Évértékelő sorozatunkban másodikként fogadjátok szeretettel Szadát, aki valamilyen rejtélyes oknál fogva simán átcsusszant a minőségellenőrző részlegen és azóta is ontja magából a cikkeket és ajánlókat.
- Mi volt a legnagyobb 2012-es csalódásod?
Az első, legnagyobb csalódást keltő helyre talán a Resident Evil: Operation Raccoon City került, köszönhetően az elavult grafikának, az arcpirítóan rövid kampánynak, a temérdek mennyiségű bugnak és annak, hogy ez számomra az első olyan Resident Evil cím, amit pillanatok alatt elfelejtettem és a széria egyfajta zabigyerekének számít szégyenének teljes tudatában.
- Mi volt a legjobb 2012-es élményed?
Szinte bármelyik szerkesztőségi pillanatot fel tudnám hozni példaként a 2012-es legjobb élményeknél, olyan pillanatok ezek, melyekre visszagondolva az ember fiának mosolyra húzódik a szája és örömmel konstatálja, hogy bizony tartozik valahova, egy pompás, kicsit bomlott elméjű, de mindenképpen utánozhatatlan közösséghez. Példának okáért a kontextusból kiragadva más számára egyszerű közhelyként hathatna Mazur apánk széles mosollyal, hamiskás, megrovó hangsúllyal hozzám intézett szavai a mosdóban, miszerint „a WC-be jártok dohányozni büdös kölkök”, de én felfedeztem benne a bölcsességet, a világ kegyetlenségére felhívó intő szavakat és bár nem dohányzom, ennek hatására még egy papír zsebkendőre sem voltam hajlandó rágyújtani.
- Mi volt a legrosszabb (legkellemetlenebb) GSO-s élményed?
Erősen kell gondolkodnom azon, hogy egyáltalán volt-e ilyen, talán azt tudnám hosszas tanakodás után felhozni, mikor egyetlen ártalmatlan elgépelés miatt (egy Guild Wars 2 cikk volt azt hiszem) igazi össztűz fogadott a kommenteket olvasgatva. A meglepődésen kívül persze komolyabb traumát nem okozott, az már azonban kicsit jobban fájt, hogy nem tudtam részt venni az idei, kollégáimnak hatalmas élményeket okozó GameStar táborban, amire oly szívélyesen hívtak, no de majd jövőre!
- Mi volt a legjobb GSO-s élményed?
Hatalmas megtiszteltetésnek tartottam és rendkívül örültem annak, hogy én lettem a web4 – még ha csak átmeneti is – „közösségi menedzsere”, rengeteg olvasó keresett meg bújával, bajával én pedig igyekeztem Eskin szelleméhez méltón segíteni, de legjobban az esett jól, hogy a GameStar olvasóbázisának nagy része szeretettel és örömmel fogadott hírezői posztom betöltésekor, ez megalapozta az egész évemet, köszönöm hát nektek teljes szívből!
- Melyik szerinted az év legrosszabb játéka?
Az idei legnagyobb csalódásom a Resident Evil: Operation Raccoon City, de a legrosszabb címért leginkább a The War Z szállhatna ringbe, mert aljas módon el szerette volna hitetni velem, hogy több, mint ami valójában és én csúfos módon be is dőltem a zombiknak köszönhetően. Nem lett volna a koncepcióval tulajdonképpen semmi különösebb baj, ha nem úgy tálalják Steamen, mint teljes játékot, illetve ha picit erősebben fogalmazva nem nézik pali madárnak a nagyérdeműt. Az sem segített túlzottan a pozitív élmények szerzésében, hogy háromnegyed órányi játékot követően folyamatos futás és sétálás után egyetlen zombi öl meg pillanatok alatt, majd azon a ponton, ahol szitkozódva újjáéledünk, rögtön leszed minket egy rivális játékos…
- Melyik az év legjobb játéka?
Az év legjobb játékának kérdése az, ami miatt hatalmas belső harcokat vívtam magammal, mivel 2012 megmásíthatatlanul ontotta magából a jobbnál-jobb címeket és olyan sok éve várt legendák foglalták el megérdemelt helyüket a szívemben, mint a Diablo III, az Assassin’s Creed III, az XCOM: Enemy Unknown vagy éppen a Hitman: Absolution, de számomra mégis az Arkane Studios tolmácsolásában elénk tárt Dishonored jelentette szórakozásom legfőbb tárgyát. Corvo öngyilkos, mégis szükséges küldetése hosszú-hosszú időn át a monitorhoz szegezte figyelmemet, éppen ezért felelősségem teljes tudatában bátran állíthatom, hogy idén a dobogó legfelső fokán a lopakodós stílus jelenlegi királya áll és valószínűleg jó ideig nem talál méltó kihívót majd. Óvakodjatok a könnyezőktől!
- Ha van, akkor ki/kik a kedvenc kommentelői(d) a GSO-n?
Nem szokásom konkrét egyéneket kiemelni a tömegből, de ez esetben nem zárhatom méltón az évet anélkül, hogy megemlítsem Guts1983 nickre hallgató kommentelőnket, akinél nagyobb szívű, odaadóbb és nyíltabb személlyel ritkán találkoztam. Mindenkihez van egy jó szava, hozzászólásai egytől-egyig értékesek, építő jellegűek és valószínűleg többször hangzik el szájából a köszönöm szó, mint bármi más. Természetesen dicséret illeti a már kialakult közösséget is, imádom olvasni a hírekhez fűzött kommentárokat és néhány direkt belekötésnek szánt megnyilvánulást leszámítva nagyra értékelem, ha rávilágítanak hiányosságaimra, esetlegesen az adott téma részleteire, hiszen éppen ezért fontos a komment lehetősége, a kulturált keretek között lezajlott eszmecserék miatt.
- Mit vársz 2013-tól?
2013 várhatóan tovább emeli a tétet, hiszen jelen pillanatban is olyan címekre számíthatunk (Metro: Last Light, Bioshock Infinite, Tomb Raider, StarCraft: Heart of the Swarm, South Park: The Stick of Truth, Remember Me, Dead Island: Riptide és még sokan mások), hogy kis túlzással akkor sem lenne elég időnk mindet teljes értékűen kipróbálni, ha egy év 365 nap helyett a duplájáig tartana. Akad azonban egy olyan cím a megjelenések tengerében, ami miatt különösen gyorsan kezd verni a szívem, ha meghallom, az pedig nem más, mint a Divinity: Original Sin RPG, amellyel a méltán népszerű Larian Studios visszatér a gyökerekhez, általa ismét a Diablonál kicsit szerepjátékosabb, a Baldur’s Gate-nél kicsit akciódúsabb elegyet kaphatunk. Irgalmatlan irammal és gigászi bejelentésekkel kecsegtet a június 10 és 13 között megrendezésre kerülő E3 rendezvény is, amelyet Szauron figyelő szemeként vizslat majd egyszerre a világ összes médiája, köszönhetően annak, hogy nagy valószínűség szerint lehull a lepel a legtöbb következő generációs konzolról, mi pedig valószínűleg első kézből értesítünk titeket eme világmegváltó történésekről. Gyermeki lelkesedéssel várok továbbá minden egyes GameStar magazint, a személyes mentoromnak számító Chavalier bölcsességeit, Szonja egysoros csipkelődéseit, HP szűnni nem akaró zombi mániáját és végül, de nem utolsó sorban a júniusban esedékes esküvőmet, amely nem tartozik szorosan a játékos tárgyhoz, mégis 2013 legmeghatározóbb élménye lesz, ebben nem kételkedem.
