Lehetőségünk nyílt a zárt bétateszt során belekóstolni a Code Veinbe, ami bár kicsit döcögősen indul, hamar berántja a játékost, érdekes új játékmechanikáinak köszönhetően még a legtapasztaltabb Dark Souls-veteránokat is meg tudja lepni. Mindez egy olyan, erősen animés alapokra építkező vizualitással párosul, ami biztos vagyok benne, hogy egyeseket el fog rémíteni. Ha rám hallgattok, akkor azonban levetitek ezeket az előítéleteket és nyittok egy nagyot kelet felé. Amennyiben pedig alapból is szeretitek a hatalmas csillogó mangaszemeket, már induláskor nyert ügyetek van.
Már rögtön a játék legelején egyértelművé válik, hogy a Code Vein egy masszívan történetközpontú alkotás, itt bizony nem háttérinfókból kell összerakni a sztorit. A játék egy poszt-apokaliptikus világot mutat be, ahol halálos vörös köd veszi körül lepusztult városkánkat, mi pedig a többi még "életben maradt" polgárhoz hasonlóan revenantok, azaz élőhalott vámpírok vagyunk. Cseppet sincs azonban könnyű dolga a vámpírpopulációnak, ugyanis ha nem jutnak elég vérhez, akkor előbb vagy utóbb átalakulnak agyatlan gyilkológépekké, úgynevezett lostokká. A levegőben terjedő halálos miazma elősegíti ezt a folyamatot, ezért ajánlatos gázmaszkot viselve járkálni a romok között. A revenantok haláluk után képesek újjáéledni, minden bukást követően azonban elveszítenek valamennyit emlékeikből. Ez általában csak egy-két emlékfoszlányt jelent, karakterünk azonban (akit egy részletes kreátor segítségével alkothatunk meg) valamiért teljes amnéziában szenved - méretes keblekkel megáldott segítőnője úgyszintén. Nem ez lesz viszont főhősünk egyetlen különleges ismertetőjele.
A revenantok ugyanis különböző Blood Code-okkal bírnak. Ezek tulajdonképpen a harci stílusoknak, vagy talán még inkább a kasztoknak felelnek meg. Hősünk azért nagyon egyedi fickó/leányzó, mert ő nem csak egyetlen ilyen Blood Code-ot tud használni, hanem akármennyit összeszedhet, ezeket pedig bármikor váltogathatja. Alapvetően közelharcos, lövész és mágus Code-okkal rendelkezünk, de folyamatosan szerzünk majd újakat, már a rövidke béta végén is hét eltérő Code-dal feszíthettem. A Blood Code-ok egyfelől megváltoztatják az alaptulajdonságainkat (az egyikkel erősebb, a másikkal például gyorsabbak leszünk), valamint behatárolják, hogy milyen fegyvereket és Blood Veileket (metamorfózisra képes páncélzatokat) viselhetünk. Mindegyik Code-hoz eltérő aktív és passzív képességek tartoznak, a dolog viszont ott válik izgalmassá, hogy ha elég ideig használunk egy adott skillt, akkor kellő gyakorlást követően teljesen kimaxoljuk azt, és ezáltal használni tudjuk bármilyen Code-dal együtt - azaz mixelhetjük a kasztokat.
Ezen felül az alapok már mindenki számára ismerősek lesznek. A legyőzött ellenfelek után lelket kapunk (jó, itt nyilván másképp nevezik őket, de ez a lényegen nem változtat), amiket halálunkkor elveszítünk, de még visszaszerezhetjük őket, ha újra felkeressük azt a helyet, ahol kivégeztek bennünket. Szinteket léphetünk (a statok elosztásával ilyenkor nem kell bajlódni, minden automatikus) és új skilleket vásárolhatunk belőlük, valamint lesz egy egészen pofás kis főbázisunk, ahol kereskedni is lehet - a történet nyitánya és maga a bázis is azt vetíti előre, hogy elég hosszú kalandnak nézünk elébe. Az első boss, akivel összeakadunk a kampányban Souls mértékkel mérve nem túl nehéz, de legalább nem fogják már rögtön az elején a falhoz csapdosni kontrollerüket a játékosok. Az mindenesetre meglehetősen izgalmas, hogy legyőzése után belekukkanthatunk az emlékeibe, és egy látomás formájában végigjárhatjuk életének azon pontjait, amelyek losttá válásához vezettek.
A különböző skillekkel összekevert egyedi kasztok és az elérően viselkedő fegyverek (puskák is használhatóak a megszokott kardok és pörölyök mellett) azzal a megnyerő ígérettel kecsegtetnek, hogy mindenki megtalálhatja majd a számára leginkább testhezálló játékstílust a Code Veinben. Az eddig látottak alapján egy ötletesen felépített, érdekes történettel párosított akciójátékot fogunk megkapni valamikor 2019 folyamán, technikai téren viszont még bőven ráfér a csiszolás. Az animációk darabosnak hatnak, a képfrissítés is hajlamos csúnyán beesni. Ezek viszont mind olyan részletek, amelyeket bőven lehet javítani.
