A svéd Paradox Interactive fejlesztőcsapatát valószínűleg egyetlen veterán stratégának sem kell bemutatni, hiszen a cég gyakorlatilag a zászlóvivője lett a nagyívű grand strategy műfaj főleg történelmi alapokra épülő képviselőinek.
Számos, egyre népszerűbb franchise-ai közül az egyik legkülönlegesebb kétségkívül az a Crusader Kings-széria, amely a második résszel és annak temérdek kiegészítőjével együtt piszok magasra tette a lécet egy leendő folytatás számára. A döcögős startjairól is híres csapat azonban egy olyan korszerű alapot fektetett le a Crusader Kings III-mal, ami szinte minden tekintetben felülmúlja elődjét.
Ha esetleg valaki nem lenne képben a keresztes hadjáratok idején zajló játékkal kapcsolatban, akkor mindenek előtt azt a legérdemesebb tudni, hogy egy egészen masszív, és még annál is összetettebb valós idejű stratégiáról beszélünk. A Crusader Kings II alapverziójához képest jóval nagyobb térképet kapunk játszóterünkként, ahol a Kr. u. 867-es vagy 1066-os év startját kiválasztva nem csupán Európa teljes területéről, de Afrika és Ázsia egy kisebb szegletéről is rábökhetünk a számunkra szimpatikus karakterre.
Működő recept
A Paradox játékában ugyanis nem országokat vagy birodalmakat irányítunk elsősorban, hanem egy dinasztia sorsát kell egyengetnünk, annak renoméját öregbítenünk. Átvehetjük az uralmat valamelyik skandináv ország hűbérese felett, de akár a Magyar Királyság Salamon királyaként is megkezdhetjük kampányunkat, az igazán ambiciózus és bátor játékosok pedig azonnal belebújhatnak Német-római Birodalom uralkodójának bőrébe. A lehetőségek tárháza majdhogynem végtelen, a Crusader Kings III pedig fantasztikus munkát végez azt illetően, hogy minden egyes tartomány vagy életút nemcsak történelmileg hiteles, hanem játékmechanikáiban is legalább annyira változatos és izgalmas legyen.
Az előd egyik legnagyobb negatívuma, mely rengeteg újonnan bekapcsolódó játékost elriasztott, a döbbenetesen meredek tanulási görbe - ez önmagában még nem is lenne probléma, ám ha gyakorlatilag mankót vagy egy jól összerakott tutorialt sem ad a játék a kezdéshez, az könnyedén az élmény rovására mehet. Nos, a Crusader Kings III ugyan egy fokkal sem lett egyszerűbb játék, a kezelőfelület olyan modernizáláson esett át, ami egy az egyben változtatja meg az élményt, a jó irányba.
A játék minden mechanikája és kulcsszava megkapta a maga leírását, amiket az organikusan felépített tooltip-rendszernek hála könnyedén meg tudunk jeleníteni az események sűrűjében is pusztán azzal, hogy pihentetjük a kurzort egy kis ideig az adott kifejezésen. Persze, a különböző, egymással állandó kölcsönhatásban élő játékmechanikákat pusztán ezáltal nem fogjuk még megérteni vagy elsajátítani. Ám lévén minden szükséges információ ott van előttünk és bármikor elérhető, így a Crusader Kings III nem csak meghálálja, de intuitív módon jutalmazza is, ha minél több időt szánunk rá és kísérletezünk azzal az óriási játszótérrel, amit kézhez kapunk.
Szerepben maradni
A széria valószínűleg azért tudhat magáénak több millió elkötelezett rajongót, mert a grand strategy aspektus mellett a klasszikus értelemben vett szerepjátszás kapja a főszerepet. Ugyanis az általunk választott karakter, majd annak utódainak bőrében - ez az öröklődési törvény függvényében változhat - kell felvirágoztatnunk birodalmunkat, vagy épp teljes nyomorba taszítanunk azt. A Crusader Kings III-ban továbbra sem pillanthatunk meg végső Victory! képernyőt, ahogy totálisan elveszíteni is csak szélsőséges esetben lehet egy kampányt - minden attól függ, hogy a játékos milyen célokat tűz ki maga elé, és hogy mennyire éli bele magát a szerepjátszási tényezőbe. Ahogy eddig, úgy most is minden egyes játékban lévő karakter önálló személyiséggel rendelkezik, amit a jártassági mutatókon felül a veleszületett és készségként elsajátítható jellemzők - traitek - határoznak meg.
