Mint tudjuk, a műalkotás olyan traktor, amely a kijelölt osztályirányban szántja fel a néző pszichikumát - ezt a mondatot nem én írtam, hanem egy tanár, és képtelen vagyok felfogni jelentését. Mégis azt az érzetet kelti, hogy egy műalkotás szól valakinek. Igen ám, de a kedves Aveline kalandjait eredetileg a PlayStation Vita közönségének tervezték, úgyhogy azonnal felmerült a kérdés, hogy ami ott elég volt, megállja-e a helyét a sokkal nagyobb elvárásokkal élő „nagykonzolos” vagy PC-s közönség előtt is? A megfejtés felemás.
Természetesen a játék megkapta a HD toldalékot a címéhez, és igen, valóban feljavították a PS Vita grafikáját, hogy nagyobb monitorokon is megállja a helyét, de mégis, pláne szinte közvetlenül az Assassin's Creed 4 megjelenése után nagyon nagy visszalépést érezhetünk. Főleg az atomerőmű tulajdonosok pisloghatnak, hiszen bő 1 hónapja még az exkluzív, csak Nvidia kártyákon elérhető effektekről szóltak a cikkek Kenway kapitány kalandjai esetén, most pedig 1-2 textúra kivételével az Assassin's Creed sorozat 1-2 epizódjának szintjére estünk vissza. Sőt, pár dologban, például az egyszerre képen lévő NPC-k számának kérdésében, vagy a látótávban még azt sem érjük el. Ettől függetlenül azonban a grafika sok helyen hangulatos, a Louisianai mocsarak nyomasztó, meleg, nyirkos érzését néhol egészen jól vissza tudták adni. És igen, ez egy kézikonzolos játék HD-re felhúzva, így kell hozzáállni.
A sorozat rajongóinak nem hiszem, hogy nagyon be kellene mutatnunk Avelinet, e részünk főhősét, hiszen még azok is jól ismerhetik, akiknek a PS Vita epizód annak idején kimaradt. Szinte lehetetlen bármilyen Ubisoft rendezvényre elmenni anélkül, hogy legalább egy hostess hölgy ne lenne az ő jelmezébe öltözve, de ez azt hiszem érthető. Főhősnőnk kiskorában sajnos elveszíti szüleit, de sok sorstársával szemben tulajdonképpen szerencsés helyre kerül, hiszen pótszülei sem rajonganak éppenséggel a rabszolgaság intézményéért. Ezen kívül egy titokzatos fekete bőrű tanítómestert is kap, és hát általában ilyen életúttal nem unalmasak a hétköznapok. Természetes tehát, hogy ebben a történelmi korban, és helyzetben asszaszin tudását a templomosok mellett főleg a rabszolgaság ellen használja fel, és mivel ez a kettő a történetben „szerencsére” sokszor össze is függ, mindenki örülhet. Kivéve a templomosok, de az nem számít.
A jól ismert játékrendszeri elemek, amiket betéve tud mindenki - mint például a különböző fegyverek használata, blokkolásos harcrendszer, viewpont keresések, ládák, stb. - mellett az egyik fő újdonság Aveline "átöltöző", álcázó képessége. Három megjelenés adott alapvetően, mégpedig a Rabszolga, Úrinő, és az Asszaszin. Mindegyiknek más-más előnyei és hátrányai vannak, hiszen természetesen egy úrinő nem rohangálhat háztetőkön, és nem nagyon verekszik, ellenben elcsábíthatja ellenfeleit.
Ezzel szemben egy rabszolga abban az időben meg nem volt túl feltűnő, dobozokat cipelve bemehetett észrevétlenül helyekre, de cserébe minden fegyverét és védelmét nem vihette magával - pusztán a ruha összetételéből kifolyólag. Az alap orgyilkos pedig ugrik, fut, verekszik, süt, fűt, főz, mint a megboldogult Erzsébet téri neonfelirat, viszont eléggé feltűnő volt abban a korban egy fegyverekkel mászkáló színes bőrű hölgy. Átöltözni csak erre alkalmas kis helyeken tudunk, amiket pénzért vehetünk meg a város különböző pontjain.
Fontos és figyelmes részlet még, hogy a 3 öltözék külön méri a körözési értéket, hiszen logikusan ha a rabszolga szúr le valakit, attól még a másik ruhánkban ne keressenek (GTA megoldás, okos). Aveline, mivel a harmadik rész kistestvéreként jött a napvilágra, már tud fára mászni, mint annak idején először a sorozat történetében indián nagy testvére, viszont ezzel nagyjából véget értek a pozitívumok is. A fő szál rajongóknak szódával elmegy, de mellékszálak tekintetében tényleg nagyjából az első rész szintjére estünk vissza. Persze ne feledjük, hogy annak idején ezt egy PS Vita kézikonzolba kellett belezsúfolniuk, ami lenyűgözőnek hatott, hiszen kezünkben hordozhattunk egy majdnem teljes értékű Assassin's Creedet, de ez a nagyobb gépeken már kevés.
A trend a sorozat fejlődésében pont a másik irány felé ment el, hiszen például a legutóbbi negyedik epizódban már szinte több időt töltünk el mellékküldetésekkel bajlódva, mint a főszállal, és a játékidő lassan a régi nagy RPG-ket karcolgatja. Ehhez képest a Liberationt 8-10 óra alatt is nagyjából kivégezhetjük különösebb hiányérzet nélkül. Nekem legalábbis túl sok kedvem nincsen - HD ide vagy oda - egy fapados játékban ládákat gyűjtögetni még napokig.
A sajtó talán kissé szőrösszívű volt a programmal, hiszen több 50% körüli értékelés is kijött, mi nem leszünk ennyire szigorúak. Ez egy handheld játék, még ha most nagy képernyőn is játszhatjuk, ezért ne várjuk el a fő sorozat szintjét, de abszolút játszható és a rajongóknak az apró információmorzsák miatt érdekes lehet. Ettől persze még kézikonzolos cucc marad, hiába öltöztethető a hősnője, ezt sajnos éppen nem tudja levetkőzni.
