Mivel a nagyon közel állnak a szívemhez a FromSoftware Souls játékai, örömmel adok esélyt minden epigonnak is. Néha persze megbánom, de még a keserű csalódások (mint az Immortal: Unchained vagy a Sinner: Sacrifice for Redemption) sem tudták elvenni a kedvemet, és ugyan a Nioh szintjére egyik sem tudott felnőni, az Ashen, a The Surge vagy legutóbb a Remnant: From the Ashes egyaránt kellemes élmény volt. (A The Surge 2-vel sajnos még nem volt alkalmam játszani, de majd veletek együtt elolvasom Csirke kolléga tesztjét) A Code Veint is nagyon vártam, bár kicsit aggódtam is érte, mert ugyan elismerem értékeit, de a God Eater sorozat valahogy sosem hozott lázba - márpedig ugyanazon Bandai Namco-zászló alatt hajózó derék legények, a Shift keze munkáját dicséri mindkettő. Mint hamar kiderült, aggodalomra semmi ok nem volt, mert ugyan a bevezetőben még növekvő rossz érzéssel hallgattam az új szakszavakat (blood code, blood veil, ichor, gift… ?), amikor végre elkezdtem kaszabolni és hősiesen elbukfencezni a veszély útjából, világossá vált, amit Rick bácsi valahogy úgy fogalmazna meg, hogy azért ez mégiscsak egy Souls játék, extra lépésekkel.
A vértekezletet megnyitom
A történetről annyit, hogy a közeli jövőben, egy posztapokaliptikus világban járunk, ahol a halálból feltámasztott revenantok (avagy "visszatérők"), mint mi is, próbálják tartani a frontot az új világrend ezer rémségével szemben. A revenantok egy, a szívükhöz kapcsolódott parazita révén gyakorlatilag halhatatlanok, bár, ha a szívük elpusztul, úgy számukra sincs többé visszatérés. A másik napi szintű problémájuk, hogy emberi vért vagy legalább az azt helyettesítő vérgyöngyöket ("blood bead") kell fogyasztaniuk, különben előbb-utóbb leküzdhetetlen vérszomj és őrület vesz erőt rajtuk, ahogy az történt a világban kószáló számtalan elveszettel ("lost") is. Ahogy tehát a Hupikék Törpikék, úgy a revenantok élete sem csupán játék és mese (bár itt véget is érnek a hasonlóságok), cserébe azonban képesek egy rakás varázslatot vagy képességet bezsákolni, a legyőzött ellenfelek után kapott lelke… pardon, ködért ("haze") cserébe.
Nem a szablya meg, hogy ki vagy
A Code Vein egyik érdekes ötlete, hogy gyakorlatilag menet közben, szabadon váltogathatunk különféle karakterosztályok között - ami nem csupán lehetséges, de erősen ajánlott is, felismerve az ellenfelek, a környezet vagy bármi egyéb befolyásoló tényező által meghatározott optimális harcmodort. Ezeket a játék "blood code"-nak hívja, és ugyan kezdetben csak három közül választhatunk (közelharci, távolsági, illetve afféle mágiahasználó), később rengeteg, de tényleg, harmincvalahány (!) újat tanulhatunk. Mindegyikük más és más harcmodorhoz passzoló statisztikával ruházza fel karakterünket, illetve mindegyik egy rakás eltérő passzív és aktív képesség ("gift") használatát teszi lehetővé. Minden alkalommal, amikor élünk ezekkel, és nem csupán fegyverünk alaptámadásait használjuk, fogy a manához vagy energiához hasonló "ichor"-mennyiségünk. A játék egyik központi eleme ennek menedzselése, mert ha szorult helyzetbe kerülünk (és például három, a beleinkre kíváncsi ocsmányság összehangolt támadása annak minősül), akkor ichor híján épp a leghatásosabb trükkjeinket nem tudjuk bevetni. Az elhasznált ichor pótlására érdemes minél hamarabb készségszintre fejleszteni a különféle leszívó ("drain") támadásokat, egyrészt a legtöbb Souls játékban (különösen a bennem poszttraumás stressz szindrómát kiváltó Sekiróban) fontos szerepet kapott hárítást ("parry") vagy az egyszerűbb hátbatámadást, amihez elég az ellenfél háta mögé kerülni. Az ichor töltésére később egyre több hárító-leszívó támadást kapunk, ahogy új és új ruhákat-páncélokat ("blood veil") szerzünk karakterünknek.
