Amikor úgy kell kezdenem egy cikk lekörmölését, hogy számottevő mértékű erővel dörzsölöm ki a feszültséget az arcomból, akkor annak két lehetséges oka van: vagy nem aludtam eleget előző este, vagy egy olyan játékról kell írnom, amiről nagyon nem szeretnék rosszakat mondani. Ezúttal mindkettő igaz.
Lehetőségem volt kipróbálni néhány óra erejéig a Dragon Ball: The Breakerst, és már az első 20 perc után hangosan vijjogó, vörös szirénák üvöltöttek a fülemben. Értem, hogy mit szeretne összehozni a Bandai és a Dimps, de meglepődnék, ha a végtermékkel sikerrel járnának.
Menjünk vissza az időben
A féktelen kritizálás előtt nem árt tudni, hogy milyen játék ez egyáltalán: a The Breakers a Dead by Daylight által népszerűvé tett asszimetrikus PvP játékélményt kínálja a Dragon Ball karaktereivel, a franchise világában. Egy tér-idő szakadás keresztülrángat minket a létezés folyamán, és ledob bennünket egy hatalmas pályára. Itt 6 túlélő társunkkal kell megtalálnunk pár kulcsot egy időgép beindításához, hogy azzal visszajuthassunk a bázisunkra. Mindeközben egy gonosztevő próbálja elpusztítani a környéket és megölni a civileket, hogy minél magasabb szintre fejlődve minket is levadászhasson. A meccsek vagy úgy érnek véget, hogy megszökünk vagy úgy, hogy meghalunk.
Ha ránézel a Dead by Daylightra, a Propnightra, vagy a Video Horror Societyre, akkor pontosan tudod, hogy mire számíthatsz. A legfontosabb különbség az előbbiekhez képest, hogy a túlélők a pályán futkározva találhatnak speciális kockákat, melyekkel feltölthetik az erejüket, és egy rövid időre átváltozhatnak nevesebb Dragon Ball harcosokká. Attól függően, hogy mennyi töltést sikerült begyűjtenünk dől majd el, hogy mennyire leszünk erősek átváltozás után. Alapvetően az a célunk, hogy felerősödve visszatartsuk a gonosztevőt, de ha sikerül hármas vagy négyes szintet elérnünk, akkor a csillagharcos formánkban (a többiek segítségével) még arra is lehet esélyünk, hogy elverjük a rosszarcút.
A pályákon egyébként van egy rakat tárgy a gyógyító kapszuláktól, rakétavetőig, de persze Frieza vagy Cell mindig túlerőben lesznek. Mi alapvetően csak egyszerű emberek vagyunk, akikre könnyen rá lehet robbantani egy házat. Erre egyébként tényleg képesek az ellenfelek, ami kellően félelmetes, pláne, ha egy barlangban próbálunk elbújni.
Ez mind nagyon jól hangzik, de a formula már az alapoknál megbicsaklik.
Ez bizony egy gacha játék
A fentebb említett átalakulás lehetősége például nagyon menő egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy az átalakuláshoz szükséges hősformákat bizony ki kell pörgetni egy véletlenszerű karaktereket dobó gépből. Ehhez többféle valutát is felhasználhatunk, és bár a bétában nem lehetett valódi pénzzel fizetni egyikért sem, azt már most tudni, hogy legalább az egyikhez a bankkártyánk fog majd kelleni. A Bandai Namco tehát megoldotta, hogy gacha játékot csináljon a Dead by Daylightból, de még nem is ez a legrosszabb az egészben. A The Breakers bűzlik a kis költségvetésű pénznyomda-projektek szagától.
A karakterek csúszkálva közlekednek és az animációk iszonyatosan pontatlanok. Ez főleg a harcoknál nyilvánvaló: nyomogatod a gombokat és csak reménykedni tudsz, hogy eltaláltad Cellt, mert a játék nem ad visszajelzést. A pályadizájn is élettelen, és a grafikai megjelenítés is olyan gyér, hogy egy 2000-es évekbeli MMO elszégyellné magát tőle. Ez utóbbival mondjuk nem lenne akkora probléma, ha cserébe a stílus rendben lenne, de azon kívül, hogy ismét cel-shaded megjelenést használtak, semmi bája nincs az egésznek.
A játékmenettel sincs minden minden rendben. Az alapvető elképzelés az lenne, hogy amikor a kulcsok a helyükre kerülnek, akkor megérkezik az időgép, amit beprogramozva elhagyhatjuk a helyszínt. A gond az, hogy a szupergonosz oda fog jönni, és mivel egy nagy nyílt térről van szó, esélyünk sincs teljesíteni a feladatot. Nyilván ilyenkor lenne szükség az átalakulásokra, de egyszerűen nem éri meg programozni az időgépet: sokkal hatásosabb, ha mindenki azon dolgozik, hogy 3-as vagy 4-es szintre tornázza az átalakulását, a végén ellövi azt, és a csapat agyonveri a gonoszt. A tesztidőszak alatt (ami egyébként nem volt hosszú a limitált idősávok miatt) egyszer sem láttam időgéppel való győzelmet: vagy meghalt mindenki, vagy a gonosz kiiktatása vezetett a befejezéshez.
A körítés vérszegény, a játékegyensúly problémás, a gacha pedig felháborító, de mindez még nem jelenti azt, hogy szemétre való lenne az egész. Vannak egyes elemek, melyek javíthatók az októberi megjelenésig, de félő, hogy a lényegi élmény egésze nem fog drasztikusan változni.
Ha a gacha pörgetős megoldás mellé bőségesen kapunk majd játékbeli pénzt, akkor az vállalható lesz, pláne úgy, hogy egy 20 eurós játékról van szó. Ha a pályát sikerül feltölteni élettel vagy legalább később több, érdekesebb helyszínre látogathatunk el, akkor az élvezhetőbbé fogja tenni a meccseket. Ha több szupergonoszt, több hősformát, több feloldható kozmetikai cuccot, és több sztori központú küldetést vezetnek be, ezek mind-mind javíthatnak az egész csomag érzetén.
Ezért is kezdtem úgy a cikket, ahogy. Nem azért nem akarok rosszat írni a The Breakersről, mert érdekem fűződik ehhez, hanem mert volna potenciál egy hasonló játékban. A Dragon Ball rajongók évek óta várnak egy hosszú távon élvezhető, folyamatosan támogatott kooperatív élményre, ami végre nem egy verekedős cím vagy egy mobilos pénznyelő. A Dragon Ball: The Breakers lehetne ez, de nagy fejlődésre lesz szüksége nagyon rövid időn belül ahhoz, hogy bárkinek ajánlható legyen.
