Hirdetés

Battleborn teszt - a 2K megint benézte

|

A Battleborn jött, látott,majd tragikus hirtelenséggel távozott, legalábbis a népszerű játékok köréből.

Hirdetés

A Gearbox stílusokat vegyítő lövöldéje egyszerre akar mindent, és bár vannak erős pontjai, a végeredményt nagyon nehéz lenne egyetlen mondatban összefoglalni. Tele van ötletekkel és lehetőségekkel, de az ember általában csak kapkod, és ahelyett, hogy egy letisztult, pörgős játék lenne a végeredmény, inkább csak egy nagy, zajos csatamező vár minket, ahol a taktikázásnak jóval kisebb szerep jut, mint gondolnánk.

 

Kampányidőszak

A Battleborn nagy előnye az Overwatchcsal szemben, hogy a többjátékos mód mellett egy kooperatív kampányt is kapott, ezt pedig nem sokan művelik olyan magas szinten, mint a Gearbox. Azaz inkább csak nagy előnye lehetett volna. A nyolc, egymáshoz csak ímmel-ámmal kapcsolódó küldetés alapvetően ugyanazt a sablont követi: lődd halomra a tonnaszám érkező, faék egyszerűségű ellenfelet, kísérd el a robotot, öld meg a bosst, illetve ezek bármilyen kombinációja. Barátokkal karöltve egy darabig szórakoztató, de egyedül hamar unalomba fullad, mert hiába vannak ott a már jól ismert, vicces beszólások, a sztori nem üti meg a Borderlands játékok szintjét. A monoton darálásnál csak az frusztrálóbb, amikor egy-egy nehezebb pálya végén elbukik az ember (különösen egyedül, mert úgy tényleg vannak nehezebb küldetések), és kezdheti a legelejéről a háromnegyed órás küldetést. Szerencsére van osztott képernyős kooperatív mód, amely feldobja valamelyest a nem túl változatos harcokat, de ha az ember magányos farkasként próbálkozik, hamar kataton állapotba taszíttatik.

Márpedig ez a kampány nem olyan, mint egy Call of Dutyé, amelyen egyszer végigrohansz, aztán jöhet a multiplayer, hiszen a rengeteg extrát fel kell oldani valahogy. Egyébként sem kifejezetten kedvelem azokat a játékokat, amelyekben kötöttek a lehetőségeim, de míg egy free-to-play játékban érthető, miért kell a karaktereket in-game kreditért vagy valódi pénzért feloldani, addig a Battlebornnal (ami egyébként a szokásosnál valamivel drágábban került a boltok polcaira) nem tudok ilyen elnéző lenni. A huszonöt karakterből csak nyolc áll a rendelkezésünkre induláskor, és bár ezek is meglehetősen különböznek egymástól, némelyikre könnyű ráunni (főleg ha az ember nem éri be annyival, hogy kitámasztott bal gombbal rohan előre a pályán), és belekerül néhány órába, mire feloldjuk a többieket. Érdemes egyébként egy-egy karakterből felkészülni, mielőtt bedobjuk őket a mély vízbe, mert miközben a legtöbb fejlesztés csak minimálisan módosít egy-egy képességet, vannak olyanok, amelyek alapvetően definiálják a játékstílusunkat, ezekkel pedig jó, ha időben tisztába kerülünk.

MOBA ez, vagy micsoda?

