Lassan ideje lesz megtanulni, hogy Fekete Pénteken inkább mindenki maradjon szépen otthon, mivel a videojátékokban általában ekkor szokott kitörni az aktuális világvége. A Tom Clancy's The Division esetében ugyebár pont ezen a napon szabadult el a halálos vírus, a negyedik Dead Rising epizódban pedig természetesen a legújabb zombiapokalipszis tört ki a fogyasztói társadalom legnagyobb ünnepén. A környezet és a hangulat tehát adott, ismét szállingózó hó és ünnepi díszletek mellett kell megmenteni a világot.
A Dead Rising 4 minden tekintetben visszatért a sorozat első részéhez, ugyanis nem csak újra a legendás Willamette városában járunk, de megint a világ legpofátlanabb fotóriporterét, Frank Westet alakítjuk a kaland során. Frank fizimiskáját kissé átszabták, továbbá már Victor Nosslo, és nem Terence J. Rotolo hangján szólal meg az ötvenes éveit taposó főhős. 2021-ben vesszük fel a történet fonalát, ahol az oktatóként tevékenykedő Franket túlzottan kíváncsi tanítványa visszarángatja oda, ahol az első zombijárvány kitört. Egész véletlenül megint zajlik a kisváros bevásárlóközpontjában az aktuális zombiapokalipszis, az első incidens egyetlen túlélője pedig ismét felveszi a kesztyűt, kardot, vagy akár a játékbolti műanyag télapót, és módszeresen irtani kezdi az élőhalottakat a helyszínen.
A pláza ásza
Az érkezés sem zökkenőmentes, Frank és a Brad Park (őt a Dead Rising 3 egyik DLC-jéből ismerhetjük) helikopterét egy katonai csoport még a levegőben kilövi, a magatehetetlenül zuhanó gép pedig pont a világ legnagyobb plázája címet birtokló Willamette Memorial Megaplex közepén landol. Már a játék első perceiben kellemes nosztalgia törhet ránk. Ez bizony az a környezet és képi világ, amit annyira megkedveltünk 2006-ban, az első Dead Rising megjelenésekor. Az áruház összes boltját bejárhatjuk és lényegében minden a kezünk ügyébe eső tárgyat fegyverként használhatunk a számítógépes billentyűzettől kezdve a gitáron át egészen a lovagi pallosig. Az egyes tárgyakat kombinálhatjuk is, ha a birtokunkban van a megfelelő tervrajz, ehhez pedig nincs szükség semmiféle munkapadra, bármikor előhívhatjuk a bennünk rejtőző MacGyvert. Járművekből is széles repertoár áll a rendelkezésünkre és természetesen ezeket is egymásba applikálhatjuk, így hozva létre olyan elmebeteg kreációkat, mint a villámokat szóró játékautó. És persze Frank sem marad végig hétköznapi öltözetében, rengeteg ruha, vicces fejfedő és egyéb maskara szerezhető meg. Ezek közül a Capcom saját háza tájáról szedett cuccok a legszórakoztatóbbak, hiszen ki ne akarna Street Fighter vagy Mega Man jelmezekben lángoló kardokat lóbálva hullákat szeletelni vagy éppen egy Morrigan Aensland ruciban hentelni - legyen ez bármennyire is beteg.
Arzenálunk az exo-suit nevű futurisztikus páncélzat egészíti ki, melyet felkapva rövid ideig óriási fegyvereket is forgathatunk, továbbá fel is turbózhatjuk a ruhát, például ha keresztezzük egy fagyigéppel, akkor jégvető fegyver kerül a vállára. Ha éppen nem egy sztoriküldetés miatt változunk Robotzsaruvá, akkor rövid időn belül lemerül a páncél és darabokban le is hullik a testünkből a teljes gépruha.
Zombieland
A nulladik, bevezető misszió után még hat küldetést kell teljesítenünk, hogy teljesen felgöngyölítsük Willamette titkait, de nem a kampány lesz az, ami elviszi a játékidő nagy részét. A Dead Rising 4 legfontosabb újítása, hogy ezúttal semmilyen téren sem vagyunk időhöz kötve, nincs ránk kényszerítve a rohanás, nem kell ellenszer után kutatni, szóval végre tényleg azt csinálunk, amit csak akarunk. Tennivaló pedig akad bőven.
