Felsorolni is nehéz lenne, hogy az utóbbi években hány MOBA (Multiplayer Online Battle Arena) játék próbálta meg örökre befészkelni magát az erre a játékstílusra fogékony játékosok merevlemezére. Ezért is volt nagyon furcsa, hogy a Blizzard szinte utolsóként lépett be erre a túlzsúfolt játszótérre. Aki azonban ismeri játékaikat, egy percig sem fog csodálkozni. Köztudott, hogy előszeretettel vesznek át ötleteket más fejlesztőktől, majd azokat a tökéletességig polírozzák, és a végén kihoznak egy elképesztően sikeres játékot, melynek alapötlete egészen másnak a fejéből pattant ki.
Egy MOBA-szűz vallomása
Vessetek a mókusok elé, de be kell vallanom, hogy egészen idáig még egyetlen MOBA-meccset sem tudtam végigjátszani. Valahogy egyáltalán nem fogott meg ez a stílus, csodálkozva figyeltem, hogy a LOL és a DOTA micsoda tömegeket képes meghódítani. A Heroes of the Storm bejelentésének pillanatában viszont elhatároztam, hogy ha az ég a földdel összeér, akkor is ráveszem magam néhány meccsre. Hiába, ennyit tesz az, hogy már vagy húsz éve játszom a Blizzard játékaival. A Blizzard-karakterek régi ismerőseim, és alig várom, hogy kiderüljön, mit ér Kerrigan démoni ereje Arthas mágiájával szemben.
A korai alfa
A Blizzard jóvoltából lehetőségünk nyílt egy korai alfa verziót kipróbálni. Esetükben megszokhattuk, hogy még a kezdeti szakaszban lévő fejlesztések is teljesen korrektül futnak, tapasztalatlan szemlélő még csak véletlenül sem fedez fel benne hibát. A HotS is ilyen, korrekt méretével, rajzfilmszerű grafikájával és nagyszerű játszhatóságával egyből sikert aratott nálam, bár gyanítom, hogy amit megmutattak, az csak a jéghegy csúcsa. A tesztelt verzióban 25 hős kapott helyet, de komoly összegben le merném fogadni, hogy rendszeres időközönként új tagokkal bővül a díszes kompánia.
Erről a Warcraft, a Diablo és a Starcraft univerzumok elképesztően színes és részletes történelme gondoskodik, ezekben ugyanis minden egyes karakter háttértörténete olvasmányos kisregény a jobbik fajtából. Az alfa első néhány napjában még árak is szerepeltek a karakterek mellett, 4 és 9 dollár között kellett fizetnünk az oly nagyon vágyott hősökért. Mivel azonban alapvetően ingyenes játékról van szó, a játékban összegyűjtött aranyakból is megvehetjük őket, illetve a kozmetikai kiegészítőket. Az alfából egyelőre úgy tűnik, hogy a Blizzard igencsak szűkmarkúan méri az aranyat, vagyis aki gyors előrelépésre és menő karakterekre vágyik, annak bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia.
Easy to learn, but…
Minden Blizzard játék azonos filozófia mentén épül fel. Könnyű megtanulni, de keményen meg kell küzdeni azért, hogy valaki igazán jó legyen benne. Legyen az World of Warcraft vagy HearthStone, a fenti állítás igaz minden játékukra. A HotS annyira egyszerű, hogy már hároméves kortól bárki képes egy menetet lejátszani. Jól lejátszani viszont csak az tudja, aki hosszú heteket vagy hónapokat öl a játék zseniális taktikáinak kiismerésébe.
Adva van két város, ahol bizonyos időközönként katonák jelennek meg, akik ész nélkül elindulnak a másik bázis irányába, hogy ott jól legyilkoltassák magukat. Ezeknek az észlényeknek kell segítenünk, hogy elérjék és lerombolják az ellenség palotáját. Ennél egyszerűbb játékmenet nem nagyon létezik, mégis elképesztően népszerű a játékosok körében sok-sok éve már. Szerencsére a Blizzard nem akarta ismét feltalálni a spanyolviaszt, nem hozott vad újdonságokat a játékstílusba. Sőt odáig ment, hogy még a népszerű ötleteket is lecserélte a sajátjaira, így például nem tudunk tárgyakat adni hőseinknek. Ennek a hiányosságnak az ellensúlyozására viszont behozták a talentrendszert, amit a WoW-játékosok már jól ismerhetnek. Egy meccs alatt (bizonyos szintek elérése után) választhatunk az aktív és a passzív képességek közül (általában négy közül szemezgethetünk). A maximum szint a 20-as, ez alatt hétszer dob fel a játék választóképernyőt, szóval a variációk száma elég nagy, bőven lesz lehetőségünk finomhangolni karakterünket.
