Lehetséges, hogy az Activision Blizzard körüli zaklatási botrány miatt picikét háttérbe szorult az a tény, hogy nemsokára hivatalosan is visszatér megújult formában a műfajteremtő Diablo folytatása és annak kiegészítője. A februárban megejtett online BlizzCon során lehullt a lepel a korábban pletykált Diablo II remasterről, és ha jól mennek a dolgok, akkor az ősz első hónapjában már meg is érkezik a Diablo II: Resurrected.
A Warcraft III: Reforged fiaskója után teljesen jogosan kételkedhettek a játékosok abban, hogy a Blizzard korrekt módon nyúl-e majd a klasszikus ARPG-hez, de ezúttal némi bizakodásra adhatott okot egy másik csapat jelenléte. A régi-új Diablo II-n ugyanis az a Vicarious Visions is dolgozott, amelyik korábban sikeresen bújtatta modern köntösbe a Crash Bandicoot széria első három részét, illetve az első és második Tony Hawk's Pro Skatert. A jópofa sávos bandikut és a gördeszkások után pedig sötétebb kalandok vártak a srácokra.
Újjászületett legenda
Először is tisztázzuk, hogy a Diablo II: Resurrected nem egy remake, hanem egy remaster. A fejlesztők meghagyták az eredeti játék főbb mechanikáit, és a teljes újraalkotás helyett gyakorlatilag "ráhúztak" egy modern látványvilágot a Blizzard North klasszikusára.
Sokan valószínűleg megköveznének ezért, de én megelőlegeztem a bizalmat a Blizzardnak és a Vicarious Visionsnek, előrendeltem a játékot, mivel a látottak meggyőztek, és nem mellesleg rengeteg kellemes emlékem fűződik az eredeti változathoz. A borongós, dark fantasy hangulat, a változatos fejezetek és a zseniális zenék számomra nagyon különlegessé tették. Nyilván ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen rengeteg apró, ikonikus elemről lehetne még hosszan regélni, de talán felesleges is azt részletezni, mekkora élmény volt, amikor egy rondaság levágása után egy szetthez tartozó, zöld színű tárgy landolt a földön.
Azt fontos megjegyezni, hogy a zárt és az augusztus 20-ai hétvégére időzített nyílt bétában is csak a kaland első két fejezete elérhető, viszont a Necromancer és az Assassin kivételével az összes kasztot kipróbálhattuk, tehát nem igazán mondhatjuk azt, hogy a Blizzard fukarkodott volna a tesztelhető tartalmakkal.
Jól kikupálódtál, Deckard Cain
A Diablo II: Resurrected béta elindítása után, már a főmenübe érkezés előtt magával ragadhat minket a nosztalgia, mivel a Blizzard logójának megjelenése is a régi időket idézi. Aztán picit később felcsendül a Lord of Destruction kiegészítő főtémája, és talán ez az a pont, amikor az ember úgy érezheti, hogy ismét 2001-et írunk. Mielőtt belevágnánk a régi-új kalandba, érdemes egy kis időt szánni a beállítások áttanulmányozására, mert elég sok olyan opció érkezett, amelyekkel állíthatunk a grafikán vagy a játékmenet egyes elemein. Persze az is tök érthető, ha valaki azonnal a tábortűz felé veszi az irányt.
Ahogy korábban már említettem, két karakter ezúttal kimaradt a buliból, de így is elérhető a leginkább íjjal vagy dárdákkal harcoló Amazon, a néha igazi harci gépezetként vagdalkozó Barbarian, az aurákkal operáló Paladin, és a varázslatok mestere, a Sorceress. Továbbá kipróbálhatjuk még a Lord of Destruction kiegészítővel érkezett Druid kasztot is.
Tekintve, hogy a Diablo II története már több mint 21 éves, így remélem, elnézitek nekem, ha nem kezdem el most fejtegetni, hogy miről szól a sztori, milyen küldetésekből állnak a fejezetek, és miért is kell kiszedni egy ketrecből Deckard Caint, hogy aztán később ingyen azonosítsa be a menő cuccainkat. Az alapokat tekintve ez pontosan ugyanaz a kaland, amit sok évvel ezelőtt már megismerhettünk.
A régi taktikák is működnek még, tehát általános jó tanács, hogy gyorsan vágjátok le a kis mocskokat újjáélesztő sámánt, és felkészülten nyissatok be egy gyanúsan világosnak tűnő szobába, abból baj nem lehet.
Vértől tocsogó terem, te csodás
Nem szeretnék most túl nagy szavakkal dobálózni, de ha kizárólag a remaster minőségét nézzük, akkor a Diablo II: Resurrected szinte tökéletes élményt nyújt. A látványvilág értelemszerűen óriási változáson esett át, ugyanakkor ez nem ment a dark fantasy hangulat rovására. Szebb a környezet, jóval részletesebbek a tárgyak és a karakterek, mégis sikerült megtartani a baljós, gyakran nyomasztó miliőt, és ezért bizony le a kalappal a fejlesztők előtt.
Játék közben egyetlen gombnyomással váltogathatunk a régi és az új látvány között, ami remek lehetőséget ad arra, hogy megnézzük, mekkora a változás. Meg is próbáltam két olyan képet készíteni, amelyek nagyjából egyformák, így jól szemléltetik a grafikai fejlődést.
Már az is remek, hogy a szimplán magasabb felbontású textúrák (lásd StarCraft Remastered) helyett gyakorlatilag teljesen újakat kaptunk, de az tényleg hab a tortán, hogy még a klasszikus átvezető videókat is sikerült felújítani. Érdemes egymás mellett megnézni például az első fejezet intrójának régi és új változatát, mert ugyan Marius mindkettőben nyomorultul fest, de a látványbeli fejlődés egészen elképesztő.
A remaster arra is remek lehetőséget szolgáltatott, hogy a Blizzard kikupálhassa az eredeti játék kényelmetlenségeit. Ennek eredményeképpen több helyünk van a személyes ládánkban a cuccok tárolására, ráadásul megosztott raktárat is kaptunk, amit minden hősünkkel elérünk. Emellett nem kell egyenként kattintgatni a földön heverő aranykupacokra sem, mert azokat karakterünk automatikusan felszedi, ha a közelben van. Ez az opció egyébként kikapcsolható a beállítások között.
Ha a megjelenésig hátralevő több mint egy hónapban sikerül kijavítani a bétában tapasztalt apró kellemetlenségeket (hanghibák, lag), akkor érzésem szerint a Diablo II: Resurrected egy zseniális remaster lesz, és kétségtelenül az év egyik legnagyobb dobása. A Vicarious Visions megint bebizonyította, hogy remek helyen vannak náluk a nagy klasszikusok, így én picit abban reménykedem, hogy az első Diablo és annak Hellfire kiegészítője is náluk landolhat valamikor. Egye fene, aztán jöhet a Warcraft-trilóga remastere is.