Miután első alkalommal elhagyjuk az áruházkomplexum területét, meglátjuk, hogy nem túloztak a készítők, amikor azt mondták, hogy az eddigi legnagyobb területen nyitják meg előttünk a zombi-vadászidényt. Felderíthetünk kertes házas, külvárosi részeket, gumicsizmával taposhatunk az élőhalottak tetemein a mezőgazdasági területen, és ha meguntuk a farmokat, akkor egy ipari telepre is ellátogathatunk, hogy ott is térdig járunk a belsőségekben. Minden régióhoz tartozik egy menedékház, amit miután megtisztítunk a járkáló halottaktól, azonnal birtokukba is vesznek a túlélők. Összeszedhető mütyürökből temérdek került a játékba, ezeket pedig csak a pontos helyüket megmutató térképekkel a zsebünkben tudjuk maradéktalanul begyűjteni. A menedékek fejleszthetőek is, ehhez csupán annyit kell tennünk, hogy egyre több túlélőt szabadítunk ki az élőhalottak karmai közül. A bázisok szintlépésével az árusok készletei is bővülnek.
Frank West kedvenc fényképezőgépével felszerelkezve érkezett meg a Willamette-be. A kamera két új funkcióval bővült, úgyhogy már nem csak xp szerzés céljából kell fotózni a zombik seregét. Egyrészt kapott egy éjjellátó módot, aminek használata bizonyos sötét helyeken az egyetlen mód van arra, hogy lássunk is valamit, másfelől pedig egy különleges spektrum analízis funkciót is bekapcsolhatunk rajta. Utóbbi nagyjából úgy működik mint a Batman játékok detektív módja, ezzel tudjuk megtalálni a titkos ajtókat, illetve a számzáras bejáratok és széfek kódjai is leolvashatóak vele.
Különös hóember
A Dead Rising játékokat mindig is az őrült, elborult módon vicces hangulat és a felhőtlen móka tette közkedveltté. Érezhető volt, hogy a harmadik rész kissé komolyabb hangvétele nem a megfelelő irány. Az önfeledt szórakozás azonban most kissé a játékélmény rovására ment. Frank West a lemészárolt zombihordák és megoldott feladatok után temérdek tapasztalati ponttal lesz gazdagabb, szintlépéseinket követően pedig a négy kategóriába sorolt képességeinket fejleszthetjük. Egyre szívósabbak leszünk, több fegyver és élelem lehet nálunk, vagy egyéb jóságok segítenek bennünket. Ezekre azonban kis túlzással szinte nem is lesz szükségünk, ugyanis a játékban közel lehetetlen meghalni. Nekem egyetlen elhalálozás nélkül sikerült befejeznem a Dead Rising 4-et, és ez nem az én képességeimet dicséri.
Zombikból két új, a hétköznapi húskupacoknál erősebb típus is a mi agyunkból szeretne lakmározni, ráadásul a katonaság, és egy cseppet sem barátságos, elmaszkírozott helyi csoport is az életünkre tör. Félelmetesen hangzik? Pedig egyiküktől sem kell tartanunk, gond nélkül apró cafatokra darabolhatjuk mindet a házilag eszkábált fénykardunk vagy egy jobbfajta puska segítségével. A mesterséges intelligencia is megkönnyíti a dolgunkat, nem csak az élőhalottak, hanem az emberek is végtelenül buták. Ráadásul mozgásterük is behatárolt, ha pedig kisétálunk a számukra kijelölt területről, és azon kívülről célozzuk meg őket, akkor egyszerűen golyót ereszthetünk a kobakjukba, semmit sem fognak tenni ellene. Autóvezetés közben harmadik részben még folyton ki akartak szedni minket az zombik a verdából, de ezt az új epizódban már nem erőltetik rothadó barátaink, éppen elég nekik, ha csak püfölik a karosszériát. Ha betárazunk megfelelő mennyiségű jégkardból (ami szerintem a játék messze legerősebb fegyvere), akkor tényleg nevetségesen könnyedén tudjuk átvágni magunkat az összes ellenünk felsorakozó rosszarcún.