Többjátékos módokat illetően rögtön három is a rendelkezésünkre áll: az egyszerű pontfoglalós capture mellett a MOBA-vonalra erősebben építő Meltdown és Incursion közül választhatunk. Előbbiben az ellenfél bázisára kell elkísérnünk saját NPC-inket (miközben természetesen megakadályozzuk ebben a másik csapatot), míg utóbbiban két hatalmas robotot kell eltennünk láb alól. Első ránézésre úgy tűnhet, elég, ha jobban lövünk (vagy kardozunk) a többieknél, ám ennél kicsit mélyebb a dolog, a pályákon szerzett kristályokból ugyanis feloldhatunk fejlesztéseket, építhetünk tornyokat, sőt akár extra NPC-ket is az ellenfél nyakába zúdíthatunk, így szó sincs arról, hogy egyszerű TDM-be torkollnának a meccsek. Persze a MOBA-rajongók által megszokott stratégiáknak itt közel sem jut akkora szerep, hiszen az FPS-nézet miatt állandóan benne vagyunk a harc sűrűjében, így nem látjuk át a pályát, és a legtöbb esetben annyira el vagyunk foglalva a mikrokörnyezetünkkel, hogy nem is nagyon érünk rá a többiekkel törődni.

A lövöldéktől szokatlan játékmódok színesebbé teszik a többjátékos kalandot, így bizonyos karakterekkel sokkal izgalmasabbá válik a játék (a két karddal daraboló Rath például nem tud ugyanúgy berohanni a tömegbe, mint a kampányban, mivel egy pörgő-forgó fénykardos szamurájra hamar ráhúzzák a célkeresztet). Sok esetben azonban pontosan ugyanúgy néz ki minden meccs: lősz, ahogy a csövön kifér, aztán ha leesik a pajzsod, beugrasz egy fedezék mögé, és vársz, amíg visszatöltődik. A karakterfejlesztés nagyon jót tesz a csatáknak, és egy-egy feloldott képesség következtében akár teljesen meg is változhat a harc képe, ez viszont csak addig szórakoztató, amíg a két csapat viszonylag fej-fej mellett halad. Ha az egyik csapatnak sikerül elhúznia, akkor életbe lép a MOBA-kból ismert hógolyóeffektus, és nagyon hamar egyoldalúvá válik a mérkőzés.

Nincs internet, nincs játék

A MOBA játékosok már megszokták, hogy mindig ugyanazon a pályán játszanak, egy lövöldéhez mérten azonban igen harmatos, amit a Battleborn ezen a téren kínál. A három játékmódhoz mindössze két-két pálya tartozik, így nem igazán tudunk válogatni. Killcam nincs, pedig itt, ahol nem egy egyszerű fejlövéssel, hanem képességek okos kombinálásával kell megölnünk az ellenfelet, egyáltalán nem lenne rossz dolog; elleshetnénk néhány trükköt az ellenféltől. A matchmaking erős közepes, a lendületet igencsak megtöri, hogy az egyes pályák végeztével nem tudjuk együtt tartani a csapatot, hanem mindenki visszakerül a menübe, és kezdhetjük elölről az egészet. Szintén fájó pont, hogy kompetitív mivoltából adódóan a kampányt sem tudjuk offline módban tolni. Ha valamiért nincs internet, a főmenübe se tudunk belépni.

Összevissza

A Battleborn minden tekintetben egy hibrid, csak sajnos nem a szó legjobb értelmében. A Gearboxtól megszokott humor szórakoztató, az egysorosok ütnek, a kampány azonban nagyon ingatag lábakon áll. A karakterek változatosak, de felejthetőek. A játékmódok izgalmasak, pályából viszont kevés van, a játékmenet pedig pörgős, ám kicsit repetitív. A stúdió rengeteg jó elképzelést dobott be az ötletládába, aztán a játékosok fejére borította az egészet. Olyan, mintha kapatos állapotban konfettiesőben állnánk: rengeteg színes dolog cikázik körülöttünk, de nem igazán értjük, mi is történik valójában. Ha valakinek tetszik a meseszerű dizájn, a remek humor, és még barátokat is talál egy ilyen kalandhoz, annak érdemes lehet belevetnie magát, de hosszú távon ez sajnos kevés. Főleg úgy, hogy itt az Overwatch.

Battleborn
Most már jöjjön a Borderlands 3!
Ami tetszett
  • pörgős akció
  • remek humor
  • sok karakter...
Ami nem tetszett
  • ...akik hamar megunhatóak
  • kevés tartalom
  • gyenge kampány
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)