A Souls sorozat alkotói maguk sem gondolták volna, hogy a nyugati játékosoknak annyira bejön a fogcsikorgatóan nehéz játékstílus, hogy rövid időn belül már a harmadik részt követelik. Illetve nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ez már a negyedik rész, hiszen a PS3-ra megjelent Demon's Souls tökéletesen illik a sorozatba, és nem csak a neve miatt.
Három a japán igazság
A Sonynak tavaly égető szüksége volt egy olyan játékra, amely alkalmas demonstrálni a PS4 konzolban rejlő lehetőségeket, és egyaránt képes lenyűgözni a japán és a nyugati játékosokat. Erre az embert próbáló feladatra Mijazaki Hidetaka tűnt a legmegfelelőbbnek, aki a Demon's Souls és a Dark Souls játékokkal már bizonyított ebben a kategóriában. A felkérésből született meg aztán a Sony máig egyik legsikeresebb akciójátéka, a Bloodborne, és ez volt az oka annak, hogy a Dark Souls második epizódját nem Mijazaki mester rendezte. A harmadik menetre azonban ismét magához ragadta az irányítást; feltett szándéka, hogy harmadszorra is az agyára menjen a játékosoknak. Nem baj, mi pont ezt szeretjük benne és a játékaiban. A Dark Soulsban rengetegszer meghalunk; kifejezetten ez volt a cél a játék tervezésekor. Aki még csak most ismerkedik a műfajjal, az jobb, ha felköti a meleg alsót, mert bizony patakokban fog folyni vére és verejtéke.
Csúnya szavak hangzanak el
Szeretem a nehéz játékokat, mindig is kihívásként tekintettem rájuk. Emlékszem még bohó ifjú éveimből azokra a hónapokra, amikor megtanultam profi szinten játszani a Ninja Gaidennel, de úgy, hogy szinte sebződés nélkül tudtam felszabdalni még a legkeményebb ellenfelet is. A Souls játékokban azonban soha nem jutottam el erre a szintre, a folyamatos és tudatos szemétkedés valahogy mindig elvette a kedvemet attól, hogy kellő mennyiségű időt és energiát feccöljek a sorozatba. Valahol a szívük mélyén a fejlesztők is érezhették, hogy ez nincs teljesen rendben, mivel a terv általában az, hogy milliós nagyságrendekben adjanak el játékokat. Javítottak egy kicsit a kezelhetőségen, így most az ígéretek szerint nem kell úgy éreznünk magunkat játék közben, mint aki mellett folyamatosan körömmel kaparnak egy iskolai táblát. Az őszi stressztesztet követően felkerült a netre egy halom videó, amelyekben egy meglepően hangulatos várkastélyból indulunk neki a kalandnak. Ez azért váratlan, mert a Dark Souls játékok látványvilága eddig inkább komor volt, most meg szinte barátságos; bár azért láthatóan lepusztult helyen kezdünk.
Harcban nagy
A bemutatott demóban négy karakter közül lehetett választani. Úgy tűnik, hogy a kiválasztást jó alaposan meg kell fontolnunk, mivel mindegyik karakter eltérő játékstílust igényel majd. Első nekifutásra az látszik, hogy csak fegyvereikben különböznek, de alaposabb tesztelés után kiderül, hogy jelentős különbségek mutatkoznak a harcmodor és az egyéb lehetőségek terén.
A kezdő Dark Souls-játékosok persze most is el fogják követni azt a hibát, hogy eszetlenül nekiállnak nyomkodni a támadásgombokat, aztán meg csodálkoznak azon, hogy az első csontváz darabokra szedi őket egy rozsdás bökővel. A Dark Souls nem erről szól, benne a harc művészet, pontosan kell időzíteni minden egyes támadást, védést és elmozdulást. Hasonlóan az előző részekhez, ebben is elfáradunk küzdés közben, fáradtan pedig nem tudjuk védekező pozícióban tartani pajzsunkat, ami elég rossz hatással bír életerőnkre. A profiknak ez persze nem okoz gondot, ők pontosan tudják, hogy mikor milyen mozgást érdemes leginkább bevetniük annak érdekében, hogy sebesülés nélkül megússzák az összecsapásokat. A siker érdekében bizony meg kell tanulnunk kombinálni mozgásunkat a támadásokkal, így hamar felfedezzük, hogy különböző eredményre jutunk, ha gurulásból, futásból vagy hátralépésből indítunk. Az lesz az igazán profi Dark Souls-játékos, aki megtanulja, hogy melyik szituációban melyik mozgást érdemes leginkább elővennünk. A harmadik részben valamivel tovább bonyolították a rendszert, de azért nem kell aggódni, nem lett átláthatatlan.