A megháborodott bossoknál érhető leginkább tetten, hogy mennyivel könnyebb a játék, mint a korábbi részek. Tudom, sokan örülnek majd, végre nem kell hosszú ideig szenvedni velük, és tény, hogy ezen a téren is újítani kellett, mert a fájóan lassan kipurcanó elmebeteg emberek nem festettek valami hihetően eddig sem. Most viszont nagyjából egy-két tárat kell csak beleeresztenünk ezekbe az őrültekbe és a fő küldetések során belénk kötő bossok sem lesznek keményebb diók. A főellenség is csak annyiban különbözik tőlük, hogy nem nyolc, hanem körülbelül nyolcvannyolc csapást kell rámérnünk, illetve párszor gyógyul is egy keveset, de bármi izgalmasra, üdítő játékmechanikai húzásra itt sem lehet számítanunk.
Karácsonyi lidércnyomás
A grafika nem kiemelkedő, de tény, hogy egyszerre több száz csoszogó zombit kezel a motor úgy, hogy az egyes helyszínek között nem találkozunk töltőképernyővel. Lehet, hogy az emlékek szépítik csak meg, de most direkt visszanéztem a harmadik részhez, és konzolon talán még egy hajszálnyival romlott is a látvány a 2013-as epizód óta. Legalább a képfrissítés szinte végig stabilan tartja a 30fps-t, ez pedig komoly fejlődés a Dead Rising 3 óta. A játékvilág PC-s oldalán természetesen sokkal zöldebb az a bizonyos pázsit, itt akár 4K-ban is élvezhetjük a játékot.
Arra viszont nincs semmiféle mentség, hogy ennyi buggal teletűzdelve hogyan jelenhetett meg a játék, ezt semmilyen Chewbacca-védelem sem tudna megindokolni. Értem én, hogy jól néz ki a decemberi 6-ai megjelenési dátum, de talán senki sem kuporodott volna sírva a sarokba, ha még csiszolnak egy cseppet a dolgokon. Az olyan apróbb hibák, hogy tárgyak átesnek a pályaelemeken vagy éppen a levegőben kezd el mászni egy kettészelt zombi, nem akasztják meg drasztikusan a játékélményt. Ennél azonban komolyabb gubancok is akadnak. A zombik rendszeresen beleragadnak a falba, és ha ez éppen egy megmentésre váró túlélő mellett történik, akkor csak úgy tudjuk megoldani a kialakult patthelyzetet, hogy pici lépésekkel, lényegében a testünkkel eltologatjuk emberünket a falba szorult (és ezáltal számunkra sérthetetlen) élőhalott hatósugarából. Összeszorított fogakkal még talán ezt is elviseli az ember, de az utolsó fejezet átvezető videóinál már tényleg nyüszíteni kezdtem. Itt ugyanis nemes egyszerűséggel eltűnt a játék hangja és a feliratok sem jelentek meg. Némafilmet néztem tátogó szereplőkkel. Az utolsó videókat így az interneten néztem újra, de ott is csak olyan felvételt találtam, ahol legalább a szereplők nagy részének helyén van a hangja, teljesen rendben lévő változatba nem futottam bele. Szomorú, hogy ilyen állapotban megjelenhetett a Dead Rising 4.
Mennyből az ördög
Hatalmas szívfájdalmamra, a coop játékmódot kukázták a fejlesztők. Helyette egy elég alibiszagú multit kapunk, ahol nem is tolonganak az emberek, én legalábbis nagyon nehezen találtam játszótársakat. Itt egyébként epizodikus rendszerben kapunk véletlenszerű küldetéseket, melyeket néha bossharcok kísérelnek meg feldobni. A feladatok elvégzése után mindig visszatérhetünk rejtekhelyünkre, ahol újra felszerelkezhetünk elemózsiával és fegyverekkel. A többjátékos módban használt karakterünk külön fejlődik, sőt egyedi multis skilleket is megszerezhet. Kár, hogy jelenleg ez senkit sem izgat különösebben, és olyan kihalt és sivár a multiplayer részleg, mint az áruházak polcai a fekete pénteki leárazás utáni napon.