A ruhák ugyanis nem csak a Code Vein extravagáns goth anime divatozását szolgálják (bár kétségtelenül remekül ellátják ezt a feladatot is), és nem is csupán statisztikáinkat, ellenállásainkat, képességeink erejét befolyásolják. Mindegyikük más és más leszívó támadást ad, amelyekkel érdemes kísérletezni, mert egészen eltérő stratégiákat igényelnek, illetve új támadási lehetőségeket nyitnak meg. Az egyik olyan, mintha Scorpion adná kölcsön láncra kötött bökőjét, a másik meg rémkutyákat idéz a mi ellenünkre (ki, mivel nem kedves nekünk, megdöglend) - ami egyrészt hajmeresztő, másrészt semmiképp sem rossz teljesítmény egy bőrdzsekitől. Érdemes tudni azt is, hogy a különféle képességek eleinte csak adott blood code-dal együtt használhatók, de egy idő után (ami némi nyersanyaggal kiváltható) már szabadon csereberélhetők lesznek, ami mindenképp jól jön ahhoz, hogy a nekünk legszimpatikusabb (és leghasznosabb) szetteket tudjuk összeállítani magunknak. Nem beszéltünk még a játékban található rengeteg fegyverről, de ahogy az sejthető, mindegyikük más és más lehetőséget tartogat, amit tovább tetéz az, hogy "fókusz"-módban (ha a harcok során az életerőnk fölött látható csík megtelik és kéken világit) különféle, kimondottan erre szolgáló képességekkel erősített, brutális támadásokat tesznek lehetővé.
Csak nem megint egy romos város?
Ahogy a legtöbb Souls játék, úgy a Code Vein is nagyban épít a felfedezésre, itt is érdemes felkutatni minden rejtett átjárót és levágást, amivel gyorsabban visszajuthatunk a rövid szusszanást biztosító pihenőpontokig. De érdemes a néhol könnyebben kiszúrható, máshol agyafúrtan elrejtett tárgyakat is keresgélni, mert ezeket bázisunkon pazar felszerelésekre cserélhetjük, de olyanokat is találhatunk, amelyekből új képességeket nyerhetünk. Egy idő után már nagyon gazdag arzenál áll majd rendelkezésünkre, úgyhogy érdemes lesz ezt úgy elosztani társunkkal (vagy társainkkal), hogy azok a lehető leghatékonyabban kiegészítsék egymást. Nemigen kell majd ugyanis egyedül bóklásznunk, és erősen ajánlott emberi társat is keresni magunknak a gép által vezérelt (néha bosszantó, de egyébként meglepően hatékony) kolléga mellé. Közösen egyrészt sokkal jobb a móka, másrészt nagyon nem mindegy, hogy gyógyítani tudjuk egymást (igaz, saját életerőnk rovására), vagy még inkább, hogy egy húzósabb bossharc során fel tudjuk rántani egymást a földről.
Összességében tehát rengeteg lehetőséget tartogat a Code Vein, amit izgalmas lassacskán kitapasztalni, felfedezni. A harc unalmassá válhat ezek próbálgatása nélkül, úgyhogy a lényeget hagyja ki, aki csak darál, és nem mélyed el a különféle mechanikákban. Souls-veteránoknak lehet, hogy túl könnyű lesz a játék 20-30 órája, a sztori minősége is erősen véleményes, és bossharcok terén is kevés az igazán emlékezetes, grandiózus pillanat, de akit beindít a gótikus anime, azt a hangulat sok apróságért kárpótolja majd.