A másik merész húzás a karakterfejlődés, a HotS-ban egyszerre fejlődik mindenki, az összes tapasztalati pont egy nagy kalapba kerül, és egyenlően részesülnek belőle. Ezzel a módszerrel megszűnik annak a lehetősége, hogy valakiből überharcost csináljunk, aki aztán egymaga végez a fél ellenséges hadsereggel. Hátulütője viszont a dolognak, hogy ha az ötfős csapatban van egy vagy két sunnyogó játékos, aki hátul várja a tapasztalati pontok csordogálását, akkor bajban leszünk, mivel ők nem igazán fognak hozzájárulni a sikerhez.
Sárkánylovag rendel
Bár a pályák első ránézésre nagyon hasonlóknak tűnnek, tüzetesebb szemrevételezés után azért kiderülnek az apró különbségek. Minden pályán van valamiféle extra megoldás, amit ha ügyesen kihasználunk, akkor komoly előnyre tehetünk szert az ellenféllel szemben. Az egyik kedvencem a kalózos pálya, ezen az elszórtan heverő kincsesládákból aranydukátokat kell összeszedni, majd elvinni azokat a pálya közepén álló szellemhajóhoz. A pénzt le kell számolnunk Feketeszakáll szellemének, aki cserébe a hajó ágyúival nekilát leamortizálni a legközelebbi ellenséges épületeket. Más pályákon rövid időre megidézhetünk egy elképesztően erős sárkánylovagot, gólemet vagy akár az ellenséges épületekre és katonákra egyaránt ható átkot is. Minden egyes játékelem más-más stratégiát igényel, érdemes okosan kihasználni az extrák nyújtotta lehetőségeket.
Gyakorlat teszi
A klasszikus PvP mellett a gép ellen is csatába vonulhatunk egyedül vagy a barátainkkal. Ilyenkor azonban csak korlátozott mértékben kaphatunk tapasztalati pontokat, bizonyos idő eltelte után már csak az igazi játékosok elleni harc ad fejlődést. Okos húzás viszont a különféle napi és hősküldetések bevezetése. A napi küldetések nem valami nagy kalandok, mindössze részt kell venni egy csatában (még nyerni sem kell) egy bizonyos típusú karakterrel, és máris kapunk egy kis extra tapasztalati pontot és némi aranyat. Okos húzás, mondom, mert ráveszi a játékosokat, hogy naponta legalább egyszer belogoljanak a játékba, és végigvigyenek egy meccset (ami általában olyan 15-20 percig tart). A hősi küldetésekben a karakterek kapták a főszerepet, a cél pedig az, hogy minél többször csatázzunk kedvenc karakterünkkel. A küldetések teljesítésével tapasztalati pontokat kaphatunk, illetve különféle kozmetikai dolgokat oldhatunk fel.
Mondanom sem kell, hogy mint minden Blizzard játék, ez is megvett azonnal, még akkor is, ha látszik, hogy ezen a játékon egy kisebb csapat dolgozik – grafikailag nem annyira kimunkált, mint a WoW vagy a StarCraft II, illetve elég kevés átvezető animációval találkoztam játék közben. Nekem az irányítás még egy kicsit furcsa, valahogy nem tűnik olyan folyamatosnak, mint a Diablóé, bár ez csak megszokás kérdése. A játék megjelenési idejéről a Blizzard mélyen hallgat, de a tesztelési módszereiket ismerve meg lennék lepve, ha néhány hónapon belül nem kezdődne el a béta, amellyel már a szélesebb játékosrétegek is kivehetik a részüket a Blizzard Világok Harcából.
