából nekilódulva teljesen megváltoztatta a történelem fajsúlyosabb viadalait – persze nem a jók javára. Itt jövünk a képbe mi és lelkes segítőcsapatunk. 180 fokos fordulatot kell tennünk, és hátat fordítani a megállíthatatlan jövőnek. Helyre kell hoznunk a korábban összekuszált dolgokat.
Nem beszélhetünk egyedi meséről, mert más köntösben és más szereplőkkel már találkozhattunk hasonszőrű sztorival, viszont már első felütésre is érződik, hogy kellemes játékkal van dolgunk. A rengeteg ismert szereplő most is garantált, ráadásként pedig személyünkben feltűnik majd az új hős, akit mi magunk formálhatunk meg a karakterkészítőben. Természetesen a legtörékenyebb liliomszálat kreáltam, akit csak el tudtok képzelni, mert egy ilyen szelídnek tűnő csajszival a legkellemesebb darabokra cincálni ezeket a böszme rosszcsontokat.
Az enyhén fűszerezett szerepjátékos elemek útján folyamatosan képezhetjük obsitosunkat, ami jól jön majd, mert komoly gigászi csatákban lesz részünk, ahogyan azt már megszokhattunk ebben a mesében. A csontok törnek, a puklik egyre nagyobbak lesznek, és a minket körülölelő táj sem ússza meg ép bőrrel, mivel bizonyos részeit teljes terpeszkedésében leamortizálhatjuk. Mindezek jól mutatnak, hiszen ezzel a résszel Son Goku és díszes kompániája felnő a nagyokhoz, vagyis végre megérkeznek a legújabb konzolgeneráció vívmányaira is. Nem kell megijedni, a készítők gondoltak mindenkire, így porlepte, de nem elfelejtett régebbi masináinkon is megjelent a Xenoverse, sőt, még PC-re is – kisebb, ütemes tapshoz hasonlító morajlás cammog át a tájon.
Ehhez nem kell vérátömlesztés
Én személyesen sajnálom, hogy hiába adják vissza mind kinézetében, mind stílusában ezek a játékok a tévésorozat miliőjét, nincs meg bennük az a brutalitás, ami a mozgóképes mesét jellemzi. Nem lihegek és kampányolok felettébb az erőszak megjelenítéséért, de szerintem jól állna a következő felvonásnak, ha nem lenne ennyire steril, hanem aminek kell, az leszakad és szétzúzódik. Vagy csak a harcos torma beszél belőlem, ami csuklásra és combcsapkodásra késztet most? Lehet. De az biztos, hogy egy ilyen keményebb attrakcióra nem csak a rajongók fizetnének be; akik most nagyon örülhetnek, hiszen jó termést fialt az idei rész.
