Idén májusban már írtunk egy előzetest The Dark Pictures Anthology: House of Ashesről, akkor azonban még csak egy videós prezentációt lehetett megnézni a játékból. Az október végi megjelenés közeledtével a Bandai Namco Entertainment és a Supermassive Games úgy érezték, ideje egy kipróbálható demót is az újságírók rendelkezésére bocsátani, így végre nagyjából egy órán keresztül ízlelgethettük az iraki háború kezdeti időszakában, 2003-ban játszódó horrorkalandot.
Az imént linkelt cikkben részletesen bemutattuk az alaphelyzetet, ezért most tényleg csak a sarkalatos pontokat szeretném feleleveníteni: az amerikai katonák állítólagos tömegpusztító fegyverek után kutatnak Irakban, és épp összecsapnak a helyi erőkkel, amikor megnyílik alattuk a föld. Lezuhannak, majd Narám-Szín elfeledett akkád templomában találják magukat, ahol seregnyi denevérforma szörnyeteg vár rájuk. Öt főhősünk közül négyen amerikaiak, az ötödik főszereplő azonban egy iraki tiszt - ez értelemszerűen érdekes szituációkat vetít előre, hiszen össze kell fogniuk az ellenségeknek.
Tiszta marad az alsó
A demó a The Dark Pictures: House of Ashes legelejét mutatja be, közvetlenül a földrengés és a zuhanás után vehetjük át az irányítást az öt karakter felett hosszabb-rövidebb időre. A rendelkezésünkre álló röpke egy óra alatt (nem időkorlátról beszélünk, hanem nagyjából ennyi időbe tellett végigjátszani a demót úgy, hogy az ember minden zugba bekukucskált) persze nem szereztünk még olyan tapasztalatokat, melyekből messzemenő következtetéseket lehetne levonni, de azért pár dolog már így is látszik a House of Ashes kapcsán.
A játék egészen egyszerűen nem félelmetes. Nagyon hamar megmutatják nekünk a szörnyeket, a korábbi két epizódban tapasztalható, pszichológiai horrorokra jellemző hatás pedig egyáltalán nem érződik. Ez nem feltétlenül tragédia, így is lehet izgalmas narratívát és élvezetes játékot építeni, csak jó előre tisztában lenni azzal, hogy akik jumpscare-ekre számítanak, csalódni fognak - egyúttal akik rühellik ezt a megoldást, örülhetnek. PC-n is érezhető volt, hogy rendesen csiszoltak a grafikán, messze ez a legszebb The Dark Pictures játék úgy is, hogy az esetek túlnyomó többségében elég keveset látunk a környezetünkből. Alig férkőzik be itt-ott némi napfény a földalatti templomba, szerencsére azonban karaktereink mind fel vannak szerelve különböző zseblámpákkal, ezeket pedig bármikor, egyetlen gomb lenyomásával ki- és bekapcsolhatjuk. Szükségünk is lesz rájuk, mert a sorozat védjegyének számító, esetleges jövőbeli halálunkat látomásként előrevetítő képeket (ezúttal ősi kőtáblákat) csak így találhatjuk meg. Ha be akarjuk zsebelni ezeket, akkor érdemes letérni a fő csapásvonalakról és keresgélni a legsötétebb zugokban is.
Ördögűző újratöltve
Aki látta Az ördögűző filmek valamelyikét, annak ismerősek lesz a játék főgonosza, avagy főgonoszai. Az ördögűzőben ugyanis egy Pazuzu nevű démon testesíti meg a gonoszt, a House of Ashesben pedig egy Pazuzu szobrot találnak hőseink, a rájuk vadászó szárnyas szörnyetegek pedig úgyszintén az ókori Közel-Kelet egyik legriasztóbb küllemű démonára hasonlítanak. Kíváncsian várjuk, hogy a The Dark Pictures Anthology ezúttal tényleg meglépi a valós természetfeletti szerepeltetését, vagy a játék végén most is egyetlen tollvonással, némileg csalódást keltő módon oldják fel az aktuális paradoxont. Ezt a Man of Medan esetében a nulladik perctől sejteni lehetett, a Little Hope-nál pedig pont a rendes felvezetés hiányzott. Bízzunk benne, hogy ezúttal ügyesebbek lesznek az írók.
Az említett grafikai tuning mellet fontos újítás a változtatható nehézségi fokozat (ebből három van), valamint a rögzített kameranézet mellőzése. Most már végre szabadon mozoghatunk, nem keseríti meg az életünket egy-egy esetlen fix kamerapont. Persze a nehézség nemcsak a quick time eventekből fakad (ezek engedékenységét szabályozza a nehézségi fokozat), hanem a párbeszédekből is. Nagyon oda kell figyelni, hogy kinek mit mondunk, a korábbi részekhez hasonlóan most is folyamatosan változik a főszereplők viszonya a diskurzusok alapján, és egyáltalán nem vezet jóra, ha összebalhéznak hőseink.
Dráma a föld alatt
Ha pedig már a főszereplőkről esett szó, akkor érdemes megemlíteni, hogy érdekesnek tűnő gárda jött össze. Közülük a legtöbb potenciál Rachel King és Eric King párosában rejlik. A CIA ügynök Rachel és a légierőnél szolgáló Eric ugyanis házastársak, de már elhidegültek egymástól, évek óta nem találkoztak. Most azonban együtt rekedtek az ősi és baljós földalatti templomban. Rajtunk múlik, hogyan szövögetjük kettejük között a szálakat. Ugyancsak kíváncsian várjuk, hogyan illeszkedik a képbe Salim Othman iraki katonatiszt, aki kénytelen lesz valamilyen formában kooperálni az amerikai katonákkal - ennek mikéntjét egyelőre nem tárta fel a demó. Végezetül itt van még nekünk két tengerészgyalogos, Jason Kolchek és Nick Kay, akik a demó egy órája alapján nem tűnnek emlékezetes figuráknak, de persze simán lehet, hogy később ez változik. A csapat mindenesetre első blikkre érdekesebb mixnek tűnik, mint a korább két rész szereplőgárdája.
Amennyiben a The Dark Pictures: House of Ashes végül tényleg annyira jó lesz, mint amilyennek tűnik, akkor az a jól megírt karakterek miatt várható. Ebben a műfajban pedig ez komoly fegyverténynek mondható. A választható nehézségi fok sokak életét megkönnyítheti, az alaphelyzet izgalmas, Az ördögűző vonal érdekes adalékul szolgálhat, a szereplők ígéretesek, a fix kameranézet kukázása pedig remek döntés volt. A parafaktor hiánya mellett még talán az fura kissé, hogy a korábbiaknál jóval több a filmszerű betét, és kevesebb a szabad mozgástér, de ezek az arányok is csak a játék egészét vizsgálva lesznek mérvadók.