Az egyik apró, de hatásában hatalmas újítás a stresszméter, amit akkor tudunk kiakasztani, ha a "történet" során hozott döntéseink szembe mennek karakterünk alapvető jellemvonásaival - ez pedig mentális leépüléstől kezdve egészen szívrohamig vezethet. Ez a mechanika nem a háttérben bújik meg, aktívan figyelnünk kell rá és mikromenedzselnünk is azt, ám a szerepjátszást kidomborítva ez egy kifejezetten kellemes kellemetlenség. Emellett minden készség, avagy választható életút megkapta a maga skillfáját (sőt, kapásból hármat), melyek nem pusztán százalékosan fejlesztik karakterünket, hanem a választható pontok többsége új mechanikákat is felold, úgy mint a barátkozás opció vagy az újonnan bevezetett hook mechanika kibővítése, mellyel erőszak nélkül is zsebünkben tarthatunk másokat. Ha pedig mégis háborúra kerülne a sor, akkor támaszkodhatunk szövetségeseinkre, ugyanis a mesterséges intelligencia néhány rendellenességet leszámítva meglepően okos, és olykor még a családon belüli öröklődés kapcsán is képes váratlant húzni.
Dimenzióváltás
Szkeptikus voltam eleinte a dizájnbeli irányvonallal kapcsolatban, ám a végére nem csak, hogy a Paradoxnak lett igaza, de a 2D-s portrék 3D-s megjelenítésre való lecserélése nemes egyszerűséggel új szintre emelte a Crusader Kings III-at. Roppant izgalmasak a háborúk persze, ám számomra az udvarom menedzselése és a mindennapi események kezelése volt mindig is a fókuszban, a semmiből felépített 3D-s motor pedig egy új dimenziót ad az immerziónak. A karakterek megjelenése részletes és gyönyörű, sőt ha éppen a fekete himlőtől szenvednek vagy elveszítik lábukat egy hősies csata során, az is szemmel látható térbeli másukon.
A családtagok közti hasonlóságok is egyértelműek, avagy a motor mélyén futó DNS-rendszer egészen innovatív és parádés munkát végez az átfogó élmény tekintetében. Ami viszont egyelőre hatalmas kihagyott ziccer, hogy az új motorral megjelenített animációk száma egészen alacsony és hasonlóan minimalista. Pedig a néhány jobban sikerült esemény vizuális reprezentációja arról tanúskodik, hogy gyakorlatilag nincsen akadálya annak, hogy a Crusader Kings III majdhogynem szövegezés nélkül is képes legyen történetet mesélni, pusztán az új 3D-s külső által. Ez a jövőbeni DLC-k valamelyikében fog majd igazán kiteljesedni, ahogy valószínűleg a vallási és kulturális aspektusai a játéknak.
A jó hír az, hogy a Paradox nemcsak történelme talán legjobban sikerült startját produkálta, hanem egy olyan stratégiai-szerepjátékot tett le az asztalra, amely már most, egyetlen kiegészítő nélkül is teljes, maradandó élményt nyújt.
Több száz, sőt megkockáztatom, hogy több ezer órányi tartalom vár azokra a lelkes trónfosztókra, akik nem bánják, ha egy ideig minden más játék parkolópályára fog kerülni. Én is pusztán csak a felszínét kapargattam mindannak, amit ez az egészen komplex program képvisel, a sztorizgatásokig még el sem jutottam - pedig ha valami, akkor a korokon átívelő dinasztiák és a hozzájuk kapcsolódó történetek, melyeket első kézből tapasztalunk meg, teszik csak igazán különlegessé a Crusader Kings III-at.
