Ha a kémfilmeket osztályoznunk kéne, akkor alapvetően kétféle stílust különböztethetünk meg. Az egyikbe a James Bond mozikat sorolhatjuk, ahol az akrobatikus ügyességű szuperkém játszi könnyedséggel és technikai kütyük tömkelegével tudja elintézni a rá támadó ellenséges ügynökök tömkelegét. A másik típus a realizmust tűzi ki zászlajára és általában a CIA piszkos módszereit mutatja be, a főhős pedig gyakran kiszolgáltatott, jóval hétköznapibb figura, aki kétségbeesetten próbálja kideríteni a szálakat, miközben a végén általában saját szervezete árulja el és pusztítja el. A Bourne rejtély újdonsága éppen az volt, hogy vegyítette ezt a két stílust: bár a sztori realisztikus volt, technikai kütyük, egzotikus helyszínek és egyéb, a James Bond filmekre jellemző csodákat nem láthattunk benne, ugyanakkor Jason Bourne korántsem gyenge, vergődő figura, hanem - régi szervezete legnagyobb meglepetésére - szinte megölhetetlen profi. A „spy thriller" az első Bourne-al igazi friss fuvallatot kapott és nem véletlen, hogy a legutóbbi Bond film is erőteljesen Bourne irányba ment el.
Három a Bourne igazság?
Amennyire megváltozott Bond, annyira megőrizte Bourne stílusjegyeit a harmadik részre is. Ez persze korántsem probléma, hiszen a Bourne koktél úgy jó, ahogy van, felesleges is lenne hozzányúlni. A sztori szerint valaki titkos információkat szellőztet meg a CIA-ról a brit sajtón keresztül és a szervezet meg van róla győződve, hogy ez nem más, mint Bourne, hiszen pont az ő egykori kiképzéséről van szó. Bourne persze felkeresi az újságírót, mert továbbra is ki akarja deríteni, hogy kicsoda is valójában, illetve ki volt, mielőtt tökéletes gyilkológépet csináltak belőle. Ismét megindul a véres hajtóvadászat Bourne után: hősünknek többek között Londonban, Madridban és Marokkóban kell különböző bérgyilkosokat és ügynököket kivégeznie, hogy közelebb férkőzzön az igazsághoz és mentse az életét.
Eksön
A film akciójelenetei épp olyan feszesek, pörgősek, mint eddig, hosszú, gyilkos üldözésekkel és kegyetlen verekedésekkel. Bourne persze mindig győzedelmeskedik, de ezúttal egy-két összecsapás során ő is majdnem otthagyja a fogát, ellenfelei ugyanis sokkal jobban képzettek. Akció közben, illetve általában véve a film nagy részében is a kamera jobban remeg, mint egy elvonókúráról kijött alkoholista kezében az első vodkásüveg - ez sokakat idegesíthet, de hát ez ugye a sorozat „dokumentarista" (vagy legalábbis azt idéző) stílusához tartozik. Realizmus ide, vagy oda - ez a „rángatós" kamera kicsit tényleg idegesítő, bár harmadszorra már megszoktam.
Összeáll a kép
Mivel egy trilógia harmadik részét láthatjuk, gondolhatjátok, hogy sokkal jobban fókuszál a sztori magára Bourne-re és ez jót tesz a film egészének. Négy különböző CIA fejes is kizárólag Bourne elfogásával illetve likvidálásával foglalkozik, és most is van egy Bourne-höz mérhető szupergyilkosunk: Paz (Edgar Ramirez), aki az előző részekből Clive Owen illetve Karl Urban stafétabotját veszi át. Paz kevésbé a közelharcban, inkább a sunyi mesterlövészetben jeleskedik, és ezáltal talán még hátborzongatóbb figura, mint elődjei.
Trilógia over
A Bourne ultimátumban pontosan azt kapjuk, amire számíthatunk: óriási meglepetések, vagy radikális változások nincsenek a filmben. Emiatt a sorozat kicsit el is szürkült szerintem, bár az tény, hogy amit eddig jól csináltak a filmkészítők, azt most is sikerült hiba nélkül megvalósítani. Ismét egy feszes, korrektül kidolgozott spy thrillerrel van dolgunk: akinek tetszettek az előző részek, az a trilógia záróakkordjában sem fog csalódni.
88%
Kapcsolódó anyag: Bourne Ultimátum HD trailer
