Egy merész húzással 2007-ben az Activision felcserélte a második világháborút a modern hadviselésre, és ez alapjaiban változtatta meg a Call of Duty sorozatot. Az akkor még ereje teljében lévő Infinity Ward olyan játékot hozott létre, amely még napjainkban is simán megállja a helyét, legyen szó az egyjátékos részről vagy a korszakalkotó multiról. Most, kilenc évvel később azonban az Activision már promóciós célra használja a legendás játékot, ezzel próbálja meg eladni a kihűlőben lévő CoD sorozat legújabb részét, a távoli jövőben játszódó Infinite Warfare-t.
A holló tudja
A dolog iróniája, hogy a felújításra nem az eredeti fejlesztőt (Infinity Ward) kérték fel, hanem az Activision megbízható beugró csapatát, a Raven Software-t. Ők régi bútordarabok a szakmában, még Amigára hozták el nekünk a legendás Black Crypt szerepjátékot, de nekik köszönhetjük a Heretic és a Hexen sorozatokat, a Jedi Outcastot és minden idők egyik legjobb Star Wars játékát, a Jedi Academyt is. 2010-ben azonban a Singularityvel megbicsaklott a pályafutásuk, azóta szinte csak a Call of Duty különböző részeihez bedolgozó kisiparosként működtek. A Modern Warfare Remastered hosszú évek óta az első olyan játék, amit teljes egészében rájuk bíztak. A szerződés aláírásakor persze szigorúan megkötötték és kalodába zárták kreativitásukat, a grafikai elemeken kívül szinte minden mást változatlanul kellett hagyniuk a legendás játékban.
Sokak szerint ez így helyes, hiszen meg kell adni a tiszteletet az ilyen alapműveknek, szerintem viszont ráfért volna ennél egy kicsit több frissítés. Ezzel együtt persze sok mindent elárul, hogy elsőként ezt a veterán Call of Dutyt telepítettem fel PS4-emre, az Infinite Warfare kénytelen volt kivárni a sorát. Óriási a grafikai különbség a két verzió között. Teljesen lecserélték a textúrákat, HDR fényhatásokkal turbózták fel az új részt, és új hangokat kapott a játék, de mellette megmaradt a feszes tempó és a változatos, de mégis egységes játékmenet. A sztori még majd egy évtized távlatából is korrekt, bár érdemes megemlíteni, hogy ezt is végig lehet játszani hét-nyolc óra alatt. Az igazat megvallva a tesztelés előtt simán bemondtam volna a tíz órát a végigjátszásra, ennyit számít a nosztalgiafaktor.
Kákán is csomót
Nem mehetünk el szó nélkül a hibák mellett sem, bár azt az elején le kell szögezni, hogy ezek még a kilenc évvel ezelőtti verzió hibái. Az animációkon nagyon látszik az idő vasfoga; értem én, hogy nem lehetett az összeset lecserélni, de a 2016-os verzióban fájóan bántják az ember szemét. Egészen egyszerűen ennél jobbhoz szoktunk hozzá az elmúlt években. Ott van továbbá társaink viselkedése, illetve az előre megírt algoritmusuk. Folyamatosan beállnak elénk az ajtóban, és nagyon sokszor keresztezik a tűzvonalat, aztán meg minket csesznek le, ha véletlenül megsérülnek a baráti tűzben. A végtelen hullámokban újratermelődő ellenfelek is visszatértek; nincs idegesítőbb annál, amikor szinte az egész szakasz lőszerkészletét elhasználjuk csak azért, hogy aztán kiderüljön, a következő ellenőrzőpontig még három métert kellett volna futnunk.
A hibák ellenére a Modern Warfare Remastered simán megállja a helyét még ma is, komoly feldolgozást kapott, és nagyon jó vele játszani. Egyelőre sajnos nincs szó arról, hogy önmagában is megvásárolható lenne; konzolon olyan huszonötezer forintba kerül az Infinite Warfare Legacy kiadása, amely tartalmazza a Modern Warfare feldolgozását.
