A FromSoftware Souls sorozatával (Demon’s Souls, illetve Dark Souls I-II) könnyen lehetne illusztrálni a Stockholm-szindrómát – tudjátok, amikor egy túszul ejtett személy pozitív érzelmeket kezd táplálni elrablója iránt, pedig a józan ész azt diktálná, hogy szívből gyűlölje, hogy rá se bírjon nézni, és hogy hisztérikusan belevágja miatta a kontrollert a tévébe… bár ez utóbbival már vissza is kanyarodtunk a Souls játékokhoz. Aki játszott egyikkel is, az vagy nagyon hamar félredobta, vagy lassacskán egyre elszántabbá és fixáltabbá vált, majd egészen addig nem is nyugodott, míg le nem küzdötte a játék által elé gördített összes akadályt. Akár többször is, minden egyes alkalommal kicsit feljebb srófolva a nehézségen.
A FromSoftware következő játéka a jövőre érkező Bloodborne lesz, úgyhogy aki már mindent kifacsart az eddigi részekből, amit csak lehetett, annak vagy a Tomasz Gop-féle Dark Souls-klón marad, a Lords of the Fallen (majd meglátjuk, milyen lesz, egyelőre kimondottan ígéretesnek tűnik) vagy a Dark Souls II havi bontásban érkező három kiegészítője, a The Lost Crowns trilógia (Crown of the Sunken King, Crown of the Old Iron King és Crown of the Ivory King).
Moneybag required ahead!
A három elveszett korona története szépen belesimul a Dark Souls II sztorijába, többszörösen is. Egyrészt az új helyszínek eléréséhez az alapjátékba jól beépítve, a „reméltem, hogy ide többet nem kell jönni” Black Gulchon keresztül vezet az út (aki nemrég kezdett új játékot, annak előbb le kell zúznia a The Rotten bosst). Másrészt, ha az alapjáték vége felé szerzett Ashen Mist Heart nevű tárggyal (ez kellett ahhoz, hogy bejárhassuk az ősi sárkány, illetve a három óriás emlékét) ellátogatunk az öreg Vendrickhez, Drangleic királyához az Undead Crypts mélyén, akkor beléphetünk az ő emlékébe is, ahol elbeszélget velünk a koronákról. Hasznos és értelmes információkat kár is várni tőle, de nagyon izgalmas, hogy a FromSoftware miképp szövi majd tovább ezt a vonalat – talán többet is megtudunk, ha összegyűjtjük a másik két koronát.
Csak nem egy sárkány alszik itt?
És hogy mi vár ránk a kiegészítőben? Nos, először kicsit furcsa volt a földalatti Shulva városa, főképp a régi Tomb Raidereket idéző puzzle-elemek miatt: kapcsolókat lövöldözve lehet a város bizonyos épületeit emelni vagy süllyeszteni, átjárókat képezve vagy rejtett helyeket nyitva meg. Akadnak új ellenfelek, köztük kimondottan ötletes is: például a Sanctum Knight, ami szellemformában támad ránk, és hagyományos támadásokkal egészen addig sebezhetetlen, míg a katakombákban meg nem találjuk, és el nem pusztítjuk maradványait. A DLC két fő bossa kimondottan klassz, epikus léptékű harcot kínál, de részleteket inkább nem mondok. Főleg az utolsó boss (Shin) jelenthet kihívást, de kétségbeesés helyett inkább ajánlott meghívni egy-két kollégát – hiába, a „jolly co-operation” továbbra is a Dark Souls sava-borsa. Érdemes még kiemelni a rengeteg magas szintű alapanyagot, mert csak úgy ömlik a Titanite Slab és a Petrified Dragon Bone, úgyhogy már emiatt is érdemes vissza-visszajárni, legalább a következő kiegészítőig.
A Crown of the Sunken King hossza tőlünk függ: akár két óra alatt is át lehet döngetni rajta, de én kicsit kényszeresen bekukkantva minden sarokba nagyjából öt óra alatt végeztem vele. Hossza tehát elfogadható, maga a terület pedig a játék egészéhez képest kellőképp újszerű, hogy jó vételt jelentsen – de aki igazán ráfüggött a Dark Souls II-re, az jó eséllyel már úgyis végigdöngetett rajta.
