Ami viszont nem mondható el a forgatókönyvíró Max Landisről. John Landis (Blues Brothers, Oscar) kicsi fia ugyanis oda van a színes kis füzetekért, ez a film minden kockáján érződik. Persze szuperképességű emberekről van szó, de nem beszélhetünk (egyértelműen) szuperhős moziról. Elvégre a képregény adaptációkból már jól tudjuk, hogy mi történik akkor, ha valaki emberfeletti képességekre tesz szert: egy kellően gagyi/cool szerkóban védelmezi a világot vagy keseríti meg az emberek életét.
Azonban lássuk be, hogy ha akármelyikünkkel valami hasonló történne, nem az lenne az első dolgunk, hogy stoppolunk magunknak egy testhez feszülő színes rucit (bocs, Peter Parker), és háztetőkön strázsálnánk az éjszakában (bocs, Bruce Wayne), hanem felelőtlenül kihasználnánk minden előnyét.
Pont így cselekszik a három gimis srác, Andrew, Matt és Steve is. Egy szokásos buli helyszínétől nem messze, egy barlangban találnak egy rejtélyes sziklát, melynek következtében mindegyikük szuperképességek birtokába kerül. Képesek lesznek tárgyakat mozgatni a gondolataikkal, erőteret létrehozni, sőt akár még repülni is. Azonban a felelőtlen trió erő használata egyre inkább szétzilálja a kényszerű szövetséget, melyben a magának való Andrew instabil személyisége is közrejátszik.
