Mi a helyzet a Metal Gear Soliddal és a bikinikkel?
Azzal valószínűleg kevesen vitatkoznak, hogy Hideo Kojima zseniális élményeket tud előreántani a kalapból, ami elsősorban a játékmenetre igaz. Ha az elvakult filmrajongóból játékfejlesztővé avanzsált rendező történetmeséléséről van szó, már sokkal inkább megoszlanak a vélemények, így a Metal Gear Solid sorozatban is akadtak pillanatok, amikre szerintem senki nem tekint vissza jó emlékként. A dolgok jelen állása szerint utolsó Kojima-féle MGS-játék, a Phantom Pain körül például kifejezetten komikus diskurzust indított útra Quiet karaktere.
A látványosan alulöltözött mesterlövész kapcsán még a játék rendezője is kínos helyzetbe hozta magát, amikor úgy nyilatkozott, hogy "szégyellni fogják magukat" a karakter kinézetét bíráló játékosok, ha megtudják, miért is aggatott rá ilyen kevés ruhát Kojima. Nos, az, hogy a készítők szerint Quiet a bőrén keresztül lélegzik, inkább nekik tette még cinkesebbé a helyzetet, de a Stefanie Joostenről mintázott karakter a játékban is produkált egy nagyon kínos jelenetet, nem csak azon kívül, amikor egy hosszú cutscene-ben "táncol" az esőben.
Tovább rontja a helyzetet (vagy javítja a sztorit, igazából nézőpont kérdése), hogy nem ez az első hasonló jelenet a szériában. A Metal Gear Solid 3-ban látott Eva is hasonló divatbeli ízléssel bír, mint Quiet, és ő is kapott egy hasonlóan fura átvezetőt. Ebben Snake testéből egy rejtett jeladót távolít el, miközben kettejük szándékosan kétértelmű beszélgetését pankrátorok küzdelmére emlékeztető képsorok kötik össze, mikor csak árnyékként látjuk a két szuperkatonát.
A Kingdom Hearts fejezet, ami senkinek nem rabolta el a szívét
Be kell látnunk, hogy a Kingdom Hearts sorozat alapötlete, miszerint a Disney rajzfilmfigurái és a Square Enix különböző játékai (főleg a Final Fantasy) karakterei egy világban kalandoznak együtt, már önmagában is bizarr. Ennek ellenére sikerült megtalálnia a rajongótábort, akiknek bejön Tetsuya Nomura őrült szériája, egy fejezet viszont még őket is az őrületbe kergette, annyira fura lett, még a sorozat többi mozzanatához képest is. Ugyan a Kingdom Hearts II játékmenete túlnyomó részben a sorozatra leginkább jellemző hack-and-slash akcióból áll, volt egy Disney-világ, ami arra késztette az alkotókat, hogy valami nagyon mással próbálkozzanak. Kár, hogy a végeredmény láttán legszívesebben kihagyná az egész fejezetet, aki csak teheti.
A Square-nél ugyanis azt találták ki, hogy A kis hableány világát akkor dolgoznák fel a legjobban, ha egy musical-betétet is betennének, ahol a karakterek táncolnak és énekelnek, miközben a játékos egy viszonylag egyszerű ritmusjátékban bizonyítja, hogy bizony ő is átadta magát a zenének, ahogy azt Ariel és Sebastian javasolja.
A játékosok szerencséjére ezt a fejezetet egyáltalán nem kötelező teljesíteni, így akinek nem annyira kenyere a katasztrófaturizmus, az kihagyhatja a zenés gombnyomkodást.
Mega Man megmutatja, milyen nehéz japánról fordítani
Ma már talán jobban megértjük, mennyire bonyolult lehet egy eredetileg japánul megírt történet számára nyugati szinkront készíteni, ezért talán egy fokkal elnézőbbek vagyunk azokkal, akik évtizedekkel ezelőtt igyekeztek megbirkózni ezzel a nem túl egyszerű feladattal. Ezzel együtt a Mega Man X 4 egyik átvezetője - amik a játékkal ellentétben kézzel rajzolt betétek voltak - az egyik klasszikus vicces és egyben kínos pillanatot szolgáltatja, ami a mai napig egyenlő mértékben vált ki jókedvet és szenvedést a nézőiből.
