Méltatlanul elhanyagolt témakör a barbároké, hiszen szerencsétlenek ott gázolnak félpucéran a Szaharában, szemük-szájuk tele homokkal, és ha éppen nem más barbárok belét ontják ki, egyből jön valami varázslattal előállított teremtmény, amely megpróbálja kioltani az életüket. Mégis oly kevés a róluk szóló tartalom a videojátékos világban, vagy ha akad is, akkor az olyan, mint Uwe Boll tetszőleges alkotása: jobb lett volna, ha soha nem készül el. Ennek ellenére vannak azonban, akik úgy gondolják, előfordul fantázia a fotelbarbárkodásban, főleg akkor, ha a körítést MMORPG-be oltják, némi vidám nudizmussal karöltve.
Conan, az összetett
A Funcom melósai úgy látták jónak, ha olyan online kalandozást alkotnak, ami nem merül ki egymás csépelésében és Dagobert bácsi módjára úszkálásban a tapasztalati pontokban, ezért teletömték terméküket tartalommal. Nagy kár, hogy a játék jelenlegi állapotában az ígéretek jelentős részét nincs lehetőség megtapasztalni, de erről majd később, most inkább nézzük, milyen is a világ a homokfútta barbárvidéken. Kezdjük azzal, hogy rögvest a sztori elején kiválaszthatjuk, női avagy férfi karakterrel kívánjuk-e túlélni a játékot, és meg kell jegyezni, hogy valamilyen fura oknál fogva a fejlesztők nagyon szép hölgyet alkottak. Bármilyen apró beavatkozást hajtsunk is végre a karaktergeneráláskor, az így létrehozott főszereplőnket öröm lesz nézni. (Főleg azért, mert nem feltétlenül visel ruhát, de erről is inkább néhány hasábbal odébb értekezzünk.)
Sokkal fontosabb az, hogy a Conan Exiles egy ténylegesen túlélésre alapozó játék, amelyben pillanatok alatt elhalálozhatunk azért, mert megtámadott valami NPC csúfság, vagy mert a többi játékos halálra vert. Éppen ezért eleve lehetőségünk van olyan szerverek között választani, amelyek egyértelműen arra inspirálnak, hogy mindenkit fejbe csapva a legjobbak legyünk, vagy éppen a többiekkel együttműködve inkább a környezet ellen küzdjünk. Sőt, még ezeken belül is szakosodhatunk annak megfelelően, hogy mennyire szeretnénk vért ontani vagy inkább a viszonylag békés fejlődésre koncentrálni. De ezzel még mindig nincs vége, hiszen azt is meghatározhatjuk, hogy mely istenségnek hódoljunk, így választhatjuk Setet, Yogot, Mitrát és Cromot - utóbbival kapcsolatban azt érdemes a fejünkbe vésni, hogy ő toronymagasról tojik az emberekre, szóval valójában azért került be a játékba, hogy akik nem kívánnak hinni semmiben, azok őt választhassák, és ebben az esetben nem kell embereket áldozniuk az oltáron. Merthogy a Conan Exiles ezt is lehetővé teszi, mint ahogyan sok minden mást is.
Conan, az egyszerű
Ki lehet jelenteni, hogy a Conan Exiles egyfajta lekerekített Minecraft, hiszen folyamatosan létrehozunk valamit a craftrendszer segítségével, ami bár elsőre talán bonyolultnak tűnik, valójában nem az. Arról van szó ugyanis, hogy minden egyes dolog előállítása meghatározott erőforrásokat igényel, így például a legegyszerűbb csákányt néhány kődarabból és faágból tudjuk létrehozni, ám annak érdekében, hogy mindez valóban így legyen, a játék konkrétan jelzi az inventoryban, hogy miből mennyi kell. Ha már van csákányunk, könnyebben tudunk követ törni, és elkészíthetjük első kőbaltánkat is. Ezzel lazán kivághatjuk az utunkba kerülő pálmafákat, hogy aztán egyszerű házakat készítsünk, amelyekben ágyat elhelyezve el tudjuk menteni aktuális pozíciónkat, és egy esetleges elhalálozáskor nem a sivatag másik végében fogunk respawnolni. Hogy a környezetben található dolgokból mit tudunk készíteni, az az elsajátított tudástól függ; ezek valamilyen szinten egymásra épülnek, és pontokért tudjuk feloldani őket. Ebben a világban azonban mindenért XP jár, még a gyaloglásért és a futásért is, szóval nem olyan nehéz összegyűjteni néhány fejlődésre szánt pontocskát. Hacsak már azelőtt agyon nem vernek, hogy egyáltalán egy átkozott szalmakosarat meg tudnánk fonni.
