Utólag nehéz másként, mint elpuskázott lehetőségként értékelni, hogy az Age of Empires széria előbb kötött ki a Nintendo és a Sony konzoljain, minthogy Xboxra is ellátogatott volna: a Konami gondozásában 2001-ben PlayStation 2-n debütált Age of Empires II: The Age of Kings az azonos című PC-s változat közvetlen átirataként vált ismertté, a 2006-os Age of Empires: The Age of Kings pedig, amit a Majesco adott ki, körökre osztott spin-off volt a dupla képernyős megoldásáról elhíresült Nintendo DS handheldre. Nem a mostani tehát az első alkalom, hogy valaki megkísérli a kontroller limitációihoz igazítani az eredetileg egérre és billentyűzetre megálmodott irányítást.
Fontos különbség azonban, hogy két évtizeddel ezelőtt a fejlesztők már azt is eredményként könyvelték el, ha sikerült leutánozniuk az egérkurzor viselkedését, és aztán teljes egészében arra fűzték fel a vezérlést. A PS2-es változat esetében ez azzal járt, hogy a kamera mozgatását nem külön analóggal oldották meg, hanem mindig a képernyő széléhez kellett vinni a kurzort. Alternatív megoldásként a minimapre is kattinthattunk, hogy hamarabb reagálni tudjunk egy-egy vészhelyzetre, de ettől még nem lett kevésbé munkaigényes folyamat egy ütőképes sereg felállítása, valamint az ahhoz elengedhetetlen gazdasági feltételek megteremtése. És akkor még ki sem tértünk a képernyőnek legalább a felét kitakaró kezelőfelületre, ami mutatós volt ugyan, ám szükségtelenül sok helyet foglalt el, és a zoomolás teljes hiányával párosulva jelentősen leszűkítette látóterünket.
Időközben azonban ha a kontrollerek funkcionalitása nem is fejlődött észvesztő léptékben (a haptikus visszajelzés csupán az élményt fokozza, irányításban nem hoz újat), a fejlesztők hozzáállása a stratégiai játékok műfajához alapvetően megváltozott. Ezalatt nemcsak azt értem, hogy ma már jóval nagyobb annak a valószínűsége, hogy egy tradicionális RTS, egy körökre osztott 4X-es cím, egy taktikai, tycoon vagy grand strategy játék a PC mellett konzolokra szintén eljusson, hanem azt is, hogy az utóbbi verziók optimalizálásakor jellemzőben figyelembe veszik az adott platform erősségeit és hiányosságait.
Kezemben a világ
Mindazonáltal amikor kiderült, hogy a Microsoft az Xbox-tulajdonosok könyörgésének engedve előző és jelenlegi generációs konzoljaira is elhozza az Age of Empires II: Definitive Editiont (amit később az Age of Empires IV követ majd), még munkálkodott bennem némi félsz. Mert hiába bizonyította már a Halo Wars széria, valamint nem egy más játék az elmúlt években, hogy az RTS-ek és a kontrollerek nem feltétlenül halálos ellenségei egymásnak, azt be kell látni, hogy az Age of Empires mind az építkezés, mind a termelés, mind pedig az egységgyártás és a seregek mozgatása tekintetében jóval összetettebb alkotás az imént említett Halo-mellékszálaknál. Emellett az is óvatosságra adott okot, hogy a mai napig nem létezik a fejlesztők által többé-kevésbé egységesen alkalmazott irányítási séma, aminek folyományaként lényegében mindegyik konzolos stratégiai játék irányítása más logikát követ, ezért újra kell tanulni azt.
