A Bandai Namco szinte egyeduralkodóként dominálja a mangák és animék videojátékos feldolgozásának piacát. Ugyan került már ki gyöngyszem a kezei közül, de a nagy többség leginkább csak a rajongók számára okoz örömet, sőt arra is láttunk már példát, hogy még nekik sem. Szerencsére a Captain Tsubasa: Rise of New Champions az előbbi kategóriába tartozik, tehát akik kedvelik a feltörekvő japán focistatehetségek történeteit, azok valószínűleg nem csalódnak majd. Ha viszont szigorúan játékként tekintünk a Tamsoft által fejlesztett alkotásra, akkor már nem teljesen őszinte a mosolyunk.
Hamisítatlan hangulat
Be kell vallanom, én magam sohasem tartoztam a Tsubasa kapitány legnagyobb rajongói közé, sőt úgy gondolom, hogy még a populáris mangák és animék között is szép számmal találni ennél izgalmasabb és kreatívabb alkotást. Ettől függetlenül persze elismerem, hogy a történetek remekül mutatják be a csapatsport közben szövődő bajtársiasságból kialakuló igazi barátságokat, a rivalizálás mélységét, az ellenfél tiszteletét és a futball szeretetét. Abszolút meg tudom érteni, ha valakinek ezek miatt egy remek emlék a Tsubasa kapitány, sőt van egy jó hírem: a Captain Tsubasa: Rise of New Champions ezt maradéktalanul visszaadja.
A játék elején két kampány közül választhatunk: az egyikben Tsubasa Ozorát követjük figyelemmel, miközben felküzdi magát a japán futballválogatottba és az ország legjobb labdarúgójává válik; a másikban, mely New Hero story névre hallgat, saját karaktert alkothatunk magunknak, aki a Tsubasa kapitány univerzumának legjobb focistáival csaphat össze, vagy éppen játszhat velük egy csapatban.
Mindkét kampány jól kidolgozott, teljes értékű történet, tehát az animék rajongói valószínűleg oda lesznek érte, hogy a meccseken nyújtott teljesítményüktől és elért eredményüktől függően zajlanak majd a mérkőzések utáni párbeszédek.
Bár ezek a kalandok valóban felérnek bármely epizóddal, nem ártott volna, ha kicsit jobban odafigyelnek a tálalásukra.
Sajnos a történetmesélés nagyjából úgy zajlik, hogy kapunk néhány átvezetőt, melyekben leginkább monológokat hallgathatunk a széria valamelyik szereplőjétől, ezen felül pedig a karakterek állóképeivel körített párbeszédablakokban követhetjük az interakciókat. Ez a meglehetősen fantáziátlan megoldás ráadásul erőteljesen rányomja bélyegét az élményre, ugyanis nagyjából minden lejátszott meccsre kétszer annyi átvezető és párbeszéd jut.
Itt nincs piroslap
Itt pedig muszáj rátérnünk magára a (csúfosan háttérbe szorított) játékmenetre. Aki először ránéz egy meccsre a Captain Tsubasa: Rise of New Championsön belül, az azt gondolhatja, hogy egy animésített FIFA-t kaptunk, noha ez nem is állhatna távolabb a valóságtól. Itt a csapatjáték helyett sokkal inkább az egy az egy elleni harcokon van a hangsúly. Persze ha az EA focis játékában kimerül abban a taktikátok, hogy megpróbáljátok bokapusztító módon felrúgni az ellenfél játékosait, akkor a Captain Tsubasát pont nektek találták ki.
Ez a fajta leszerelés egy kő-papír-ollóhoz hasonló mechanikát kapott, ugyanis amikor szembe kerülünk az ellenfél egyik játékosával, akkor két lehetőségünk van: az RB vagy az RT gomb megnyomása. Hogy sikerül-e átcseleznünk magunkat a védőn, vagy elhasalunk, miközben ő elillan a labdával, attól függ, hogy az opponensünk melyik gombot nyomta. Mindezt valamelyest bonyolítják a különböző képességek, de ez a mechanika alkotja a játék gerincét.
Emellett van egy mutató, a spirit, mely folyamatosan töltődik, ahogy átverekedjük magunkat a pályán. A spiritet fogyasztja, ha sprintelünk vagy cselezünk. Éppen ezért fontos, hogy jól gazdálkodjunk vele, ha ugyanis eljutunk a kapuig, a gólszerzés attól függ, hogy a kapus spirit-mutatója magasabb-e a miénknél.
A kapuőrt úgy tudjuk, kimeríteni, hogy minél többet lövünk kapura. Ha sikeresen kifárasztottuk, akkor eldurranthatunk egy speciális lövést, mely egyaránt elképesztően látványos és meglehetősen hatékony.
Ilyen animációkkal egyébként rendesen meg vannak tűzdelve a meccsek, ami eleinte nagyon szórakoztató - és megidézi az eredeti anime hangulatát -, azonban sokszor képesek komolyan megakasztani a játékmenetet, mivel miattuk nem tudunk időben reagálni az ellenfél egyes megmozdulásaira. Persze, ha valaki megszokja ezt a játékmenetet és úgy érzi, hogy vágyik még többre, az belevetheti magát az online mérkőzésekbe is, bár ezek hamar monotonná váltak a szememben.
Összességében elmondható, hogy aki egy interaktív Tsubasa kapitány történetre vágyik, amihez egy semmiben nem kiemelkedő, de elfogadhatóan kivitelezett játékmenet párosul, annak a Captain Tsubasa: Rise of New Champions nem okoz majd csalódást. Akik azonban a FIFA-ra vagy a PES-re keresnek alternatívát, azok valószínűleg nem ennél a kalandnál állapodnak majd meg.