Conan, a halott
Tény, hogy a Funcom célja a túlélésre optimalizált játékmenet, és ez szépen vissza is köszön a játékban, hiszen a sivatagban szomjan és éhen halhatunk; de ha mégsem, akkor jön valami csúnya NPC, ami egyértelműen az életünkre pályázik; és ha őt is sikerül kiiktatni, akkor még mindig ott van a szerveren bóklászó tucatnyi másik játékos, akik csak arra várnak, hogy beszakítsák a koponyánkat. Ezt előzhetjük meg azzal, ha eleinte messziről kerüljük a humán szénalapú életformákat, illetve ügyes taktikával igyekszünk túlélni, hogy aztán minél hatásosabb fegyvereket és vérteket készítsünk, miközben néhány négyzetméteres kunyhónk szépen lassan egyre nagyobbra duzzad (de inkább hagyjuk a politikát). Sosem szabad azonban felednünk, hogy a külvilágban minden, ami mozog, a halálunkat akarja.
Conan és Conanyina
Mivel rogyásig van a net vonatkozó YouTube-videókkal, Coub-loopokkal, Twitter-bejegyzésekkel, bármennyire is ellene vagyunk a modern világot megrontó, fiatalok életét tönkre tévő, serdülőket szexuális tévútra terelő meztelenkedéssel, sajnos írnunk kell róla. Már csak azért is, mert már a játék elején szembesülünk azzal, ami egyébként a világ legtermészetesebb dolga, hogy az emberi test alapértelmezésben pucér. Ezt szívta meg az a szerencsétlen motoros is, akitől a Terminator elvette a ruháját, holott igazából robot volt. A Conan Exilesben mindenesetre mezítelenre vetkőztethetjük karaktereinket, és ha ezzel megvagyunk, női szereplő esetében meghatározhatjuk mellméretét (az aprócska spánielfültől a hatalmas, ízlésesen telt idomokig), míg férfinél a pénisz kör- és hosszméretét (a Dávid-szobor-féle mikrofütyitől a királykobráig). Ennek következtében aztán játék közben számtalanszor találkozhatunk hetyke mellbimbókkal és pajkosan libegő hímtagokkal, valamint a hozzájuk tartozó mogyorókkal, ami olykor vicces, máskor kissé értelmezhetetlen, de mindenképpen korhatáros.
Conan, az elfuserált
Habár a játék alapötlete és talán még a kivitelezés is egész jó, bőven akadnak idegesítő dolgok. Egyrészt talán valamivel szebb kinézetet is ki lehetett volna passzírozni a sivatagi környezetből, de mondjuk azt, hogy ez még csak béta, és majd lesz jobb is. Tudjuk be azt is a félkész állapotnak, hogy komoly lagok tapasztalhatók a szervereken, illetve néha a nyersanyaggyűjtéskor nem számol a játék. Ellenben a túlélés kicsit macerás, mert úgy vettük észre, hogy a gamerek mindannyian az oázis környékén gyűlnek össze, és ha pucér seggel betévedünk közéjük egy szál ököllel, akkor az esetek 90 százalékában pillanatok alatt agyonvernek, oszt csá. Mindenesetre ez csupán munkaközi állapot, és ha ügyesek vagyunk, idővel valóban túlélünk, és onnantól viszonylag szórakoztató a dolog. Van még tehát mit javítani, és semmi sincs eldőlve.