Tekintettel arra, hogy a Microsoft elkötelezte magát az egér és a billentyűzet támogatása mellett, voltaképp az egész macera kihagyható, ám aki mégis gamepaddel vágna bele az emberi történelem jókora, mintegy ezer esztendőt felölelő szeletének felfedezésébe, annak kellemes meglepetésben lesz része - a kontrolleres vezérlés egyetlen pillanatra sem áll a játék élvezetének útjába. A fejlesztők ezt úgy oldották meg, hogy egyetlen gombot, egyetlen ravaszt és ütközőt sem hagytak kihasználatlanul, valamint természetesen belevonták a játékba a D-padot is. Kell egy kis idő, amíg hozzászokunk, és már készségszerűen adunk ki parancsot egymásután több épület felhúzására, rendelünk egységeket az általunk létrehozott csoportokhoz, és utasítjuk csapatainkat az épp üdvösnek gondolt alakzat felvételére. Az akklimatizálódás legjobb módja az, ha szépen végigcsináljuk William Walace kampányát a tutorialba ágyazva, amely négy rövidebb misszióból áll csupán, de megtanítja a későbbi sikerhez nélkülözhetetlen alapokat, valamint azokat a gyorsgombokat és kombinációkat, amelyeket használva sokkal egyszerűbben végezhetünk el egyes feladatokat.
Feltétlenül szükséges azonban megjegyezni, hogy az irányítás önmagában, legyen bármennyire intuitív és logikusan felépített, még nem lenne elég a játék felhőtlen élvezetéhez, kényelmi funkciók egész sora hivatott elviselhetőbbé tenni az életünket, élükön a munkások teendőinek automatizálásával. A városközpontban meghatározhatjuk, hogy milyen arányban fókuszáljanak az embereink az erőforrások gyűjtésére, de ha a választható beállítások egyike sem rokonszenves, akkor manuálisan is kijelölhetjük számukra a munkavégzés helyét. Olyan jól bevált ez a módszer, hogy szinte mindig így, a mikromenedzsment terhének jelentős részétől megszabadulva játszottam, és csak akkor avatkoztam közbe, amikor gyorsabb ütemben igényeltem utánpótlást fából, aranyból, kőből vagy élelemből. Az pedig külön tetszett, hogy a D-paddal egy pillanat alatt kiválaszthattam bármelyik jobbágyot ha valahol épp fel akartam húzni egy őrtornyot, aki az építkezés végeztével ment is a dolgára ahelyett, hogy ott téblábolt volna. De igazából még erre sincs szükség, elég csak valahol kijelölni egy építkezés helyét, és már jön is az alkalmi kőműves. Kiválóan megoldották tehát a fejlesztők a legnehezebb feladatot.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
Szolgálatára!
Xbox Series X-en vettem tüzetesen szemügyre az Age of Empires II: Definitive Editiont, ami a 4K felbontásnak hála remekül fest nagyképernyős tévéken, és határozottan az előnyére vált, hogy csak korlátozottan lehet belezoomolni, míg a kamerával kis túlzással egészen addig távolodhatunk, ahol már a madár se jár. A játék simán futott, akár kampányküldetést, akár skirmish módot vagy történelmi ütközetet választottam, akkor sem érzékeltem röcögést vagy akadozást, amikor száznál is több egység csépelte egymást a képernyőn. Azaz technikai szempontból nem is nagyon tudok belekötni, tartalmi oldalról is csupán annyi a kifogásom, hogy a felújított kiadás után debütált DLC-k (Lords of the West, Dawn of the Dukes, Dynasties of India) nem képezik a csomag részét, hanem külön kell megvásárolnunk azokat. Ám tekintve, hogy az Age of Empires II: Definitive Editiont mindössze 6900 forintért méri a Microsoft, és ezért az összegért megkapjuk a PC-s (Windows Store) változatot is, illetve elérhető a Game Passben, ez már tényleg csak szőrszálhasogatás részemről.
Akárcsak az, hogy hiába szólalnak meg anyanyelvünkön az egyik kampányban, valamint a Honfoglalást leegyszerűsített formában tálaló történelmi ütközetben a magyar egységek, továbbá hiába örvend idehaza máig nagy népszerűségnek az Age of Empires sorozat, a magyar nyelv nem szerepel a támogatottak listáján. Azonban aki ezeken az apró hiányosságokon képes túltenni magát bő kétszáz órányi egyedül és társaságban (kooperatív kampány!) is élvezhető tartalomra készülhet, aminél jobb edzést nehéz elképzelni a legnagyobb kihívást jelentő online megmérettetésekre.