Talán ott rontott el valamit a Capcom, hogy túlzottan könnyen fogyasztható címmé akarta változtatni a Dead Rising 4-et. Frank West karaktere, az ismerős környezet és a karácsonyi körítés mind kiválóan működnek, a kihívás teljes hiánya és a rengeteg technikai hiba azonban tönkreteszik az ünnepi vérontás ennél sokkal többre hivatott élményét. Pedig nincs is szebb, mint egy véráztatta karácsonyi szvetterben ruhafogassal belezni a zombikat. Mivel a játék csak ideiglenesen Xbox One és Windows 10 exkluzív, remélhetőleg a 2017 februárja környékén várható Steam verzió és a jövő decemberben esedékes PlayStation 4-es változat már mentes lesz a zavaró hibáktól.
HP más véleménye
Érdekes látni, ahogy a Capcom igyekszik szakítani saját kialakult szokásaival, és mer végre változtatni sorozatain. A Resident Evil kapcsán egy lényegesen merészebb szemléletváltás figyelhető meg (hogy ez mennyire lesz jó, azt nyilván meglátjuk majd, de az előrendelési számok alapján a kiadó kb. 4 millió eladott példányszámot remél megjelenéskor, ami azért azt mutatja, hogy a rajongók értékelik a gesztust), de a Dead Rising esetében is szembetűnő a régi beidegződések elengedése. Láthatóan itt a casual rétegre céloznak, egy lényegesen könnyebb, lazább játékmenetet kapunk, ahol nem a játékos folyamatos nyomasztása a cél.
Eleve eltűnt az idő, mint nagy ellenség, a túlélők megmentése is inkább aranyos, mint kihívás, az eddig durván nehéz boss harcok vasárnapi matinévá szelídültek, amit nyilván a keményvonalas játékosok nehezményeznek. Én alapvetően a rekreációs gamingben hiszek, nekem pont sokkal kényelmesebb lett az élmény, egy hosszú nap után könnyed felüdülést jelent. Ehhez hozzá tartozik, hogy az én agyam olyan furcsán van bekötve, hogy a Dead Rising 3 esetében a Super Ultra Dead Rising 3 Arcade Remix Hyper Edition EX Plus Alpha DLC volt az abszolút kedvencem. Nekem tetszik, ha van olyan széria, ami hajlandó teljes karikatúrát csinálni saját magából, és bár ez a veszély a Dead Rising 4-ben nem fenyeget, azért az látszik, hogy az alkotók sokkal inkább akartak egy közepesen sztori-orientált akciójátékot készíteni, mint egy új Dead Rising részt. Ha régen zavart az erős kötöttség (főleg az első két részre és azok kiegészítőire gondolok most), akkor feltehetően jobban fog tetszeni a negyedik nagy játék. Ha pont a klasszikusokat szeretted, akkor ezzel lesznek gondjaid. Ahogy a technikai megoldásokkal is. Bár én lényegesen kevesebb bugba futottam bele (illetve már egy patch is lefutott a tesztidőszak óta), mint Csirke, azért vannak bugok, amelyek miatt jár a koki a fejlesztőknek, de engem elvitt magával a hangulat, emiatt engedékenyebb vagyok. Szerethető lett az új Dead Rising, csak éppen nem nagyon Dead Rising, hanem annak elemeiből építkező, egyszerűbbre csiszolt sandbox-jellegű zombis akciójáték. Totálisan őrült kellékekkel, és zseniális ünnepi zenékkel természetesen. Nekem ez elég volt ahhoz, hogy a karácsonyi hangulatom legyen, így bőven rátennék még egy 10%-ot Csirke értékelésére. Kár, hogy azért inkább neki van igaza.
