Betyárosan jó érzés tudni, hogy végre van egy olyan játék, amiben akár tucatszor is újra kell kezdeni a versenyt, ha eredményesen szeretnénk szerepelni, és be kell gyakorolni minden egyes kanyart, féktávot és gyorsító szakaszt. Jól belecsaptunk a közepébe, de a szimulátoros szívű rajongók alighanem a levegőbe lövöldöznek örömükben, amiért a Kunos Simulazioni végre elérhetővé tette véglegesnek nevezhető állapotában is a játékot. Igaz, akik már korábban részt vettek az Assetto Corsa tesztelésében, azoknak nem újdonság, hogy itt bizony nem egy elfuserált próbálkozással állunk szemben.
Játszd újra, Sam!
Aki nem szeretné rögvest valódi ellenfelekkel összemérni tudását, annak kiváló lesz a karriermód, amely első körben egy igazi nőies verdába ülteti az embert, ugyanis amennyiben az early access keretein belül még soha nem volt szerencsénk az olaszok címéhez, úgy a Fiat 500 fogja elvenni játékbéli szüzességünket. Igaz, ebből rögvest az Abarth verzió, és ez a 160 lóerős verda is elég ahhoz, hogy rájöjjünk, nem ezek azok a versenyek, melyekben egymás után húzzuk be a rajt-cél győzelmeket, hiszen elég egy apró hiba, és máris a kavicságyból bámuljuk majd, ahogy a többiek otthagynak minket a szemcsés anyagban fetrengve.
Hamar meg fogjuk tapasztalni, hogy az Esc gomb a legjobb barátunk, hiszen néha már az első kanyar előtt olyan állapotba kerül az autónk, ami esélyt sem ad az eredményes szereplésre, vagy esetleg az utolsó körre elfékezzük a gumikat, és két kanyarral a vége előtt beleszáguldunk a gumifalba, ami kegyelemdöfés járművünknek, ha addig nem tettük volna tönkre a váltót a hibás kuplungkezeléssel. Az ismétlés tehát elengedhetetlen, már csak azért is, mert egyjátékos módban csak az idő, máskor pedig az MI által kergetett autók lesznek az ellenfeleink, és kell néhány restart, hogy tökélyre fejlesszük tudásunkat. Azonban ha kellően eredményesek vagyunk, és a program által előírt mennyiségű arany-, ezüst-, illetve bronzérem áll rendelkezésünkre, akkor máris a következő géposztályban találjuk magunkat, ahol kezdhetjük az egész tanulási folyamatot elölről, miközben folyamatosan haladunk az egyre erősebb és ezzel együtt még precízebb irányítást követelő verdák felé.
Ismételd: ritmus és fizika!
Amennyiben két szóban szeretnénk jellemezni az Assetto Corsát, akkor talán így lehetne a legjobban megfogalmazni, hiszen régen nem volt szerencsénk olyan autós játékhoz, melyben ennyire jelen lenne mindkét tényező. A pályaversenyzés egyik legjobb része, amikor a játékos ráérez az adott aszfaltcsík ütemére, és megérti, hogy az egyenesek és kanyarok nemcsak úgy egymásra vannak dobálva, hanem jól kitalált egységet alkotnak. Ebben a játékban remekül van szimulálva az, ami a valódi versenyeken is döntő fontosságú lehet, miszerint a versenyzőnek folyamatosan a maximumot kell nyújtania, és képesnek kell lennie hosszú körökön keresztül századmásodpercekre azonos időket futni, miközben nem néz el egyetlen féktávot sem, és soha nem vált mellé.
