Ötéves elmúlt a Diablo III. Más játékok már rég visszavonultak a videojátékok nyugdíjasotthonába, és járókeretüket rázva szapulják a mostanában megjelenő játékújoncokat. A Diablo III meg él és virul, folyamatosan jönnek ki a Blizzard játékához a frissítések és a javítások, így öt év után már csak nyomokban emlékeztet a játékosokat kezdetben megosztó alkotásra.
Régi csibészek
A nekromanta osztályt sok játékos választotta a Diablo II-ben, nem lepődtünk meg azon, hogy a Blizzard éppen ezt a karaktert rángatta elő a kalapból. Az viszont már meglehetősen furcsa, hogy az új (anti)hős nem kapott saját történetszálat, holott a crusadert bemutató Reaper of Souls kiegészítőnek épp a cselekménye volt az egyik erőssége. A fejlesztők elmondták, hogy túl sok időt vett volna igénybe egy komplett sztorival átszőtt nekromantás kiegészítő, ők meg inkább az ingyenes tartalmakra szerettek volna koncentrálni. Ennek is megvan a maga logikája, hiszen a Diablo III-at lassan 40 millió játékos vette meg a különféle platformokra, elég, ha ezeknek a felhasználóknak csak egy töredéke áldoz pénzt arra, hogy hozzájusson egy új karakterhez, máris van mit a tejbe aprítani.
Első ránézésre (és másodikra is) erősen túlárazott csomag benyomását kelti a Rise of the Necromancer, mindössze egy karaktert, egy dekorációs szárnyat, egy petet, két karakterhelyet, két ládahelyet és egyéb kozmetikai lehetőségeket kapunk közel négyezer ötszáz forintért. Ezzel párhuzamosan azonban megjelent a 2.6.0-s javítás, amelyben rengeteg ingyenes dolgot tolnak az arcunkba: egy teljesen új játékmódot, két hangulatos területet, továbbá egy halom új tárgyat és napi küldetéseket. Így együtt már egészen jó az ár, de a legjobban azok a konzolosok járnak, akik megveszik az Eternal Collection fantázianevű gyűjteményt, amelyben az összes kiegészítő szerepel, és mindössze hatvan dollárt kell kifizetni érte.
Nosztalgiakör a nekromantámmal
Az új karakter hozta a formáját, kellemes volt vele játszani, jók voltak a skillek, kellőképpen változatos buildeket lehetett vele alkotni, de az igazat megvallva nem adnám oda érte a démonvadászomat, még akkor sem, ha jelen pillanatban nagyon durván erős a halottidéző barátunk. Jómagam a PC-s változatot nyüstöltem, és erős túlzás lenne állítani, hogy a nekromanta hatására újra előtör belőlem a Diablo-fanatikus, és hipp-hopp felpakolok vele még néhány száz szintet. Kellemes volt visszanézni, de ez amolyan nosztalgiázás volt csupán, és rövid ideig tartott. Ahogy teltek a napok, úgy kellett rájönnöm, hogy a nekromantával is ugyanazokat a köröket futom, annyi különbséggel, hogy a rakétavető tornyok pakolása helyett démontetemeket robbantok fel sorozatban. Egy ideig nagyon vicces, de azután rádöbben az ember, hogy több száz órányi démonmészárlás után már nem elég egy új karakter és néhány jópofa képesség, hogy tartósan visszacsábítson a játékba. A Rise of the Necromancer csomag tartalmánál egy kicsivel többre van szükségem ehhez.
