Azóta, hogy megjelent a PlayStation VR, folyamatosan várok egy olyan játékra, amelyik visszahozza a Time Crisis élményét. Pár húszforintost én is ellőttem rá a balatoni nyaralások során, és az elejétől világos volt, hogy az árkádos játékmenet tökéletesen illene a platformhoz. Addig is, amíg a Bandai Namco tanakodik, itt van nekünk a Bravo Team, a nem túl jó The Inpatientet is jegyző Supermassive Games alkotása, amivel tényleg nagyon közel kerülhetünk az élményhez.
Cső!
Ez ugyanis lényegében egy rail shooter (vagy csőlövölde, ha magyarítani akarjuk), annyi csavarral, hogy nem automatikusan haladunk, hanem fedezékről fedezékre szaladhatunk egy gombnyomással. Eleinte zavart, hogy míg a lövöldözés belső nézetből zajlik, a fedezékváltásnál kívülről látjuk a karakterünket, majdnem mindig fix kameraállásból, viszont teljes mértékben kárpótolt, hogy egyetlen pillanatig sem voltam rosszul játék közben. A csapat tökéletes megoldást talált egy gyakran visszatérő problémára, ennek hála minimális szédülés, izzadás sem jelentkezett.
A játékot a Farpointtal megjelent AIM-puskával, Move-okkal és DualShock 4-gyel is lehet játszani. Az AIM-os és a Move-os irányítás szinte ugyanolyan: a nyalókákat is pont ugyanúgy kell fogni, mintha fegyvert tartanánk a kezünkben. Ez annyiban elvesz az élményből, hogy a karakter elöl lévő keze a fegyverhez tapad, az újratöltés gombnyomásra működik, és nem például úgy, hogy bal kézzel lenyúlunk az övünkhöz, és felemelünk egy új tárat, ami sokat adna az élményhez. Emellett ha pisztolyt használunk, nem közelíthetjük egymáshoz a két kezünket, különben karakterünk a bal hüvelykujjával eltakarja az irányzékot; úgy kell tartanunk, mintha puskát fognánk. Alapvetően tökéletesen kényelmes, egyedül a mesterlövészpuska használata volt macerás, ahhoz ugyanis, hogy a távcsőbe tudjunk nézni, egészen közel kell emelni a szemünkhöz a kontrollert, és ettől a rendszer egy kicsit megzavarodik, ugrál a fegyver.
A háború folytatódik?
A sztori egyetlen összefüggő küldetés, amelynek elején ismeretlenek elrabolják az elnököt, akire nekünk kellett volna vigyáznunk. A nyomába eredünk, több különböző helyszínen tetemes mennyiségű rosszarcút szitává lövünk, aztán a végén döntést hozunk, ami a négy lehetséges befejezés egyikéhez vezethet. Az elsőig 2 óra 45 perc alatt jutottam el, és pont azért, mert az egész egy misszió, erős hiányérzetem volt - olyan, mintha megcsinálták volna egy háborús shooter egyik pályáját VR-ban, csak hogy megmutassák, hogy néz ki. A sztorimód mellett pontversenyben mérhetjük össze ügyességünket egy pajtásunkkal online, úgyhogy az ad valamennyit az újrajátszhatósághoz, de jelenlegi, 12 990 forintos ára mellett ez még kevés. Az élmény viszont kiváló, ha máskor nem, egy leárazás alkalmával csapjatok le rá.
