Neil Gaimant a filmek világában alapvetően a Csillagporral ismerhette meg a közönség 2007-ben. A sikerre való tekintettel a terv szerint az író más könyveit is megfilmesítik, ebből a következő, második állomás a Coraline című, viszonylag rövid történetből készült másfél órás animációs film lett.
Coraline egy magányos kislány. Szüleivel új, különös helyre költöznek, ahol senkit sem ismer: hátrahagyta régi barátait, felmenői pedig munkájukkal vannak elfoglalva, így igazán senki sem törődik vele. Azonban minden megváltozik, mikor az új házban megtalál egy pici ajtót, amelyen áthaladva egy ismeretlen, más világba érkezik: egy olyan világba, ahol minden vágya teljesülhet, ahol ott van a „másik anya", aki pont olyan, mint amilyennek Coraline az igazi anyukáját szeretné: kedves, minden idejét vele tölti, csak az ő kedvére akar tenni. Az álomvilág hamar szertefoszlik, mikor kiderül, hogy a másik anya ki akarja magának sajátítani a kislányt; nemcsak hogy vissza sem akarja engedni az igazi szüleihez, de semmilyen eszköztől sem riad vissza, hogy tervét véghezvigye.
Akik szeretik Tim Burton Halott menyasszonyát, ebben a filmben sem fognak csalódni. A történet misztikussága, a hangulat, a zene, a stop-motion technika mind-mind ezt a filmet idézik, azzal a különbséggel, hogy míg a Halott menyasszony, bármennyire is zseniális, kicsit rövidre sikerült, a Coraline esetében nem támad hiányérzetünk a hosszúságot illetően. Az alkotásnak egyébként nagyon jót tett az animáció, ismerve a történetet kicsit furcsa is lett volna élőszereplős filmet létrehozni az alapműből. A gyurmaszerű karakterekkel nagyon jól el lehet játszatni mindent, a Szörnyella de Frászos másik anya ijesztő karakterétől kezdve a gyanúsnak tűnő, de valójában kedves és jószándékú fekete macskáig minden szereplőt nagyon jól eltaláltak - és az angol szinkronhangokat is jól válogatták ki. Reméljük, a magyar szinkron is ilyen jól fog sikerülni.
Akik Tim Burtonön kívül Neil Gaimant is szeretik, azok sem fognak csalódni a filmben, másfél óra kellemes és izgalmas kikapcsolódást nyújt azoknak, akik már ismerik a történetet, és azoknak is, akik csak most találkoznak vele először. A felnőttek és a gyerekek számára is élvezetes lehet a Coraline, bár tény, hogy akárcsak a Halott menyasszony, ez is inkább „felnőtt mese", és valószínűbb, hogy az idősebbek, azaz a serdülő korosztály és a felnőttek körében fog igazán sikerré válni. Márciusban esedékes a hazai bemutatója (pontos időpont: március 12.), emellett ráadásként számíthatunk arra, hogy nem sokkal a mozikba kerülése után könyv formátumban is kiadják - bár eddig is jelen volt a boltokban, csak „külföldiül" lehetett beszerezni. Hasonlóan a Csillagporhoz, várhatóan ezt is lefordítják, ezáltal nagyobb közönség számára lesz majd elérhető, és azok is be tudják majd szerezni, akik a film megnézése után kíváncsiak a történet könyv változatára.
A Coraline egy mesés látványvilágú mese a jóról, a rosszról és a gombszemű emberekről. Aranyos és egyben bizarr, kedves és gonosz, egyszerű és tanulságos. Érdemes megnézni, reméljük lesz olyan sikeres, hogy még több Gaiman-adaptációt láthassunk a jövőben.
5/5
