Nem nagyon lövünk mellé azzal a kijelentéssel, hogy a Diablo sorozat indította el az akció-szerepjáték stílust a siker rögös útján. Voltak jobb és felejtős próbálkozások, de ez idáig nagyon kevesen tudtak csak felnőni a feladathoz. A Darksiders Genesis talán az első olyan próbálkozás évek óta, amely sikerrel vette ezt az akadályt, és olyan élményt tett le az asztalra, ami ritkaság manapság. Ráadásul teszi ezt úgy, hogy az élményért még csak adósságba sem kell vernünk magunkat, hiszen a PC-s verzióért a Steamen mindössze 25 eurót (kb. 7000 forintot) kérnek el.
Strife, a pisztolyhős
A Darksiders sorozat eddig megjelenő részeiből megismerhettük az apokalipszis három lovasát (War, Death, Fury). A Darksiders Genesis rögtön két főhőst is kapott, a pisztolyokkal igencsak jó barátságot ápoló Strife-ot és a hatalmas kardot lóbáló Wart. Kettejük párosa elképesztően hatékony, főként úgy, hogy tetszés szerint váltogathatunk közöttük menet közben. Strife a távolsági fegyverekre specializálódott, kicsit úgy kell elképzelni, mint a Diablo sorozat demon hunter karakterét. Két pisztolyával hatékonyan irtja a démonokat messziről, de akkor sem jön zavarba, ha közelharcra kerül a sor. Itt azonban gyorsan elvérzik, mivel meglehetősen alacsony az életereje, és a combosabb démonok keményen odacsapnak.
War, az élő pajzs
Itt jön a képbe Strife harcostársa, a szófukar War, aki a közelharc nagymestere. Hatalmas az életereje, a kisebb démonok karmai lecsúsznak páncélzatáról. Hatalmas kardjával durván fel tudja aprítani a közelébe merészkedő kisebb démonfajzatokat, ekkor van igazán elemében. Menet közben bármikor válthatunk a két hatékony gyilkológép között, és erre a képességre nagy szükségünk is lesz. A gyengébb ellenfeleket bármelyik karakter képes könnyűszerrel ártalmatlanná tenni, a helyzet akkor lesz izgalmas, amikor olyan hatalmas démonokat kell kardélre hánynunk, mint Belial, Mammon, Dagon vagy éppen Lucifer.
Van hova fejlődni
Mindkét karakter más harcmodort igényel, de azért valamilyen szinten nekünk is van beleszólásunk abba, hogy milyen irányba fejlődjenek. A megölt ellenfelekből nem esnek ritka fegyverek és páncélok. A kivégzett szörnyek lelke a fizetőeszköz, ezt alkalmi démonszövetségeseinknél tudjuk beváltani. A küldetések közben egy furcsa létsíkot barangolhatunk be, itt él és kereskedik Vulgrim, a démonkufár. Nála és a segédjénél válthatjuk be az összegyűjtött lelkeket és révészérméket, ezekért cserébe értékes fejlesztésekhez, új harci kombókhoz és képességekhez juthatunk. Ezzel azonban nem ér véget a karakterfejlesztés, hiszen bizonyos időnként a megölt ellenfelek életesszenciája egy lila vagy narancssárga gömb formájában materializálódik az anyagi síkon. Ezeket felvéve egy hatalmas képességfát tölthetünk fel, amely kezdetben üresen áll, de ahogy haladunk előre a történetben, és fedezünk fel (majd mészárolunk le) új lényeket, úgy tölthetjük fel a hiányzó helyeket.
A kisebb szörnyek anyagiasult lelke apróbb, míg a fődémonok lélekgömbjei nagyobb előnyöket nyújtanak. Az azonos típusú lelkeket egymás mellé rakva további bónuszokhoz juthatunk, de arra érdemes odafigyelni, hogy az egyes szintű lelkeknél az előnyök mellett hátrányok is megjelenhetnek. Lehet, hogy gyorsabban és hatékonyabban mészárolhatjuk le a szörnyeket a megfelelő lelkek felhasználásával, de néha el kell viselnünk, hogy alacsonyabb lesz ezáltal az életerőnk. A legmagasabb (hármas) szinten ezek a negatívumok megszűnnek, így érdekeltté válunk abban, hogy visszamenjünk a korábbi pályákra, és az adott démonokra vadásszunk. Érdemes ilyenkor magasabb nehézségi szintre feltolni a játékot (ezt bármikor megtehetjük), mivel így nagyobb eséllyel kapunk ilyen jutalmakat.
Puska kellett volna ehhez a melóhoz
Sajnos egyetlen fegyvert sem találunk a játékban, de ez nem azt jelenti, hogy ezen a téren nem fogunk fejlődni. Eleve végtelen lőszerünk van, és előrehaladván szerezhetünk erősebb és hatékonyabb lőszereket. Ezek között tetszés szerint váltogathatunk, de figyelni kell arra, hogy idővel kifogy a tár, és visszatérünk a gyengébben sebző alaplőszerre. Ahogy erősödik a fegyverünk, folyamatos sugárban sebzünk, tűzlabdákat lövünk a démonokra, vagy éppen az ellenfeleket lassító villámokkal pörkölünk oda a gonosz teremtményeknek. Ezek a fejlesztések nemcsak Strife privilégiumai, War pallosa is képes a fejlődésre, nagyon klassz kombókat kísérletezhetünk ki. Ha mindez még nem lenne elég, akkor ott vannak hűséges hátasaink, azok hátáról menet közben is komoly sebzést tudunk kiosztani. Nem maradhattak ki a szuper képességek sem, ezeket csak ritkán vethetjük be, de akkor nagyot szólnak.
A harc mellett nem maradhattak ki a kötelező platformer- és logikai részek sem. A pixelpontos ugrálások soha nem tartoztak a kedvenceim közé, szerencsére a Darksiders Genesisben nem erre fektették a hangsúlyt, bár a 3D-s mozgás miatt gyakran fogjuk valamelyik szakadékban vagy lávafolyam mélyén végezni. A logikai részek kifejezetten jók lettek, nem túl nehezek, aki játszott a God of War első részeivel, az pontosan tudja, mire számíthat. Mindkét hősnek vannak egyedi képességei, ezeket használva a megfelelő helyeken juthatunk tovább vagy éppen fedezhetünk fel rejtett területeket. A fejlesztők okosan ötvözték ezt a három játékmenetet, így még hosszú idő után sem válik egysíkúvá.
A Darksiders Genesis egy okos próbálkozás, amely alacsony árával, izgalmas megoldásaival, hosszú játékidejével (20 óra alsó hangon) ideális játék lehet a karácsonyi szünetre. Nagy előnye, hogy coopmódban is letolhatjuk, így még izgalmasabb és élvezetesebb a móka. Nekem nagyon bejött, grafikája elképesztő részletességgel mutatja be a démonok birodalmait, a zenéje egészen fantasztikus, rég ért már ilyen meglepetés játékfronton. Húsz óra után is kihívást jelent, persze ehhez az is kell, hogy ne vegyük le a nehézségi szintet az első húsz kudarcba fulladt küldetés után. És persze használjunk kontrollert, azzal az igazi.
