Nem a szokásos hősmesét regéli el nekünk a Devil's Hunt, ami még rendben is van, hiányosságai azonban csúnyán belerondítanak az összképbe. A történet főhőse Desmond, aki egy viszonylag átlagos figura, leszámítva, hogy menő kecója van Miamiban, alkalmanként pedig mindenféle furcsa arccal bokszol. A cselekmény picit lassan indul be, de aztán hirtelen minden a szerencsétlen fickó nyakába szakad, aki a munkahelyi és magánéleti problémákat nem túl jól kezelve egyszerűen lehajt kocsijával egy hídról, egyenesen bele a vízbe. Az öngyilkosságot követően felgyorsulnak az események, Desmond a pokolba kerül, egyezséget köt magával Luciferrel, majd démoni erőkkel felvértezett bosszúállóként tér vissza az élők sorába.
A Devil's Hunt egy szimpla akció-kalandjáték, játékmenete nagyon hasonlít műfajtársaiéhoz. Ez röviden annyit tesz, hogy ha épp nem kocogunk vagy objektumokat használunk a pályákon, akkor az egér gombjait vadul csapkodva verjük bucira az életünkre törő démonokat és egyéb rosszfiúkat. Desmond ugyan megtartotta emberi külalakját, ám harc közben karjai ördögi formát öltenek, és ha úgy hozza a helyzet, főhősünk akár teljes testében pokoli szörnyeteggé tud változni. A folyamatos ütlegelés olykor fárasztóvá és monotonná válik, így nagy szerencse, hogy különleges képességeket is be tudunk vetni harc közben, amelyekkel kihúzhatjuk magunkat a szorult helyzetekből. A történet és a játékmenet kombinációja teljesen korrekt lenne, hiszen az angyalok és démonok örökös harca mindig jó alapanyag, a Darksidersre hajazó vagdalkozás pedig ideig-óráig szórakoztató marad. Ám ahogy azt már számtalanszor láthattuk, még egy remek alapot is képes tönkretenni a silány kivitelezés.
Devil May Cry Light
Mielőtt teljesen leírnánk a játékot, érdemes figyelembe venni, hogy a Layopi Games elég friss stúdió, ez a srácok első címe, így értelemszerűen nem igazán várhatunk AAA minőséget tőlük. Ez picit enyhít a helyzeten, ám vajmi kevés vigaszt nyújt, amikor elénk tárulnak a szinte fapofával kiabáló karakterek, és meghalljuk a nem túl nagy beleéléssel előadott szinkront. Desmondból valószínűleg egy Devil May Cry-os Dantét akartak faragni a fejlesztők, ám néhány kivételtől eltekintve nagyon gyenge szövegeket írtak szegénynek, és a menőnek szánt beszólások sem mindig menők. Főleg, ha rezzenéstelen arccal mond valami frappánsnak vélt dolgot a karakter. A körítés hiányosságain még csak-csak túltehetjük magunkat, de az olykor megakadó, nem túl pörgős harc már elég csúnyán rányomja bélyegét a játékélményre.
Nem pokolian rossz
Szerencsére azért vannak pozitívumok is, mert például a démonok korrekt dizájnt kaptak, és a felcsendülő zenékkel sincs különösebb probléma, habár előfordult, hogy nem illett az adott szituhoz egy muzsika. A sztori viszonylag rendben van, ami nem csoda, hiszen egy fantasyregény az alapja, úgyhogy ha nem zavarnak az ügyetlen megoldások, akkor megérhet egy próbát a Devil's Hunt. Persze csak, ha már tényleg nincs mivel játszanotok.