Annyi újítás történt, hogy bevezették a "battle arts"-ot, ami nem más, mint két újabb mozdulatsor karakterenként, melyet bevethetünk ellenfeleink legyűrésére. Általában erős mozdulatokról van szó, éppen ezért a fejlesztők kénytelenek voltak korlátozni használatukat, különben mindenki kizárólag ezeket használná. Az ilyen támadások előhívásához varázserőre lesz szükségünk, amit egészségünkhöz hasonlóan csak egy különleges varázsitallal tölthetünk fel. A mozdulatok nagyon látványosak, személyes kedvencem a pallos battle arts-mozdulata volt, ami a kisebb ellenfeleket szépen fellódítja a levegőbe; jól kell időzíteni, hogy összejöjjön. Kifejezetten tetszik a játékban a blokkolás és a pozicionálás, komoly sebzéseket lehet így kiosztani. Láttam olyan profi játékosokat, akik ügyesen kifárasztották ellenfelüket, majd egy váratlan mozdulattal félreütötték pajzsát, és egyetlen döféssel leszedték életerejének a felét. Ugyanezt a hatást érhetjük el azzal, ha az ellenfelünk hátába kerülünk, és gerincen döfjük: szemet gyönyörködtető mozdulat, és nem utolsósorban roppant hatékony. Mindemellett lehetőségünk lesz mágiát is bevetni: szellemkardokat hívhatunk elő a semmiből, villámokat szórhatunk a szörnyekre és az ellenünk forduló játékosokra, illetve védőpajzsot vonhatunk magunk köré.
Széplelkek
Gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy a Dark Souls sorozat eddig nem a szépségével gyűjtötte magához a rajongókat. A két évvel ezelőtt megjelent Dark Souls II-re nyugodtan ráaggathatjuk a csúnya jelzőt, nem hiszem, hogy lenne olyan fanatikus rajongó, aki ezen felháborodna. A Bloodborne megjelenésével azonban megváltoztak a körülmények, a PS4-exkluzív játék minden eddigit felülmúló grafikai színvonallal és atmoszférával nyűgözte le a konzolosokat és persze a PC-seket. A harmadik részre szerencsére alaposan rányomta a bélyegét a Bloodborne, így egy egészen más grafikai dimenziókban mozgó játékot kapunk kézhez áprilisban.
A főellenfelek még mindig ötletesek; nehéz szavakkal leírni az első alkalmat, amikor egy hatalmas, tűzokádó sárkány leszáll az egyik vártoronyra, és egyetlen kilégzéssel beteríti és lángra lobbantja az éppen alant kóborló csoszogókat. A bossok most is extra kihívást jelentenek: menet közben változtatnak stratégiájukon, újabb és újabb mozdulatsorokkal meglepve a felkészületlen harcosokat. A fejlesztők ezt úgy magyarázták meg, hogy a csata előrehaladtával a főellenségek belemelegednek a harcba. Jelentős változáson ment keresztül a játék tempója, felgyorsult minden az előző részekhez képest. Észrevehetően fürgébben reagálnak a lények, már nem olyan lomhák, mint az előző két részben, de ugyanígy hamarabb hatnak ránk a varázsitalok is. A PvP rész ismét telitalálat lesz, tipikusan olyan rendszert hoznak össze a készítők, amivel még évek múlva is becsatlakozunk egy-egy invázióra. Az egy dolog, hogy milyen ügyesek vagyunk az agyatlan zombik ellen, de a velük szemben megszerzett tudás haszontalan egy kiszámíthatatlan emberi játékossal szemben.
Ahogy azt a cikk elején említettem, a Dark Souls játékok soha nem tartoztak a kedvenceim közé. Jelen cikk megírásához azonban elengedhetetlen volt, hogy hosszú órákon keresztül nézzek videókat az őszi tesztről, és bizony a végére azon kaptam magam, hogy várom a megjelenést. Chava szerint ez amolyan Stockholm-szindróma, amikor megkedvelek egy alapvetően ellenszenves játékot, de valami belső hang azt súgja, hogy többről van itt szó. Az eddigi Souls játékok is kiváló értékeléseket kaptak, a harmadik rész viszont még ezeket is felülmúlhatja. Érdemes lesz odafigyelni erre a játékra még akkor is, ha nem vagyunk rajongói a brutális stílusnak; lehet, hogy pont a Dark Souls harmadik epizódja lesz az, ami miatt igazi rajongókká válunk.