Az egyik küldetés során a két választható főszereplő, Zero szerelme, Iris is a kereszttűzbe kerül, a missziót követő átvezetőben pedig meg is hal. Ennek megfelelően az alkotók nyilván szomorúnak próbálták beállítani ezt a jelenetet, aminek a végén Zero kétségbeesését is látjuk. Ez a záró mozzanat az, ami az egészen eddig középszerű átvezetőt átbillenti a komikusan rossz mezsgyéjére, elsősorban az angol szinkronnak köszönhetően.
Ezért vajon mennyi pénzt kapott a Final Fantasy csapata?
Az interneten szinte folyamatosan bombáznak minket a különböző cégek, márkák, szolgáltatók és politikusok a hirdetéseikkel, a figyelmünket követelve, ezért is tud különösen zavaró lenni, ha a legtöbb esetben reklámmentes övezetnek számító játékokban is ilyen jellegű tartalmak várnak. Akadnak kivételek, egy sportjáték például sokkal kevésbé tűnnek hitelesnek, ha mondjuk az Adidas helyett egy kitalált sportszergyártó reklámja tűnne fel a pálya mellett. De amit a Final Fantasy XV-ben látunk, az elképesztő kicsavarása annak, amire egy RPG-ben normál esetben számíthatunk.
A Square ugyanis úgy döntött, hogy Eos világában elfér egy kis hirdetés a Cup Noodles-nek, és nem fogja teljesen kizökkenteni a játékosokat, hogy Noctis és csapata hősies küldetését félbeszakítja egy blokk, amiben instant levest reklámoz nekik a játék. Azt a megoldást még egészen kreatívnak is gondolhatnánk, hogy ebből egy küldetést készítettek, ahol a csapat a tökéletes leves összetevőire vadászik, a hozzá kapcsolódó párbeszédek viszont már kiakasztják a ciki-mérőt. A főhősök közül Gladius a quest idejére igazi Cup Noodles-ügynökké változik és úgy magyarázza Noctisnak, milyen tökéletes összetevőkből készül a poharas leves, mintha épp két sorozatrész között szólna egy reklám a tévében. Szerencsére, ha ezzel végeztél, van több tucat órányi másik küldetés a játékban, ami nem akar neked eladni valamit.
Sonic mélypontja maximálisan kínos volt
Egy ideje gyakorlatilag lutrinak számít, hogy egy új Sonic-játék milyen minőségi színvonalat fog elérni. A Sega 2006-ban érezhette, hogy egyetlen számát sem húzták ki, ugyanis a sorozat rebootjának szánt Sonic The Hedgehog hatalmas bukásnak és a sorozat talán legrosszabb részének számított. De ezt nem csak a játékmenettel, hanem egy olyan történetszállal is kiérdemelték, ami valószínűleg mindenkit feszélyezett, aki játszott a platformerrel.
Hiába tudtuk ugyanis már évek óta, hogy a mára filmsztárrá avanzsált Sonic párja Amy Rose, ezt a Sonic Teamnél úgy döntöttek, hogy egy tollvonással áthúzzák. Más kérdés, hogy Yuji Naka kezéből már akkor ki kellett volna venni ezt a képletes tollat, amikor úgy döntött, hogy a Sonic-kal olyan szuperhősös filmek nyomdokába kell lépniük, mint a Batman: Kezdődik! vagy a Pókember 2. De ezt nem tették meg a japán kiadónál, így kaptunk egy olyan sztorit, amiben Sonic szerelmeként nem a szintén sündisznónak kinéző Amy Rose, hanem egy emberi hercegnő, Elise tűnt fel. Ez a döntés elképesztően bizarr átvezetőket eredményezett, a játék érzelmi csúcspontján pedig egy szó szerinti energiahullámot is útnak indított, amikor Elise megcsókolta a halott Sonicot. Így a Segával együtt mi örülnénk a legjobban, ha valahogy ki lehetne törölni mindannyiunk emlékezetéből ezt az epizódot.
A lista persze szubjektív, így most ti jöttök: mondjátok el kommentben, mi az a játéktörténeti pillanat, amelyet szívesen kitörölnétek az emlékeitekből.
