Ahogy sokan másoknak, úgy nekem is meghatározó élményt nyújtottak anno a '90-es évek nagy FPS-játékai. Tudom, klisésnek tűnhet, de a Doom II főhősének látványosan változó állapotú portréját, illetve a Heretic: Shadow of the Serpent Riders fegyvereit és rémisztő hangjait sosem leszek képes kiverni a fejemből.
Ezért is lehet az, hogy az egyre élethűbb grafikájú kalandok után is értékelni tudunk egy-egy pixeles, retró stílusú alkotást.
Pixeles pokoltúra
Közel sem új jelenség a retró shooterek és más, szándékosan régimódinak tervezett alkotások felfutása, de szerencsére a Dread Templar még viszonylag időben csatlakozott a bulihoz. A T19 Games jelenleg korai hozzáférésen keresztül elérhető lövöldéje egyszerre idézi meg az évtizedekkel ezelőtt divatos FPS-ek hangulatát és igényli a modern társaikhoz szükséges célzási képességeket.
A játékban egy bizonyos Dread Templar felett vesszük át az irányítást, aki a jelek szerint nem azért utazott el a pokolba, hogy klímát szereljen fel az ott lakó csúfságoknak. Hősünket a bosszú hajtja, de néhány percnyi csetepaté után valószínűleg már nem a sztorival leszünk elfoglalva, hanem inkább azzal, hogy maradjon még lőszerünk a következő összecsapásra is.
Nem éppen realisztikus, de nagyon is nosztalgikus, hogy a játék főszereplője nagyjából úgy suhan végig a pályákon, mint ahogy tehettük azt a korábban említett két '90-es évekbeli FPS-ben. Ugyanakkor a célzás már inkább közelebb áll a szintén legendás Quake-hez, így kelleni fog némi ügyesség is a sikerélményhez. Az irányítás elsajátítása nem atomfizika, de azért a miheztartás végett érdemes letudni a tutorialt, mielőtt nekiveselkednénk a valódi kalandoknak.
Nyilván van shotgun is
Bosszúálló hősünk fegyverarzenálja elég változatos, így például pisztolyokkal, shotgunnal és géppuskákkal indulhat csatába. Még két katanának is jutott hely nála, amelyek közelharcban hasznosak, de akár össze is illeszthetjük őket, és az így kapott szerkezetet aztán belehajíthatjuk valamelyik szerencsétlenbe. Eszközeinket és karakterünket fejleszthetjük, habár úgy érzem, szükségtelenül túlbonyolították azzal, hogy a konkrét fejlesztés használata előtt fel kell oldanunk annak egy "férőhelyet". Külön kiemelendő még az idő lelassítására szolgáló bullet time funkció, ami már a 2001-es Max Payne-ben is nagyon szórakoztató volt, és ez itt sincs másképp.
Picit érdemes még kitérni a játék körítésére is, ami már most, az early access verzióban is telitalálat. A modernebb effektusokkal feldobott, de még így is retró hatású látványvilág már önmagában képes megszólítani egy adott játékosréteget. A pokol lényeinek mészárlása közben pedig gyakran zúzós metál szól a háttérben, vagyis fejlesztők tudják, mire vágyik a klasszikus lövöldözős élményt kereső játékos.
A játék még egyáltalán nem mondható késznek, de a fejlesztői roadmap elég konkrét terveket vetít előre, magyarán sok újdonságra számíthatunk az elkövetkezendő hónapokban. Persze a nosztalgikus élményre, ám egyben új kalandokra vágyók már most is fontolóra vehetik, hogy befizessenek a kalandra.
Jelen állás szerint a Dread Templar csak 2022 őszén jelenik meg teljes pompájában. Ez egyrészt jó hír, mert bőven van idejük a fejlesztőknek bővítgetni, csiszolgatni az alkotásukat, másrészt pedig rossz, mivel sokat kell még várni a végleges produktumra, és emiatt megvan rá az esély, hogy radar alatt marad a cucc. Kár volna érte.