Ugyanakkor érdekes módon a Kunos mesterembereinek sikerült megoldani azt, amit a SimBinnél sokszor nehezményeztünk, hogy ha az autó kiteszi a fenekét, akkor kellően ügyes gépészkedéssel még össze lehet szedni. Ez pedig bármennyire is keresztbe tesz a győzelmi aspirációinknak, nagyon élvezetessé teszi a futamokat, hiszen hamar rájövünk, hogy van esélyünk a javításra, és ha ráérzünk az irányítás esszenciájára, olyan élvezetes autózásban lehet részünk, amilyenben már rég nem volt. Csodás dolog egy BMW M3 E30-cal úgy bevenni egy jobb hajtűkanyart, hogy balra kormányzunk, és nem a féket tapossuk, hanem a gázt, vagy amikor a rosszul megválasztott féktáv miatt beszitál az autó, és vért izzadunk az úton tartásáért, de végül csak összeszedjük, és nem a bukótérben végezzük, hanem csupán az ív rosszabbik részén (de legalább a pályán maradtunk). Akinek van kuplungos és H-váltós kormánya, meg ne próbálja ezek nélkül játszani, mert mérhetetlenül haragosak leszünk reája még akkor is, ha van néhány autó, amiben csak a fülekkel válthatunk; de ez meg már a modern verdák nyavalyája.
Nyissuk fel a géptetőt!
Az Assetto Corsa szép. Hogy szinte klasszikust idézzünk: „nem kicsit, nagyon”. Nem next-gen grafika, nem szorongatja a legújabb Forzát, de aki azt hitte, hogy egy ilyen játéknak rojtosra kellene rugdalnia az új generációs dobozokat, az nagyobbat tévedett, mint ifjabb Zámbó, mikor elhitte, hogy neki tehetségkutatóba kell mennie. Ugyanakkor nagyon a helyén van minden, hiszen csodás a belső nézet, nemcsak olyan elmosott izé, mint amit… na, hagyjuk is. A modellek kívülről is rendben vannak, szép csillogó minden, amikor pedig például a KTM-ben ülünk, jól látni, éppen milyen munkát végez a futómű annak érdekében, hogy a lehető legjobban az úton tudjunk maradni. A grafikához idomul a hang is, és meg merem kockáztatni, hogy ilyen gumicsikorgást még egyetlen játékban sem hallottam, mert szinte a hangszórókon át is érezni, ahogy az égő gumidarabkák leradírozódnak az aszfalton.
Talán fura lehet, hogy nem a motorhangot emeltük ki elsőként, pedig az sem rossz, csak valahogy a gumik teszik fel a habot a tortára (ez aztán a képzavar, csuhajja!). Alapból egyébként talán kevésnek tűnhet a gépjárművek felhozatala és a pályák mennyisége, de ez csak annak tükrében van így, hogy az egyébként a szimulációtól földrésznyi messzeségre járó GRID és NFS részek elhitették velünk, hogy a minőség helyett a mennyiségre van szükségünk. A bütykölés szerelmesei is megtalálják a maguk számítását, több jellemző mentén állítgathatjuk személygépjárművünk tulajdonságait, mígnem végül kialakul a majdnem tökéletes beállítás. Ehhez azonban sok-sok körre van szükség, de nem győzzük ismételni, hogy az Assetto Corsa egy szimulátor, amiben igenis keményen kell tekerni a jó eredményért, már csak azért is, mert a világ különböző részein ücsörgő versenytársaink sem adják olcsón a győzelmet.
Elmebeteg büntetések és folytonos napsütés
Az Assetto Corsa szinte hibátlan, ami pedig van neki, az vagy játéktechnikai marhaság, vagy egyszerűen hiányosság. Talán a legidegesítőbb dolog, amit valaha játékban láttunk, az a pályaelhagyásért járó büntetés, mert azzal még csak-csak tudunk azonosulni, ha levágunk egy kanyart, és ezért megbüntetnek, de amikor elnézzük a tempót, és lecsúszunk az ívről, hogy a kavicságyban pattogva próbáljuk a helyére tenni a verdát, akkor miért büntetnek? Ráadásul miért úgy, ahogy a játékban teszik? Itt ugyanis vagy levisszük a sebességet 50 km/h alá, vagy kivárjuk a súlyos másodperceket, míg nem adhatunk gázt. Hangsúlyozom, akkor is, ha lecsúszunk a pályáról! Hiányoltuk még a napszakokat és az eltérő időjárási körülményeket, de mindezek eltörpülnek amellett, hogy mennyire jó a játék, és mivel igen modbarát a felépítése, rengeteg tartalmat lehet hozzá találni, amivel többé válhat egy sima autózásnál.
