Körökre osztott taktikai szerepjátékokból viszonylag kevés van mostanában, főleg olyanokból, amelyeket a végtelenségig lehet játszani. Éppen ezért mindig nagyon hálásak vagyunk, amikor egy csapat bevállalja a műfaj megújításának nemes feladatát, és amint kipróbálható a projekt, azonnal le is csapunk rá. Nem volt ez másképp a Deep Sky Derelicts esetében sem, amely meglehetősen nyomasztó hangulatvilággal, de csodaszépen rajzolt, képregényes témával várt bennünket.
Névtelen hőseink
A játék erősen kezdett: mindenféle bemutató vagy bevezető nélkül feldobott egy választási felületet, ahol különböző kasztok és karakterek között válogathattam. Akkor még mit sem sejtve a célról, összeszedtem azokat a srácokat, akik a legjobb fejnek tűntek, majd meghallgattam a helyi vezető beszédét gazdagságról, nyugdíjról és könnyű életről. Ezeket úgy érhetjük el, ha megtaláljuk és megvédjük a Mothership nevű hajót. Cserébe (és az odavezető úton) annyi pénzt kapunk, hogy életünk végéig koktélokat iszogathatunk a legközelebbi trópusi planétán lazulva. A küldetés teljesítése ugyanakkor nem olyan egyszerű, mint elsőre gondolná az ember.
Miután szembe kerültem az első ellenféllel, gyorsan ráeszméltem az induláskor elkövetett hibámra: nem figyeltem, milyen kasztokat is viszek magammal. Tapasztalatlanságomnak köszönhetően első csapatom rekordidő alatt fűbe harapott, és mivel a játékban végleges a halál, kezdhettem is elölről az egészet. Másodszorra már tudtam, mi vár rám, és hogy szükségem lesz egy tankra, egy technikusra és egy felcserre. Ezzel a hármassal már ki tudtam élvezni a Deep Sky Derelicts taktikai játékmenetét, amely sokkal kevésbé megbocsátó, mint gondolnád.
Valahol el kell kezdeni
A helyi kocsmában található néhány kisebb mellékküldetés, amelyek ugyan nem fizetnek nagyon jól, de adnak tapasztalati pontokat és pénzt, amiből felszerelhetjük karaktereinket. Minden hősünknek saját szintje, fegyverei és képességei vannak. Ez akkor számít majd igazán, amikor harcba elegyedünk egy küldetés helyszínén; és itt bukkan fel a Deep Sky Derelicts egyik egyedi megoldása: a kártyákkal működő harcrendszer. Minden karakterünknek saját képességkártyái vannak, amelyek sokfélék lehetnek a sima lövésektől a bonyolultabb védelmi és támadó bónuszokat nyújtó buffokig. Hogy karakterünk milyen kártyákat kaphat az adott körben, az a ráaggatott tárgyaktól függ. Egyes tárgyak különböző lapokkal toldják meg a karakter pakliját, így amikor összeállítjuk egy szereplő felszerelését, arra is figyelnünk kell, hogy milyen kártyák kerülnek a készletébe a statokra elszórt pontok mellett.
A kártyás megoldáson túl egyébként egy körökre osztott harcrendszerről beszélünk, amely nem túl akciódús ugyan, de animált képregényes átvezetőkben láthatjuk, hogy a lépéseinknek milyen hatásai voltak. Ha a harcok közben egy adott karakternek elfogynak az életpontjai, akkor tőle elbúcsúzhatunk, ha pedig az egész osztagunk otthagyja a fogát, vége is a dalnak. Ez egyébként akkor is megeshet, ha kifutunk az energiából. A küldetések helyszíneinek felfedezéséhez ugyanis szükségünk lesz létfenntartó rendszerek üzemeltetésére, vagyis amíg mi tapogatózunk a sötétben, és próbáljuk megtalálni a célpontunkat, addig ezek a rendszerek szépen lassan táplálják apadó energiánkat. Ha nincs nálunk több energiacella, és nem tudunk visszajutni hajónk landolási pontjára (innen mindig hazavihet minket a gépünk), akkor bizony az egész csapatunk ott ragad, és búcsút mondhatunk minden addig elért eredményünknek. Bizony, a Deep Sky Derelicts nem kegyelmez, és a harcokon kívül is észnél kell lennünk, ha élve akarjuk megúszni a kalandjainkat.
A csillagokon túl
Nem a végleges halál rendszere az egyetlen, ami baljós atmoszférát kölcsönöz a játéknak. A Snowhound Games csodálatosan megrajzolt, 2D-s ábrázolással mutatja be nekünk a Derelicts világát, és bár tényleg kifogástalan a tálalás, ennek köszönhetően bizony igencsak undorító és ijesztő rémségekkel kell majd szembenéznünk csatáink során.
A Lovecraft műveiből előlépő borzalmaknak köszönhetően kétszer is meggondoltam, hogy elindítsam-e este a programot. A zene és a hangok kifogástalanul passzolnak a látottakhoz, így az egész tényleg reménytelen és már-már félelmetes hangulatot áraszt. A Deep Sky Derelicts nem egy néhány órás, nevetgélős mókázás. Ez bizony a kőkemény stratégáknak és a keményvonalas sci-fi-rajongóknak szól, akik viszont a procedurálisan generált pályáknak és feladatoknak köszönhetően végtelen órákat ölhetnek bele. Érdemes lesz a megjelenés után is odafigyelni rá, mert már korai hozzáférésű játékként is emlékezetes kaland.
