Nem minden ember számára befogadható műfaj az anime, és ezzel tulajdonképpen nincs is semmi baj, rém unalmas világban élnénk, ha mindannyiunk ízlése megegyezne. Az Attack on Titan viszont már érdekes alapkoncepciójának köszönhetően is olyan sorozat volt, amely felkeltette azok érdeklődését is, akik egyébként a mellüket döngetve hangoztatják, hogy "ők aztán animét még bottal se…". Iszajama Hadzsime mangái és a hozzájuk kapcsolható anime világában óriási titánok keserítik meg az emberiség életét, a népnek pedig hatalmas falak mögé bújva kell bíznia a jószerencsében és legfőképpen abban, hogy a melákok sosem törik át a védvonalat, és nem kezdenek bele a lakosság elfogyasztásába.
Második menet
Az első résszel ellentétben ezúttal mi magunk generálhatjuk le a főhőst, akinek bőrébe bújva végigjárhatjuk a temérdek lemészárolt óriással megfűszerezett kalandot. Bizony hiába a méretbeli különbség, az emberiség képes felvenni a harcot ezekkel a szörnyekkel. Az elit katonákon "Omni-Directional Mobility Gear" nevezetű eszközök lógnak alapfelszerelésként. Ez a trükkös kis cucc csáklyákat lő ki magából, amelyek segítségével úgy közlekedhetünk a levegőben, hogy azt még a barátságos és közkedvelt Pókember is megirigyelhetné. Bár szabadon szeletelhetjük a titánok végtagjait, egyetlen konkrét megoldás van az óriáspopuláció ritkítására: a nyakszirtjükre kell lecsapni, és egyből ki is fekszenek annak rendje és módja szerint. A játékban is ez lesz a célunk, és bár az első percekben még kicsit nehézkes lehet az irányítás, nagyon hamar bele fogunk tanulni a mesterségünkbe. Tíz-húsz perc után már úgy érezhetjük, mi vagyunk a legprofibb titánvadászok a környéken, és tényleg képesek mindarra, amire az eredeti mű szereplői.
Immár lesből is lecsaphatunk az ellenfelekre, ha távcsővel becélozzuk őket. A pályákon, bizonyos helyeken elszórva pedig saját kis épületeket is felhúzhatunk, amelyek lehetnek védelmi ágyúk, vagy akár nyersanyagokat is termelhetnek számunkra. Ezeknek nagy hasznát fogjuk venni, hiszen a küldetések során zsákmányolt jóságokból készíthetjük el az új felszereléseket a missziók közé ágyazott városbéli jelenetekben. Két sztoriküldetés között ugyanis visszatérünk a városba, ahol társainkkal is diskurálhatunk. Érdemes figyelmesen beszélgetni, mert jó válaszokkal növelhető a barátság szintje, ami új képességekkel jutalmazza meg a figyelmes játékost.
Ezt valahol láttuk már
Az Attack on Titan 2 nem kínál olyan vizuális orgiát, amely láttán nyálcsorgatva folyunk le a kanapéról, látványvilága azonban tökéletesen visszaadja az animét, és tényleg úgy érzi az ember, hogy a sorozat egyik epizódjába csöppent bele. A pörgős, élvezetes és apró, de hasznos elemekkel bővített játékmenet viszont nem tudja elvinni a hátán az egész kalandot. Főleg azért nem, mert ezt a történetet nemcsak a manga és a sorozat, hanem a videojáték előző része is elmesélte nekünk. Az Attack on Titan 2 nagyrészt az első rész (és így a sorozat első évadának) történetét mondja el újra, csak immár sajnos egy minimális személyiséggel sem rendelkező főhős szemszögéből. Annyira újrahasznosított az anyag, hogy rengeteg átvezető animációt egy az egyben átvettek a 2016-os játékból. A teljes kampány túlnyomó részét az első évad történései teszik ki, jóval kevesebb idő jut a második szezon eseményeire.
A kampányon kívül persze ott van még egy másik mód, amely tényleg az "Another Mode" nevet kapta. Itt választhatunk a sorozat híres karakterei közül is (a sztori során oldjuk majd fel őket), akiket irányítva teljesíthetünk küldetéseket, vagy mérhetjük össze tudásunkat az online játékmódban más titánvadászokkal. Ha még nem játszottál az első résszel, az Attack on Titan 2 remek belépő lesz számodra Iszajama Hadzsime világába, ha viszont veterán titángyilkos vagy, készülj fel arra, hogy a mese nagy részét már ismered.
