Az 1991-ben megjelent első rész óta a sorozat mindig elsődlegesen PC-re készült, de Sid Meier ennyi év után úgy döntött, hogy szeretne valami újat kipróbálni, és egy rövid időre elfelejti a személyi számítógépek világát. Persze ezen felháborodhatunk ("Hörrrr, kecseg konzolok megölik a PC-t"), de nem valószínű, hogy érdemes. Elvégre nyilván nem véletlenül nem kapott a Civilization Revolution sorszámot: az ötödik rész várhatóan visszatér a hagyományokhoz, és mi is (esetleg csak mi) játszhatunk majd vele. Szóval a PC-elitizmust félretéve lássuk, mit kotyvasztanak a Firaxis-osok a konzolos játékosok számára.
Napóleon, Nagy Sándor és Gandhi bemennek egy kocsmába
A játék lényege természetesen marad a jól megszokott terjeszkedés-fejlődés-háború hármas, ezen senki nem lepődik meg. Összesen 16 civilizáció lesz a játékban (kettővel kevesebb, mint a negyedik részben), ezek egyike sem fog nagyobb meglepetést okozni: olyan jól bevált nemzetek/birodalmak élére állhatunk, mint az Egyesült Államok, Németország, India vagy esetleg Japán.
Érdekesség azonban, hogy ezúttal az egyes népeket nem két-két tulajdonság különböztet meg egymástól (tudjátok: spirituális, agresszív, kreatív, stb.), hanem egy-egy speciális képesség a „'nyád, ez a nemsemmi" fajtából. Így például az aztékok ellenséges területen is képesek gyógyulni, míg a kínai lakosság hangulata maximum boldogtalanságba süllyed, de soha nem kezdenek el lázadozni.
Az ördög a részletekben lakozik
Persze ha minden maradna a régiben, akkor Sid Meier nem hangoztatná büszkén, hogy ez az a játék, amelyet mindig is el akart készíteni (és mivel ő nem Peter Molyneux, így neki elhisszük), így persze a játékmeneten annyit pofozgattak, hogy csak győzzük követni.
Kezdjük rögtön az egyik legfontosabb résszel, a terjeszkedéssel: Civilization veteránok tudják, hogy ha építettünk egy várost, akkor annak határai a növekvő kultúra hatására szépen lassan kiterjedtek, és így a távolabbi mezőkön található nyersanyagokat is elkezdhettük kitermelni. Ez most megfordul: a távolabbi mezők eléréséhez épületeket kell felhúznunk (első körben a bíróságot), és csak azután terjed ki rájuk kulturális befolyásunk, hogy elkezdtünk dolgozni rajtuk.
A fejlődésen is csavartak egyet, ugyanis ha egy adott technológiát mi fejlesztünk ki elsőként, akkor egy egyszeri jutalom üti a markunkat (pl.: kőművességért ingyen fal minden városunkban), és ezek akár sorsdöntő hatással lehetnek a játék kimenetére.
Végül a harcokat érintő változásokról pár szó: egységeinket bármikor visszavonulásra utasíthatjuk harc közben, azonban ez a csata másik résztvevőjét egy instant előléptetéssel jutalmazza, így érdemes megfontoltan használni a lehetőséget. A másik fontos újdonság, hogy egy hétszeres túlerőben lévő sereg automatikusan megnyeri a csatát veszteségek nélkül, így oda kell figyelnünk arra, hogy egy támadásra vonuló ellenséges hadsereg ne gyalogoljon át kósza katonáinkon.
A Titánok összecsapnak
A multiplayer mód legfeljebb négy játékost bír el, akik három különböző mód valamelyikében csaphatnak össze egymással, vagy csapatban az MI által irányított ellenfelekkel. A pörgős játékmenet biztosítása végett minden játékos egyszerre kezdi a körét, korlátlan idővel. Azonban az elsőnek végző résztvevő elindít egy másfél perces számlálót: a többieknek ennyi idejük marad, hogy ők is elkészüljenek. A koncepció ígéretesen hangzik, főleg az egyszerre zajló körök: míg mi bőszen kivonulunk teljes seregünkkel egy hódító hadjáratra, addig ellenfelünk - ezt észlelve - villámgyorsan és sunyin beoson a fővárosunkba hátulról.. hmm.
Természetesen nem hiányozhatnak az Xbox 360 egyik nagy vonzerejét jelentő, és a PS3 játékok által mostanában rendszeresen utánzott "achievementek" sem, hogy a vérprofik is el tudják magukat foglalni szabadidejükben (még azért is külön elismerést kapunk, ha sikerül lejátszanunk egy online meccset személyesen Sid Meier ellen). Igazán erős versenyszellemmel bírók számára pedig lesz egy különleges „game of the week" mód is. Ennek lényege, hogy hetente egy új pályát tölthetünk le a netről, és az ezen elért pontszámunkat egy ranglistán vethetjük össze mások eredményeivel.
Végül, de nem utolsó sorban az is ígéretesen hangzik, hogy a játékban lesz videó chat támogatás, így diplomáciai tárgyalások közben Napóleon öntelt ábrázata helyett ellenfelünk öntelt ábrázatát csodálhatjuk, és a komplexebb egyezségeket mikrofonon át beszélhetjük meg.
A Civilization Revolution tehát nem egyszerűen csak egy „Kipofozott Civ IV konzolokra", hanem tényleges továbblépés a franchise számára. Reméljük, hogy az ötödik részből nem felejtik ki az itt bevezetett újdonságokat, hogy a PC-s közösség se maradjon ki a mókából!
GameStar
