David Cage, a Quantic Dream főnöke, és a lenyűgöző Heavy Rain alkotója elsőre eléggé meglepő, de annál elgondolkodtatóbb kijelentéssel lepte meg a nagyérdeműt. Bevezetésnek annyit, hogy szerinte a felnőtteknek szóló játékokban nincs okvetlenül szükség az erőszakra, sőt még az akciójátékokban sem mindig indokolt a túlhajszolása. Jó, jó, tudjuk, hogy ez így elsőre nevetségesen, vagy „aggódó nagyszülősen" hangzik (akkor is, ha ismerjük a Heavy Rain különleges műfaját), de érdemes odafigyelni Cage szempontjaira. Mi csak tolmácsoljuk a gondolatait, a véleményeket inkább várjuk a kommentekben...
Gyerekjáték vs. felnőttjáték
Alapállítása szerint a játékok nagy része, és főleg az erőszakra kihegyezett címek, elsősorban gyerekeknek vagy kamaszoknak készülnek, és az a fő céljuk, hogy a „mindenkinél erősebb vagy, te uralkodsz mindenen" érzést közvetítsék a játékosoknak a tengernyi ellenség legyilkolása, vagy a látványos mutatványok prezentálása közben. Nincs is ezzel semmi baj, de ha az ember felnő, már nincs feltétlenül szüksége ilyen játékélményekre, és túljutva a tombolós korszakon, egész mást vár egy játéktól. Ez nem azt jelenti, hogy nem vágyunk izgalomra, de egy felnőtt embernek a Heavy Rain jellegű játékok például sokkal több rettegést, izgalmat tartogatnak, mint az ellenség halomra gyilkolása. No igen, ha Cage, hát Heavy Rain...
Öljek, vagy ne öljek?
A Heavy Rain megalkotásakor nagyon fontos volt, hogy az erőszak ne kapjon központi szerepet, és csak akkor kerüljön előtérbe, ha a történet indokolttá teszi, és a narráció eszközévé válhat. Míg a legtöbb játékot a gyilkolás és a rombolás teszi izgalmassá, addig a Heavy Rain-ben a döntéseink, és azok következményei, az öljek, vagy ne öljek dilemmái növelik az adrenalin szintünket. Cage szerint hatalmas tévedés, hogy az emberek játék közben nem szeretnek komoly dolgokon gondolkodni, hiszen érezni és gondolkodni örömet jelent. Mi mást keresnénk egy játékban, mint örömforrást? A filmekben is élvezzük, ha gondolkodnunk kell a rejtélyek megfejtésén - miért ne lenne jó, ha a játékokban is megkapjuk ezt az élményt?
Látványos akciók - nevetséges sztorik
Az erőszak túlfokozása még a leginkább valósághű akciójátékot is hiteltelenné teheti, és a történetnek folyamatosan igazolásokat kell adnia az irreális akciójelenetekre. Nagyon nehéz normális, értelmes és reális sztorit írni egy olyan játékhoz, ahol a hatalmas mennyiségű ellenség legyőzése után is életben maradunk - hiszen ez utóbbi a valóságban teljességgel lehetetlen. Emiatt a legtöbb játék szinte nevetséges sztorikat kap, és csak az igazán jó játékokban tudják komolyan alátámasztani a hatalmas mészárlások és mutatványok létjogosultságát. Cage az Uncharted 2-t és a God of War 3-at hozta fel pozitív példaként, ahol az alkotóknak sikerült a túlburjánzó erőszak és a lélegzetelállító akciók élményét a megfelelő sztorival megtámogatni.
Mit szólunk ehhez?
Tőletek várjuk az ítélet kimondását David Cage felett... Nagyon leegyszerűsíti a kérdést? Csak a saját művét magyarázgatja? Tényleg mást várnak a játékoktól az érett korú felnőttek, mint a kamaszok? Tényleg kinövünk az „én vagyok a legerősebb" fílingből? Miért akarjuk az erőszakot a játékokban, mit kapunk tőle? Önbizalmat, erőt, a gőz kieresztését? Lehet, hogy mindez csak műfaji kérdés, amolyan kinek a pap, kinek a papné? Beszéljük meg!
