Noha Switch-emulátor még nem létezik, szerencsére a technológia már ott tart, hogy a 1-2-Switch legtöbb minijátékát le tudjuk modellezni. Például: tedd le a telefonodat az asztalra, majd amikor csörög, kapd fel, és mondd bele szépen, hogy helló! Nem vicc, ez az első feladat a Nintendo új konzoljának, pontosabban Joy-Con kontrollereinek extra funkcióit demonstrálni hivatott 1-2-Switchben: minél gyorsabban felkapni a telefont és beleszólni, és nem felvenni, ha csörgés helyett SMS-hangot ad ki. Mindezt egy másik játékos ellen, időre. Válaszolni egy telefonhívásra… A 1-2-Switch tehát nem egy hagyományos minijáték-gyűjtemény. Jóval kevésbé videojáték, mintsem egy itt-ott digitális technológiát használó, de amúgy hagyományos játék. Olyannyira, hogy a játékidő nagy részében képernyőre nincs is szükség: vagy egymást kell nézni, vagy saját mozgásunkra kell koncentrálni. A legtöbb minijáték - kettőt kivéve - kizárólag két játékossal, két Joy-Con kontrollerrel működik, és időre vagy pontra megy.
Technikailag tényleg jól működik a program, sőt, itt jön át igazán, hogy a HD Rumble, azaz a kontrollerrezgetés új szintje nem marketingvakítás, hanem tényleg létező funkció. "Normális" játék persze nem használja, de a 1-2-Switch Ball Counting minijátéka tényleg fizikailag szimulálja, hogy milyen érzés egy olyan dobozt tartani-forgatni a kezünkben, amelyben pár üveggolyó lapul. Az egy másik kérdés, hogy erre mi szükség volt, mindenesetre az illúzió tökéletes.
Funkcióval, céltalanul
Akad néhány olyan feladat, amelyekről üvölt, hogy kétségbeesésében ("nyolc minijáték nem elég, muszáj többet kitalálnunk") szülte meg őket valaki. Egy alkalommal például gorillaként kell mellkasunkat csépelni, először a ritmusra, majd a gyorsaságra koncentrálva. Ha csak parányit is introvertált az ember, társaságban erre már alapból nem vágyik, amúgy meg pontosan ugyanígy működik Switch és Joy-Con nélkül. Ha lerakod az újságot, te is letesztelheted most azonnal.
Van néhány meghökkentően abszurd feladat is; a Baby kódnevűben például magát a Switch gépet kell kisbabaként elringatnunk a kezünkben, majd a lehető legóvatosabban letenni egy polcra, miközben minden hibát valódi, fülsértő, friss szülőkben PTSD-vel járó tüneteket okozó bébivonyítás jelez. De a sok GIF-en és videón látott tehénfejés is ilyen; mindenki, akár aktív résztvevő, akár drukker, zavartan röhögcsél. Oké, rengeteg ital hatása alatt már őszinte az öröm, de hát láttam én már részeg embert, aki egy rozsdás kilincsen is órákat kacagott, szóval ez azért nem akkora eredmény.
Lehet belőle tanulni is
Néhány tényleg jól működő minijáték is van, amelyet egy komplexebb programban szívesen fogadnék. Egy ízben a kontrollerek mikrorezgéseit figyelve kell bemutatnunk egy klasszikus széftörést; ennek egy Falloutban remek helye lenne. Vagy ott van az a feladat, amelyben a játékbeli objektumot hosszú lánc tekeri körbe, és ezt a Joy-Con forgatásával kell leválasztanunk róla. Volt már hasonló próbálkozás mobilon, de az, hogy tényleg forgatnunk kell egy kézzel fogható tárgyat, sokkal élvezetesebbé teszi a feladatot. Nem mondom, hogy órákig játszanék vele, sem azt, hogy ezért megéri Switchet vagy akár csak 1-2-Switchet venni, de legalább nem léptem ki azonnal.
Néhány, rövid ideig közepesen szórakoztató minijáték kevés ahhoz, hogy ajánlani tudjam az 50 euróért vesztegetett játékot. Mert hiába jó techdemónak a 1-2-Switch, játéknak ebben a formájában édeskevés - arról nem is beszélve, hogy a hasonló feladatokat betöltő, csak tényleg élvezetes Wii Sports ingyen járt a gép mellé.
